24/03/2024
Halihó!
Remélem, nálatok is vidáman telik a vasárnap.
A tegnapi festék fotós képre hivatkozva, miszerint "Ebből mi lesz?", meghoztam a választ.
Ez a 60 cm átmérőjű mandala született belőle, és én annyira, de annyira nem szerettem volna befejezni. Imádtam a színeit, a vonalait, hogy semmit nem terveztem meg, csak hagytam, hogy jöjjön magától, és ahogy néztem, hogy fogy a szabad felület, egyre jobban lestem, hova lehet még valamit, bármit hozzátenni. 🫣😁
Itt a tavasz, és ilyenkor mindig elfog a "boldogság". Ez persze nagyban összekapcsolódik egy nagy adag lelki rendrakással is. Szerintem nincs még egy ember, aki annyit vet számot, mint én. Szembe nézni a hibáinkkal a legnehezebb. Én az a típusú ember vagyok, aki nem mondja ki a hibáit, de felismeri, megrágja, háromszor jól sóhajon billegeti magát, aztán megbocsájt magának a hibáiért, és előre tekint, javít, formál, megújít, jobban csinál, hogy legyen helye az új hibák megoldásának is. 🤣🫶
Amikor tisztítanom kell magam, olyankor mindig ez a zöldes, türkizes, kékes árnyalat vonz. Más színekkel a festés kész szenvedés ilyenkor.
Na de ez a mostani, ez annyira bentről jött, és annyira csodálom magam is, hogy mit műveltem. Még a segédvonalak eltávolítasa holnapra marad, de nem bírtam ki, hogy ne mutassam meg addig is! 🫣♥️
Nos, még nincs gazdája, de az is elképzelhető, hogy én leszek az. 😁
Amúgy ezt az alapot a legkisebb fiam festette. Lehet azért is lett ennyire nekem tetsző, mert jó energiákkal indult a munka a kis mancsa munkájával. 😍
Köszönöm a tesómnak a kötényem, imádom, és a fehér színén már pár helyen igazítottam is. 😍😁
Annyira szeretlek, tavasz! A szívem is máshogy dobog ilyenkor, és még a nap is kisütött. 💐🌞
Teljen vidáman a mai délutánotok! 🫶