13/05/2026
Nem is tudom, hogy fogjak ehhez hozzá, hiszen tulajdonképpen panaszkodni szeretnék.
Alább a képek közt dalaink borítói láthatók, a kék épületes ismeretlen alkotás pedig a most érkező Kóborlóé.
Ti valószínűleg már sokkal hamarabb rájöttetek nálunk arra, hogy nem valami hatékony, ahogyan a dalinkat hirdetjük. Sokszor még csak nem is tudtok róla, ha csinálunk valamit, de abban sem vagyunk ügyesek, hogy kedvet teremtsünk a meghallgatásra azokban, akikhez eljut az információ.
Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy ugyanezt mások is tapasztalják, sőt másokkal kapcsolatban is érzem. Van, hogy hiába érdekel egy új album, egy dal, mégsem ülök le, figyelmesen meghallgatni, akkor sem, ha arra számítok, hogy jó, akkor sem, ha tényleg jó is. Furcsa módon előbb hallgatok meg valami olyat, ami felidegesítette egy ismerősömet, vagy arra számítok, hogy kirívóan rossz.
Ezen a napon, ebben a 6:30-as időpontban szeretnénk kiállni az ilyesfajta művészetfogyasztás ellen.
Régen, még az első években volt egy gyakran ismétlődő leírás, amit nagyon általánosnak éreztem a zenekarral kapcsolatban, hogy a zenénkkel kiszakadunk a szürke hétköznapokból, és most, pont ahogy leírom ezeket az írásjeleket, jöttem rá, hogy 2026 szürke hétköznapjai mások, mint 2016, vagy 2006, vagy 1996 szürke hétköznapjai. Itt a szürkeség nem az inger hiánya miatt szürke, nem azért monoton, mert konkrétan ugyanazok a dolgok ismétlődnek benne, hanem mert az, ahogy médiát fogyasztunk, ami elrepítene minket ebből, egy egy másodperces válaszreakcióra építő, aranyhalmemóriás információhalom, amiben sosem tudunk elmélyülni. 24 vagyok, szóval bőven nem matuzsálem, de emlékszem rá, hogy milyen hatással tudott lenni rám régebben egy film, egy könyv, egy sorozat, vagy hogy témánál maradjunk, egy dal. Manapság nem tud. És nem azért, mert a dalok rosszabbak.
Tudom, hogy ez egy lerágott csont.
Azt is tudom, hogy rengeteg jó között csinálni valamit, amire azt mondom, hogy jó, elégtelen.
De nem tudok mást mondani, csak azt, hogy a doomscrolling rósz, és hallgass meg helyette egy jó albumot, és ha a miénk az, akkor kitüntettél a figyelmeddel minket, és mi pedig hálásak voltunk.
És miért írtam le mindezt:
1. Május 29.-én érkezik a Kóborló. Ez Arcidra-értelmezési tartományban véve kiugró, ugyanis párkapcsolati tematikája mellett a dalszöveg nagyrésze Borsi Bálint munkája, a refrénje pedig konkrétan egy már létező, kiadott verse.(kommentben a Spotify presave link, nyomjatok rá pls)
2. Júniusban, nem meghatározott dátumon érkezik az első tisztességes nagylemezünk a P4N1K. Ünnepélyesen megígérjük, hogy új anyag, szóval dalok lesznek rajta, amit még nem hallottatok.
3. Mert a rövid elhatározások is adnak valamit, ha most ezt elolvastad, és emiatt 40 perc infóporszívózás helyett inkább végighallgatod azt a dalt, azt az albumot, vagy elkezded azt a sorozatot, ne adj isten azt a filmet, ami kiszakít ebből a szürke szerdai hétköznapból, akkor én nyertem, milliárdok által használt, elterjedt, meghatározó közösségi médiás platformok pedig veszítettek.
Ui.: Nem vagyok hajlandó semmit az algoritmusra fogni.
