03/05/2026
Anyának lenni
Már mikor a kis fényt Isten bensődben felragyogtatja,
más lesz minden ott akkor, s abban a pillanatban.
Már nem úgy gondolkodsz, látsz, vélsz, érzel,
már más emberekre sem ugyanúgy nézel.
Amikor az első mozdulatot megérzed,
már máshogy látod a világot; jobbnak és szépnek.
Bár van néhány félsz, néhány fájó kétely,
életet adsz neki, még ha fájdalmat is érzel.
S ki az, ki az anyát a kezében tartja,
vezeti, s a legsötétebb éjszakán karjában vigasztalja?
Az anyai szív valahogy máshogyan dobban,
és ezt senki nem tudja egy anyánál jobban.
Milyen az, mikor nincs támasz… hány éjszaka,
mikor ajkát elhagyja imája halk szava,
és választ is kap rá, még ha csendben is,
de sokszor nehéz, mégis bátran küzd és hisz.
Anyának lenni nagy munka és móka,
soha sincs olyan, hogy épp ne lenne dolga.
Kezében gyermekét nem sokáig tartja,
de mikor felnő, is szívében magával hordja.
Olyan gyönyörű az Isten két keze:
az anyát ily gyengédnek s erősnek teremtette.
Formálja lényét gyermekei által,
s segítő kezet nyújt neki rosszon és jón át.
Isten tartson meg minden édesanyát,
ki szíve alatt hordta s vállalta magzatát.
Erősítse őket, válaszokat adjon,
s minden nehézségben nekik vigaszt nyújtson!
Boldog Anyák napját!
