20/07/2026
✨ Lélekben gazdagodva tértünk haza az I. Felelős és Önkéntes Találkozóról! 🙏💙
A hétvégén kegyelemmel teli napokat élhettünk meg a Sóváradi Remeteség csendjében, ahol megtartottuk a Romániai Mária Út I. Felelős és Önkéntes Találkozóját.
Pénteken a Kárpát-medence különböző pontjairól érkeztünk, hogy egy közös céllal induljunk útnak. Megérkezésünkkor már várt bennünket a szekér, amely felvitte csomagjainkat a remeteséghez, mi pedig gyalog folytattuk utunkat az erdőn keresztül.
Ahogy beléptünk az erdő csendjébe, valami különleges történt. Mintha a Jóisten szerető jelenléte átölelte volna a szívünket. A mindennapok zaját lassan felváltotta a béke, a nyugalom és az egymásra figyelés. A keresztút állomásainál megállva együtt emlékeztünk Krisztus áldozatára, elmélkedtünk, és minden lépéssel közelebb kerültünk nemcsak a remeteséghez, hanem önmagunkhoz és Istenhez is.
A domb tetején fekvő remeteségbe érkezve úgy éreztük, mintha az evilági és a mennyei világ egy pillanatra összeért volna. Egy olyan hely fogadott bennünket, ahol a csend is beszél, ahol a természet Isten dicsőségét hirdeti, és ahol a lélek valóban meg tud pihenni.
Az első estét közös vacsorával és bemutatkozással kezdtük. Jó volt arcokat nevekkel összekötni, történeteket hallgatni, és megtapasztalni, hogy bár különböző helyekről érkeztünk, ugyanaz a küldetés köt össze bennünket: a Mária Út szolgálata.
Szombaton gazdag lelki programok vártak ránk. Laci atya szívhez szóló gondolatai a csendről, az alázatról és a szolgálatról mély nyomot hagytak mindannyiunkban. Arra hívott bennünket, hogy a valódi szolgálat nem a hangos tettekben, hanem a szeretettel végzett apró cselekedetekben mutatkozik meg.
A közös beszélgetések után egy félórás csend következett. Ki-ki egyedül maradt gondolataival, hogy a Jóisten előtt végiggondolja saját hivatását és azt, hogyan tud még inkább a szeretet eszközévé válni.
Ezután párokban egy jelképet alkottunk a természet kincseiből, amely számunkra a Mária Utat és saját szolgálatunkat fejezte ki. Megható volt látni, hogy ugyanannak a küldetésnek mennyi szép és egyedi arca van.
Az ebéd után, bár szívünkben volt egy kis búcsúszomorúság, mégis tele reménnyel, lelkesedéssel és új erővel indultunk haza. Úgy érezzük, a Jóisten megerősített bennünket abban, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek.
Ez a hétvége újra emlékeztetett bennünket arra, hogy a közös gondolkodásban, az egymás iránti szeretetben és az összefogásban óriási erő rejlik. Ahogy a tenger is apró vízcseppekből áll össze, úgy a Mária Út is minden önkéntes, minden felelős, minden segítő szeretetéből épül. Ha mindenki hozzáteszi a maga kis részét, akkor együtt egy olyan közösséget alkotunk, amely messzire viszi a hit, a remény és a zarándoklat örömhírét.
Szívből köszönjük egyesületünk elnökének, Attila-Csongor Péterfi, hogy szeretettel vezette és összefogta ezt a hétvégét.
Köszönjük Laci atyának, hogy egyszerű, mégis mély gondolataival megmutatta, hogyan lehet a szolgálatot örömmel, alázattal és Krisztusra tekintve végezni.
Hálásak vagyunk a Sóváradi Remeteség közösségének a szívélyes fogadtatásért, a gondoskodásért és a finom ételekért, amelyekkel szeretetüket is megosztották velünk.
És végül, de talán a legnagyobb hálával fordulunk önkénteseinkhez. Ti vagytok a Mária Út dobogó szíve. Köszönjük, hogy időt, energiát és szeretetet ajándékoztok ennek a közösségnek. Nélkületek a Mária Út nem lehetne az, ami ma.
Isten áldja minden önkéntesünket, felelősünket és mindazokat, akik imáikkal, munkájukkal vagy jelenlétükkel támogatják küldetésünket! Találkozzunk hamarosan újra a Mária Úton! 💙🙏
