Legyen vége már

12/05/2024

A bűvös kocka (vagy ahogy a nagyvilágban ismerik: a Rubik-kocka) a XX. század egyik legjobb játéka. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy elkészült a kínai változata is. Igazából ez műalkotásnak tekinthető, mert a készítője egy képzőművész: Xu Bing. Magyarként jó érzés hallani, hogy ezt a kockát tavaly kilőtték a világűrbe, de mivel lezuhant a rakéta, most itt lehet Velencében!

06/05/2024

Hétvégén a tokaj-hegyaljai Tállyán időzhettem, ma éjszaka egy varázslatos mártonhegyi utcába kerültem. Mindenhol jó… De a legjobb Tállyán!

21/09/2023

https://index.hu/kultur/2023/09/21/tallya-gulyas-gabor-kiallitas-kepzomuveszet-/

Tállyán felbolygatta a falut a Legyen vége már! kiállítás.

06/09/2023

A mai napon a helyére került Gaál József munkája a tállyai evangélikus templomban, ahol szeptember 8-tól várja a Legyen vége már! című kiállítás látogatóit!

05/09/2023

A KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZET MESTEREI
Blue Noses

Ezt a csoportot két olyan művész hozta létre, akik Oroszország keleti régióiból érkeztek Moszkvába: Viacheslav Mizin Novoszibirszkből és Alekszandr Shaburov Jekatyerinburgból. Fő műfajuk a performansz, amelyeket fotók és videófelvételek rögzítenek.

A csoport alapstratégiája sokféle tréfás gyakorlatban megmutatkozik. Paródia, humor, groteszk – ezek a legjellemzőbb karakterjegyeik. Kigúnyolják a XX. századi művészet összes csúcsirányzatát, de nem kímélik a tömegkultuszokat sem. Megtámadják a legtekintélyesebb közéleti szereplők panteonját, összekeverik őket kirívó bűnözőkkel a celebek karneváljában.

Az 1999-ben létrejött Blue Noses tárlatait többször betiltották Oroszországban, ugyanakkor jelentős karrier futottak be Európában. Ma már a nemzetközi művészeti szcéna teljes joggal tekinti mestereknek őket.

Én 2007-ben ismertem meg személyesen a két művészt Moszkvában – a következő évben már rendeztem nekik egy önálló kiállítást Debrecenben, amelynek a megnyitójára személyesen is eljöttek. Jó élmény volt.

Nagyon örülök, hogy szeptember 8-tól Tállyán a Legyen vége már! című kiállítás közönsége néhány „klasszikussá” vált munkájuk mellett új műveikkel is találkozhat! (Gulyás Gábor kurátor)

03/09/2023

A KORTÁRS MŰVÉSZET MESTEREI
Nagy Kriszta (1972-)

Az alternatív magyar kultúra nagymestere – előadóművészként és képzőművészként is. Olyat tud, amit nem lehet megtanulni, ezért rengetegen rajongva szeretik, sokan gyűlölik, néhányan próbálják követni, ami többnyire csak utánzást vagy plagizálást jelent. Jelentős alkotó, jelentős hatással – egyes művei olyan népszerűséget érnek el, ami a magyar magaskultúra világában rendkívül ritka. Mitől olyan jó művész? Alapvetően attól, mint a kiemelkedő kollégái: képes érvényes és fontos kérdéseket a művészet perspektívájában úgy feltenni, hogy azokkal a munkáiban valódi műélvezet mentén szembesülhetünk.

Tizenöt évvel ezelőtt kértem először alkotást tőle egy általam rendezett kiállításra – nem volt könnyű az együttműködés a szokásosnál sokkal nagyobb érzékenysége miatt, de mivel izgalmas eredmény született, úgy éreztem, hogy megérte. Amikor kurátorként Szentendrén már egy önálló tárlatot rendezhettem neki, az kivételesen jó élmény volt, mert nemcsak azt láthattam egészen közelről, hogy miképpen képződik meg egy lényeges belátás a művészet erejével, hanem azt is, hogy egy nagymester hogyan küzd meg az anyaggal… Kompromisszumok nélkül!

Nagy öröm, hogy szeptember 8-tól Tállyán, a Legyen vége már! című kiállításon is találkozhat a közönség Nagy Kriszta új műveivel! (Gulyás Gábor kurátor)

02/09/2023

A KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZET MESTEREI
Szolnoki József (1971-)

Nem azért tekintem mesternek, mert habilitált egyetemi docensként intézetigazgatói posztot tölt be, s így számos tanítványa van, hanem mert behozott egy olyan perspektívát a magyar képzőművészetbe, amelyet jónéhányan követnek (több-kevesebb sikerrel).

Rendhagyó módon indult: húsz évvel ezelőtt lényegében még senki nem ismerte a hazai szcénában. Ez annyiban érthető, hogy nem Magyarországon végezte az egyetemet, hanem Németországban, s nem is képzőművészként, hanem filmesként (Kölnben). De amikor a német feleségével kettesben hazaköltözött, már folyamatosan izgalmas képzőművészeti projekteken dolgozott. A doktoriskolát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen fejezte be, ott is habilitált – de akkor már mindenki ismerte, aki a hazai művészeti világban mozog.

Én a Hun volt, hun nem volt című dokumentumfilmjére figyeltem fel. Nagyon tetszett a film, a fogadtatása pedig elvarázsolt (izgalmasnak találtam például, hogy egyszerre dicsérte meg a filmet a szélsőjobboldalinak számító kuruc.info nevű oldal és a politikai paletta másik oldalán elhelyezkedő Magyar Narancs online kiadása). Be is mutattam ezt a művet egy általam rendezett tárlaton a Műcsarnokban, de akkor már közelről ismertem az alkotót, Szokót, mert túl voltunk a Homeopatikus valóság című kiállításán az Ernst Múzeumban, amely remek művészi élmény volt.

Kedvelem azokat a munkáit is, amelyeket mostanában készít, s különösen izgalmasnak tartom az Igor ás Ivan Buharovval közösen előadott performanszokat.

Örülök neki, hogy a Legyen vége már! című kiállításon szeptember 8-tól a látogatók találkozhatnak olyan kollázsaival, amelyek szervesen kapcsolódnak a pacifizmus világához. (Gulyás Gábor kurátor)

01/09/2023

A KORTÁRS MŰVÉSZET MESTEREI
Marina Abramović (1946-)

A belgrádi születésű, ám egy ideje már az USA-ban élő világhírű képzőművész a hetvenes évek óta műveli a performansz műfaját. A „performansz nagymamája”, ahogyan magát nevezi, különös gondot fordít alkotásai befogadásának meghatározására, performanszainak dokumentálására, valamint műveinek újra előadására. Művészetében a test egyszerre szubjektum és objektum, ezért gyakran jut el saját testének határaihoz. Performanszai során a kiüresítés és átalakítás technikáit használja annak érdekében, hogy a létezés magasabb szintjének eléréséhez mind saját magában, mind a befogadó közönségben megteremtse a megfelelő feltételeket.

Élete leghosszabb perfomanszát a MoMA-ban 2011-ben megrendezett, igazi szenzációnak számító életmű-kiállításán tartotta, amikor a múzeum nyitvatartási idejében, két és fél hónapon keresztül egy asztalnál ülve várta a látogatókat, akik leülhettek vele szemben.

2009-ben állítottam ki először (néhány fotója mellett) a Thomas Lips (A csillag) című videóinstallációját a MODEM-ben, néhány évvel később már meghívtam egy önálló kiállítását a Műcsarnokba. Az üresség nyolc leckéje című projektje miatt kialakítottunk egy új kiállítóteret, a Mélycsarnokot: oda került ez a Laoszban készített ötcsatornás videóinstallációja, melyben Abramović részvétre szólít fel, elítéli az erőszak reprezentációját és felajánlja a megváltás lehetőségét. Ekkor értettem meg, hogy a katonacsaládban nevelkedett művész pacifista lett. A következő években Szentendrén két általam rendezett kiállításon szerepeltek a művei – örülök, hogy Tállyán is láthatja szeptember 8-tól a közönség egy videóinstallációját. (Gulyás Gábor kurátor)

30/08/2023

A KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZET MESTEREI
drMáriás (1966)

Szépíróként, zenészként és képzőművészként is mesternek tekinthetjük, mert valamennyi területen olyan jelentős műveket hozott létre, melyeket sokan egyfajta mintának tekintenek. Ez azért is különösen nagy dolog, mert drMáriás semmilyen műfajban nem alkalmazkodik a trendekhez – ő vérbeli rendhagyó alkotó. De szerencsére így is jelentős közönsége van. Sokan olvassák a merész nyelvezetű szépprózáját (a legtöbben feltehetően Távol-Keleten a kínai műfordításban kiadott könyveit), sokan rajonganak a punkos, dadaista zenéjéért (ahogyan az általa több mint három évtizede vezetett Tudósok zenekar jelentős számú közönsége mutatja), s szintén népszerűek a pop art és a szürrealizmus irányzataival rokonítható képzőművészeti munkái (különösen azok a táblaképei, amelyeken celebek jelennek meg egy-egy klasszikus művész stílusában). Mivel sikeres ember, sokan szeretik és sokan aktívan irigykednek rá.

Én először az írásaival találkoztam, aztán a zenéjével, utána a képeivel, majd az emberrel. Bő tíz éve baráti viszonyba kerültünk, de nem emiatt rendeztem neki kurátorként önálló kiállításokat, nem ezért írtam tanulmányokat róla, hanem mert jelentős, fontos művésznek tartom.

Örülök neki, hogy ő is szerepel új alkotással a Legyen vége már! című kiállításon Tállyán, s biztos vagyok benne, hogy olyanokat is elér artisztikájának hatása, akiket többnyire hidegen hagy a kortárs képzőművészet. (Gulyás Gábor kurátor)

28/08/2023

A KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZET MESTEREI
Ilona Keserü Ilona (1933)

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy mindenki ismeri, aki Magyarországon képművészettel foglalkozik – nemcsak azért, mert több mint húsz éve rendelkezik Kossuth-díjjal s kilenc éve a Nemzet Művésze címmel is kitüntették, hanem mert ő a kortárs szcéna egyik legnagyobb hatású mestere. Nem egy-két tanítványa van, nem tíz-húsz, hanem több mint száz! A legfontosabb közgyűjteményekben találhatóak a művei a bilbaói Guggenheim Múzeumtól a londoni Tate Modernen át a New Yorkban lévő Metropolitan Múzeumig. A kevés sikeres kortárs magyar képzőművész egyike.

Húsz éve ismerem személyesen Ilonát, több tárlatra beválogattam a műveit, s ezek az alkalmak jónéhány nagy élményt adtak nekem – a legnagyobbak ahhoz a kiállításához kötődnek, amire tizenöt évvel ezelőtt hívtam meg a MODEM-be. Némi büszkeséggel tölt el, hogy ő is fontosnak tartja azt a tárlatot, ami 2008-ban Képerdő címmel valósult meg.

Nagy öröm számomra, hogy még mindig aktívan alkot. Ám az a műve, ami szeptember 8-tól megtekinthető Tállyán, az evangélikus templomban a Legyen vége már! című kiállításon, nem új munka, hanem egy olyan műve, amelyet az általam kevéssé ismert, de nagyon tisztelt Körner Éva művészettörténész huszonöt évvel ezelőtt „élő klasszikusnak” nevezett. Azt gondolom, nem volt túlzás a minősítés – ez egy remekmű. Biztos vagyok benne, sokaknak örömet okoz, hogy ismét egy kiállításon találkozhatnak vele. (Gulyás Gábor kurátor)