24/07/2025
Bár sajnos lassan megszokottá válik, hogy a rohanó idő egyesével vadássza le nagypapakorba lépő/lépett egykori félisteneinket, a tegnapelőtt este kicsiny sárgolyónkról kicsekkoló Ozzy esete azért kicsit más. Több mint egy élő legenda rublika áthúzása a túloldalra, több mint egy klasszikus amit/akit már nem lesz többé alkalmunk megtekinteni. A legjobban talán a pár héttel ezelőtti Back to the Beginning gigashow tükre egy másik random akármilyen zenekar búcsúkoncertjében szemlélteti a NAGYSÁGbeli különbséget: Ozzy a legnagyobb volt, az általa hagyott űr pedig betölthetetlen.
Gondolkodóban is voltam, mit írjak búcsúzó gyanánt. Írjak egy száraz érzelemmentes nekrológot, hogy 1948-ban született meg nehéz gyerekkora volt, bla-bla-bla? Vagy kapjam fel a legmeredekebb sztorikat, hogy lepisálta az Alamot vagy leharapta egy denevér fejét? Semmiképp. Szóval becsuktam a szemem és az lelki keresőmbe bepötyögtem, hogy “Black Sabbath” - majd a következő találatok jöttek:
Tíz éves koromban némi kis zsebpénzzel feltöltve unaloműzés és időégetés gyanánt (igen, akkor még léteztek ilyen fogalmak) betévedtem egy lemezboltba (ilyen is) és borítója alapján megimpulzusvásároltam egy Black Sabbath kazettát, annak ellenére, hogy lövésem se volt, hogy mi az. Utólag persze már tudom, hogy a legjobban elköltött ezernyolcvan forintom volt és egyben a belépőm is egy szubkultúrába amit csak úgy hívunk: metal.
Majd rájöttem, hogy a nyúlüreg, amibe sikerült belelépnem mélyebb, szerteágazóbb, többdimenziósabb mint amit _valaha_ el tudtam képzelni. Ozzy és társai (Sabbath-on innen és túl) évtizedeken át iránytűi voltak a rajtuk nevelkedett, farvizükön felevickélt fiatalabb generációknak. Főhősünk nem csak szimplán énekes volt: jelenség aki körül mindig történt valami abszurd és vicces ami a címlapokra - onnan pedig még inkább a szívünk közepébe repítette őt.
Bár a Back to the Beginning-re minden törekvésem ellenére sem sikerült eljutnom (és ezzel azért vagyunk sajnos így egy páran), a sors kegyeltjének érzem magam, hogy láthattam őt színpadon a Black Sabbath tagjaként 11 éve. A július 5-én tartott búcsúkoncertje pedig önmaga lábán is minden idők egyik legnagyobb zenei rendezvénye - azáltal pedig, hogy ilyen rövid időn belül Oz ténylegesen elköszönt még súlyosabbá teszi az impaktját.
Legyen jó utad, Kapitány, köszönünk mindent! 🦇🦇
K
