Egyszer volt, hol nem volt...kezdhetnénk akár így is, ha a nagyváradi bábszínház rövid történetét szeretnénk elmondani, hisz a mesék világát színpadra varázsoló intézmény első sorban gyerekeknek szól. Ma már unokáikat viszik el az előadásokra, mert bár a világ sok mindenben változott és új mesék mindig születnek, a régiek varázsa nem kopik. Az 1940-es években Nagyváradon a „bábszínházat” Farkas Adél jelentette, aki kis bőröndjében, kesztyűs bábokkal járta az óvodákat, iskolákat. 1950-ben csatlakozott hozzá Máté Magda, Szamosi Ilona és Páter János, akikkel közösen megalakították a nagyváradi Bábszínházat. február 19.-én mutatták be. Két évvel később, 1952-ben két tagozatú lett a bábszínház, és létrejött a román társulat is. Az 1955-ös év fontos szerepet játszott a színház életében. Ekkor került Nagyváradra Kovács Ildikó rendező, a romániai magyar bábművészet iskolateremtő személyisége, valamint F*x Pál tervező, akinek Don Quijote című darabban szereplő, stilizált bábjaival, később a bábszínészek Európa számos országába eljutottak. Szintén ebben az évben költözött az intézmény a ma is otthonául szolgáló épületbe, a Vasile Alecsandri 8. szám alá. Az ötvenes években a Bábszínház élén Bóné Gabriella állt, aki Seres Lajos nyugdíjas bábszínész szerint, a motorja volt mindennek. Ezekben az években Déryné stílusban járták a falvakat, szekérrel turnéztak a környéken. De eljutottak Románia valamennyi fesztiváljára is, ahol mindig jó kritikákat kaptak. A hatvanas években felnőtteknek szóló előadásokat is játszottak már ( Csehov: A medve, Divina Comedia, Kék madár), illetve „Úrhatnám Polgár” címmel egy báboperát is előadtak. A hetvenes években az alapítótagok közül sokan nyugdíjba mentek, egy második generációs bászínészekből álló társulat folytatta a megkezdett munkát. Ők vezették be a pódiumkabarékat, melyekkel bejárták Székelyföldet is. Ezekben az időkben, délelőtt 2-3 bábelőadást is játszottak, este pedig 1-2 kabaréelőadást. Nagy sikere volt a „Nekem elhihetik”, vagy az „Egyedül nem megy” című daraboknak. A harmadik generációs váltás a kilencvenes évek elején következett be. A régiek közül sokan külföldre, mások nyugdíjba mentek. Köztük Dankó János is, aki 30 évig szolgálta a bábszínházat, és szinte valamennyi darabnak a zeneszerzője volt. A nagyváradi bábszínház 1998-ban vette fel az Árkádia Állami Gyermek- és Ifjúsági Színház nevet, a magyar társulat pedig ekkor változtatja Ludas Matyiról Lilliputra a nevét. Az új névvel rendelkező társulat új műsorpolitikával is játszott. A bábok egy időre kevesebb szerepet kaptak, és több volt az olyan darab, ahol a mesehősöket maguk a színészek alakították. Nagy sikerrel játszották ebben az időben az Óz a nagy varázslót vagy Fodor Sándor Csipikéjét. Napjainkban báb és színészi alakításra épülő darabokat láthat közönség. 2011-ben az Árkádiából kívált a magyar társulat. Jelenleg a Szigligeti Színház Lilliput társulataként működik.
