17/07/2026
Egy szúrós bizonyíték arra, hogy talán mégis hazajöttünk, és nem honfoglaltunk?
A Tisza-tó egyik legkülönlegesebb növénye a sulyom. Európa számos országában mára ritkaságnak számít, nálunk viszont olyan hatalmas állományai élnek, hogy helyenként még gépekkel is ritkítani kell, különben teljesen beborítaná a víz felszínét.
Pedig ez a növény nemcsak szép, hanem az őseink számára rendkívül hasznos is volt.
A termését megszárították, lisztté őrölték, és kenyeret sütöttek belőle. Egy olyan korban, amikor a Kárpát-medencét még hatalmas mocsarak, lápok és árterek borították, a sulyom fontos táplálékforrás lehetett.
De volt egy másik különleges tulajdonsága is.
A tüskés termése olyan, mint egy apró dobótüske. Ha a földre szórják, mindig egy hegyes tüske áll felfelé. A legenda szerint harci eszközként is használták, mert könnyedén átszúrta a nemez lábbeliket, a rajta maradó iszap pedig súlyos fertőzéseket okozhatott. Később a vasból készült dobótüskék is ugyanezt az elvet követték.
És itt kezd el igazán érdekes lenni a történet...A Selyemút évszázadokon keresztül kötötte össze Keletet és Nyugatot. Kereskedők, hadjáratok és vándorló népek járták ezt az útvonalat. Az ősmagyar törzsek is hosszú időn át portyáztak ezen a térségen, mozgásuk és hadjárataik nem hónapokig, hanem akár évekig is tarthattak.
És ilyenkor mindig eszembe jut egy gondolat. Mi van, ha a sulyom harci felhasználásának ismerete is ezekkel a hosszú vándorlásokkal jutott el távoli vidékekre?
Mi van, ha ezért találkozunk hasonló dobótüskékkel több ezer kilométerre innen is?
És mi van, ha a Kárpát-medence nem egy ismeretlen föld volt őseink számára, hanem egy olyan hely, amelyet már régóta ismertek?
Nem állítom, hogy ez bizonyíték. De amikor a Tisza-tó több ezer éves növényei között evezek, mindig ugyanaz a kérdés jut eszembe: Lehet, hogy őseink nem honfoglalni jöttek... hanem egyszerűen hazajöttek?
Balázs Sándor, Tutajos
www.tavituratutajossal.hu
06-209-518-823
