05/06/2026
Olasz Ferenc: Psalmus Hungaricus
"A kiállított fényképek között sétálva igyekeztem felidézni magamban a szerző kiállításhoz szánt gondolatait, aki azon gondolkodott, hogy vajon lehet-e művészettel imádkozni? Lehel-e képekkel, könyvvel valami vigasztalót mondani? Életének egy nagy tétje volt - állítja Olasz Ferenc: felmutatni a lélek fényét… vajon mennyire sikerült?
A fényképek között sétálva egyértelművé vált, hogy a magyarság az nem genetika, hanem sorsvállalás.
Vörösmarty Mihály tépelődhetett úgy, mint Olasz Ferenc, amikor megírta a Gondolatok egy könyvtárban című versét: Mi dolgunk a világon? Küzdeni és tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk. A föld és ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen. S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, unatkozzunk, s hitvány madár gyanánt posvány iszaapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért. Előttünk egy nemzet sorsa áll. Ha ezt kivíttuk a mély süllyedésből, s a szellemharcok tiszta sugaránál olyan magasra tettük, mint lehet, csak akkor mondhatjuk térvén őseink porához, hogy köszönjük élet áldomásidat.
Mit az ős előd megfogalmazott, azt Olasz Ferenc teljesíteni igyekezett.
Nemes feladatra adta fejét. Megmenteni, átmenteni azt, amit az enyészet fenyeget. Új életet lehelni a régibe. Gondolkodott így, mert megtanulta, hogy az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az saját síremlékét építi. Munkájával nem csak a kitűzött célt teljesítette, nemcsak új életet lehelt a régibe, hanem értékalkotás is történt munkája során.
Általa mi magunk is láthatjuk, hogy milyen gazdag a magyar vallási kultúra. Hogy lett légyen szó bármilyen korról, akik előttünk taposták a földet nem féltek arra áldozni, aminek sok anyagi haszna nincs, de mégis a leglényegesebb, hiszen ezek az konkrétummá sűrűsödő elvontak azok, amelyek lelket, arcot, identitást adnak egy népnek, egy közösségnek.
A kiállítás első sorban a Kárpát medence magyarlakta vidékeire visz el, de időutazás is egyben, hiszen vannak olyan felvételek, fényképek, aminek tényleges tárgya valószínű már régen nincs meg. De hatott és hatni fog. Ezért is értékmentő munka Olasz Ferenc munkája.
Lehet művészettel imádkozni? Fel lehet mutatni a lélek fényét azzal, amit teszünk? Mindkettőre az a válaszom, hogy lehet.
Olasz Ferenc életének egyetlen nagy tétje volt… felmutatni a lélek fényét… eljátszódva a betűkkel: nem csak tétje, hanem tettje is volt. Felmutatta a lélek fényét.
Dsida Jenő versében a zsoltár alapján fogadalmat tesz: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek. Nyelvemen vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget. Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint népem, te szent, te kárhozott, te drága!
Nekünk nem kell ilyen szigorúnak lenni magunkhoz. De a hűséget értékeinkhez nekünk is gyakorolni kell. Mert egy dolog biztos: ezen a világon az a legszegényebb, akinek nincs kihez, és nincs amihez hűséges legyen. Mert ha nincs, azt jelenti senkije és semmilye nincs. Legyünk hűek önmagunkhoz!"
Csécs Márton Lőrinc, a Torockói Unitárius Egyházközség lelkésze, a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör esperese, 12. Duna Napok, Torockó, 2026. május 30.
