17/05/2026
🇸🇰 (magyar változat alább)
🟡16. MÁJ – SVIATOK SV. JÁNA NEPOMUCKÉHO, TICHÉHO STRÁŽCU MEDZI ŠAĽOU A DIAKOVCAMI
Výstavba cyklotrasy medzi Šaľou a Diakovcami upriamila pozornosť aj na nenápadnú sochu pri vodnom kanáli. Väčšina ľudí však okolo nej prejde bez povšimnutia a možno už čoraz menej ľudí vie, koho vlastne zobrazuje a aký príbeh sa za ňou skrýva.
Socha predstavuje sv. Jána Nepomuckého – jedného z najrozšírenejšie uctievaných svätcov v strednej Európe. Jeho kult sa výrazne posilnil najmä v období baroka a jeho sochy boli masovo umiestňované po celej bývalej Habsburskej monarchii. Typicky sa nachádzajú pri mostoch, riekach, kanáloch či brodoch, keďže je patrónom ochrany pred vodným živlom, povodňami a nešťastiami spojenými s vodou. Umiestnenie tejto sochy pri vodnom kanáli preto nie je náhodné, ale plne zapadá do tejto tradície. Včera, 16. mája, sme si pripomenuli sviatok sv. Jána Nepomuckého, pamiatku jeho svätorečenia v roku 1729 pápežom Benediktom XIII. V minulosti sa oslavoval najmä procesiami k jeho sochám, požehnaním vôd a prosbami za ochranu pred povodňami. Podľa legendy bol Ján Nepomucký kňazom v Prahe v 14. storočí, ktorý odmietol prezradiť spovedné tajomstvo kráľovnej. Za to bol umučený a zhodený z mosta do rieky Vltavy. Práve tento moment sa stal základom jeho ikonografie a úcty k nemu – ako mučeníka mlčanlivosti a ochrancu pred vodou.
Zaujímavá je však aj samotná socha. Hoci totožnosť jeho autora nemôžeme určiť s plnou istotou, je pravdepodobné, že ide o dielo miestneho sochára Kolomana Klindu z roku 1933. Dobové zdroje dokladujú vznik a vysvätenie podobnej sochy, tiež z umelého kameňa s použitím mramorovej drte, ktorá bola pôvodne umiestnená v záhrade kostola v Diakovciach. Môžeme sa domnievať, že neskôr táto socha bola prenesená do chotára k vodnému kanálu. Druhou alternatívou je, že na tomto mieste bola osadená už od začiatku, pričom môže ísť o kópiu sochy využitím pôvodnej formy. Zub času sa na nej však už výrazne podpísal, a preto by si zaslúžila odborný reštaurátorský zásah, aby sa zachovala pre ďalšie generácie.
Koloman Klinda je pre Šaľanov známy zároveň ako autor pamätníka padlým v prvej svetovej vojne nachádzajúceho sa pri kostole. Študoval na pražskej akadémii a už ako študent bol ocenený v Miláne za svoju sochu sv. Antona Paduánskeho.
Ak nabudúce pôjdete okolo tejto drobnej sakrálnej pamiatky, skúste sa pri nej na chvíľu zastaviť. Už viete, koho zobrazuje – a možno ho privítate ako starého známeho, ktorý tu už desaťročia ticho stráži mostík v šalianskom chotári.
Autor: Dávid Lelovics
🇭🇺
🟡 MÁJUS 16. – NEPOMUKI SZENT JÁNOS, A VÁGSELLYE ÉS DEÁKI KÖZÖTT ÁLLÓ CSENDES ŐRZŐ ÜNNEPE
A Vágsellye és Deáki közötti kerékpárút kiépítése a vízcsatorna mellett álló, eddig észrevétlenül várakozó szoborra is ráirányította a figyelmet. A legtöbben azonban észrevétlenül mennek el mellette, és csak kevesen tudják, kit ábrázol valójában, és milyen történet rejtőzik mögötte.
A szobor Nepomuki Szent Jánost formázza – Közép-Európa széles körben tisztelt szentjét. Kultusza különösen a barokk korban terjedt el, és szobrait tömegesen állították fel a történelmi Habsburg Birodalom területén. Leggyakrabban hidaknál, folyóknál, csatornáknál vagy gázlóknál találkozhatunk velük, mivel a víz és a vízzel kapcsolatos veszélyek elleni védelem patrónusa. Ezért a szobor elhelyezése a csatorna mellettnem véletlen, szervesen illeszkedik ebbe a hagyományba. Tegnap, május 16-án Nepomuki Szent János napját ünnepeltük, amely 1729-es XIII. Benedek pápa általi szentté avatásának állít emléket. A múltban ezt a napot elsősorban körmenetekkel, a vizek megáldásával és az árvizek elleni védelemért mondott imákkal ünnepelték. A legenda szerint Nepomuki Szent János a 14. századi prágai pap volt, aki nem volt hajlandó kiadni a királyné gyónási titkát. Emiatt megkínozták, majd a Moldva folyóba dobták. Ez az esemény vált ikonográfiájának és tiszteletének alapjává – mint a hallgatás vértanúja és a víz elleni védelem patrónusa.
Magának a szobornak a története is figyelemre méltó. Bár alkotóját nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni, valószínű, hogy egy helyi szobrász, Klinda Kálmán 1933-as alkotásáról van szó. Korabeli források említenek egy hasonló, műkőből – márványőrlemény felhasználásával – készült szobrot, amely eredetileg a deáki templom kertjében állt. Feltételezhető, hogy ezt a szobrot később áthelyezték a határba, a vízcsatorna mellé. Egy másik lehetőség, hogy már eredetileg is ezen a helyen állt, és egy korábbi szobor másolatáról van szó, az eredeti forma felhasználásával. Az idő múlása azonban már nyomot hagyott rajta, ezért megérdemelne egy szakszerű restaurátori beavatkozást, hogy a jövő generációi számára is fennmaradhasson.
Klinda Kálmán a vágsellyeiek számára az első világháború áldozatainak emlékére emelt műemlék alkotójaként is ismert, amely a templom mellett található. Tanulmányait a prágai akadémián végezte, és már diákként díjat nyert Milánóban Páduai Szent Antal szobrával.
Ha legközelebb elhaladtok e kis szakrális emlék mellett, álljatok meg egy pillanatra. Most már tudjáktok, kit ábrázol – és talán úgy köszöntitek majd, mint egy régi ismerőst, aki évtizedek óta csendben őrzi a kis hidat Vágsellye határában.
Szerző: Lelovics Dávid
