Nagambi - kreatív műhely

Bár eredetileg műszaki végzettségű vagyok, de ez az érdeklődés az érettségit követően jelentősen alábbhagyott. Ma sem rettenek meg, ha egy polcot össze kell szerelnem, de mint élethivatás, a műszaki pálya nagyon messze került tőlem. A papírt, mint anyagot - talán műszaki vénám okán is - nagyon tisztelem, valószínűleg ennek hatására tanultam ki a lakberendezés fortélyait is. Saját használatra már j

ó harminc éve kézműveskedem. Az sok év alatt sokféle technikát tanultam (tanfolyamon is, autodidakta módon is és főiskolán is) és a tanításából vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy bizonyos fortélyoknak az átadásából is kivettem a részem, sőt! Alkalom adtán a mai napig szívesen tartok foglalkozásokat. Textiles családból származom, a textileket így mindig is szerettem, de legjobban a színek varázsa vonz, ugyanakkor szeretem megtapasztalni az anyagot is. Vannak technikák, amik ámulatba ejtenek. Ilyen például az üvegművészet és a tűzzománc, de én magam soha nem éreztem igazi vonzódást, hogy ilyesmivel dolgozzak. Csak "messziről" csodálom ezeket az alkotásokat és azokat, akik tudnak bánni ezekkel a csodálatos anyagokkal. Az ötvösség és a fazekasság kitanulása fiatal leányka korom óta vágyálmom volt, de ha eddig nem jött össze, valószínűleg nem ez az utam, így ezen remekeket is csak csodálom épp úgy, mint alkotóikat. Az évek során egy kicsit mindig más irányba terelődtem, mindig más és más technika kap nagyobb szerepet egy-egy aktuális korszakomban. Dolgozom selyemmel, pamuttal és egy kicsit a nemezzel is. Szeretem a mintákat és formákat, de sokkal inkább a különböző színek és különböző anyagok találkozása és játéka az, ami igazán nagy élmény számomra. Munkáimra is inkább a színek önálló élete és szabad áramlása jellemző. A textilek mellett másik szenvedély, a Hand Made Cosmetics (by nagambi). Lassú "bezöldülésem" és a természet, illetve a természetes utáni egyre erőteljesebb vágyam késztetett arra, hogy nekiálljak a kence- és szappan-kotyvasztásnak. Az évek alatt harmincegynéhány szappanreceptet kísérleteztem ki és sok-sok kencét készítettem. Az ékszerkészítéssel egyszerűen azért kezdtem el foglalkozni, mert imádom őket. Mivel tanultam kristályterápiát, nagyon szívesen dolgozom ásványokkal, de a bőr, a fa, a fém és még sok minden más is belekerül az ékszereimbe. Némi túlzással úgy vagyok az ékszerekkel, bizsukkal, mint a kutyákkal: lehet élni nélkülük, de nem érdemes.

És hát itt van a festés, itt vannak a mandalák is...
Nagyon sokáig azt mondtam, hogy én még nem vagyok elég nyugodt és még nem elég sima a lelkem ahhoz, hogy mandalákat fessek. És mikor jutott a legnagyobb szerephez az életemben? Hát természetesen akkor, amikor minden felborult, amikor minden megváltozott, amikor minden voltam, csak nyugodt és kisimult lelkű nem. Gabi