Gyenes Andrea Polgári Búcsúztató

01/11/2025

Amikor emlékezel, engedd meg magadnak, hogy érezd a szeretetet, mely mindig is ott volt köztetek és amely még most is veled van. Ne zárd el a szívedet a fájdalom elől, mert a szomorúság is része a gyógyulásnak. Engedd meg sebzett szívednek, hogy lassan gyógyuljon, hogy vigasztalódjon, és találj benne békét. Hiszen minden egyes emlékezés egy lépés a gyógyulás felé, és minden ima, amit értük mondasz, erősíti benned a hitet, hogy egyszer újra találkozhattok.
Tartsd meg a szeretet lángját, mert ez segít továbblépni, és ez vezet el ahhoz a belső békéhez, melyre most a legnagyobb szükséged van.

Vigasz a léleknek

24/10/2025

Életünk néha váratlan fordulatot vesz, minden megváltozik, átalakul. Körülöttünk a dolgok, nem a megszokott mederben folynak tovább. Dübörögve törnek felszínre az érzelmeink. Félelmek, betegség, veszteségek, gyász, követik egymást, érzelmeink hullámvasútján. Lezuhanunk a mélybe, az érzelmek mély tengerébe. Annyira mélyre, ahonnan már csak felfelé vezethet út. Az az út, amikor a hitetlenségbe a hit elkezd finoman belesimulni, és mi, egyre többen nyújtjuk ki kezeinket a Jóisten felé. Amikor rájövünk, hogy esélyünk, mindig csak erre a pillanatra szól, és úgy kezdjük el értékelni az időt, benne a perceket, mintha már nem is lenne következő. Hirtelen, szemünk kinyílt a jóra, a szépre, és szívünkben megjelenik a hála. Elővesszük magunkból azt a képességet, amivel jó dolgokat tudunk tenni másokkal. Megállunk, lelassítunk, hogy lelkünk hazatalálhasson a Jóistenhez. Meglátjuk magunk körül a családot, az értéket, a lényeget, a hasznosat, azokat a dolgokat melyek felemelnek, előrevisznek, és úgy istenigazából lélekből szólnak. Megérezzük, hogy milyen törékeny az élet, és hogy milyen csodálatos benne lenni. Élni, remélni, merni, elesni, felállni, valakiért imát mondani, szeretni, és ameddig karjaink bírják, addig ölelni. (Deverdics Éva)

20/10/2025

A veszteség nem kiált, nem zörget ajtókat. Csendben van jelen, ott lapul a hétköznapokban, egy ismerős illatban, egy dalban, egy megszokott mozdulatban. Árnyékként követ, észrevétlenül simul hozzád, emlékeztet arra, ami volt, és arra is, ami már soha nem lehet.
Idővel megtanulsz együtt élni vele. Nem tűnik el, de változik, egyre inkább a szeretetre emlékeztet ami nem múlt el, csak formát öltött. Megérted, hogy a hiány is része lett annak, aki vagy.
A gyász nem ellenség. Csak a szeretet másik arca.
Vigasz a léleknek

16/09/2025

26/05/2025

❤️
Az egyik kedvencedet választottam a mai napra...
Szinte hallom a hangodat, ahogy mondod: "Értelek, bár furcsa vagy..."
Köszönjük Neked a mai napsütést...
Hiszen a mosolyod süt le ránk az 54. születésnapodon, Ricsink...
Tudod... Nagyon hiányzol Mindenkinek...😢❤️

03/04/2025

Hiányzol Nekünk...
Gondolunk Rád...

26/12/2024

Jolie Taylor: Valakik hiányozni fognak

Valakik hiányozni fognak,
kik ránk már nem mosolyognak.
Egyik szemünk sír, a másik nevet.
Így várjuk, a meghitt ünnepet.

Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.
Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.
Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.
S örülünk, minden ölelésnek.

Bár valakik hiányozni fognak.
Asztalnál, velünk már nem falatoznak.
Fentről néznek már reánk.
Értük is ég, majd a gyertyaláng.

Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.
Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.
Melegséggel töltik be a szobát.
Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.

Valakik hiányozni fognak.
Emlékük szívünkig hatolnak.
Üvegdíszben csillan a könnycsepp.
Ők velünk, már nem ünnepelnek.