01/08/2020
Ez most elég személyes lesz.
Vannak visszatérő álmaim. Nem tudom, hogy ez mennyire általános dolog. Annak sem néztem utána, hogy ez konkrétan mit jelent, hogyan jellemez engem. Saját magam arra következtetek, hogy a témák, amikről ezek a visszatérő álmaim szólnak, nagyon foglalkoztatnak engem.
Időrendben az első ilyen visszatérő álmom az, hogy visszalátogatok Japánba. Újra találkozok az ottani barátaimmal, fogadó családjaimmal, meglátogatom az iskolámat, azokat a helyeket, amiket megszerettem, és hiányoznak. Időről időre újra álmodok arról, hogy ismét ott vagyok abban a csodálatos országban, és találkozok az ottani ismerősökkel, ajándékot viszek nekik, hogy biciklizek a megszokott útvonalakon, és hasonlók. Mindig valahogy másképp történik, mindig van benne valami beteljesületlen érzés, a tinédzser énem hibáinak kijavítása utáni vágy, ami csak később, felnőtt fejjel fogalmazódott meg bennem. A történetek egyetlen közös pontja a végük, az ébredés. Furcsán keserédes érzés. Szomorú, mert csak álom volt, de egy kicsit örömteli is, mert mégis, valamilyen formában újra ott lehettem.
Egy másik visszatérő álmom témája sokkal általánosabb. Utazáshoz pakolok, készülődök, szorít az idő, valami itthon marad, vagy nem férnek bele a cuccok a bőröndbe, lekésem a vonatot, buszt, vagy a repülőt. Az előbbiek bármilyen kombinációja szolgálhat forgatókönyvként az utazós álmaimhoz. Ezek a történetek nagyon nyomasztóak. Valós félelmeim megtestesülései. Sokszor ébredek fel a történetszál közben vagy azért, mert az álmon belül, tudatosan, vagy tudat alatt, sikerül meggyőznöm magam, hogy ez nem a valóság, vagy pont ellenkezőleg, a szervezetem érzi meg a stresszt, amit az álom történései okoznak, és felébreszt.
Sokszor jelennek meg, teljesen különböző témájú álmaimban, ugyanazok a helyszínek. Ebben az esetben nem maguk az álmok visszatérőek, hanem ezek a képek. Álomképek, ha úgy tetszik, amelyek az erdei ösvények kinézetét képviselik különböző történetekben, ahol erdős környezet szerepel. Szerintem ez is nagyon érdekes, nem tudom más is tapasztalt-e ilyet? Úgy gondolom, hogy ezek a képek az erdei ösvényekről gyerekkorban vésődhettek az agyamba. Könnyebbé téve így a tudatalattimnak az ilyen helyszínek ábrázolását álmodás közben. De az is lehet, hogy valami sokkal rejtélyesebb dolog van ennek a hátterében...
Egy kicsit fájdalmasabb visszatérő álmom, hogy valamilyen véletlen, vagy csoda, vagy varázslat, vagy lottónyeremény, vagy reinkarnáció folytán mégis folyatatom az orvosit. Valójában az álmaim történeteiben cseppet sem ennyire földtől elrugaszkodott a magyarázat arra, hogy hogyan is kerültem oda ismét. Örülök, hogy ezek az álmok egyre ritkábbak. Volt egy vágyam, és valamiről beismerni, hogy nem megy, elfogadni azt, és egy másik úton folytatni tovább, az egy óriási, és nem kevésbé fájdalmas döntés. Egyfajta kínzásnak is nevezhetnénk, hogy valamiről, amiről már lemondtunk, a tudatalattink ideig-óráig elhiteti velünk, hogy lehetséges. Hát köszönöm szépen ezt a gondoskodást kedves tudatalattim..., de kösz, nem kérnék belőle!
Hogy most miért írom le ezeket? Mert nem több mint két hete lett egy újabb visszatérő álmom. A múlt éjjel ráadásul Japánban is jártam, és még ebben az új álomban is! (Jó jó, aludtam vagy 9 órát, abba belefért...) Úgy gondoltam, hogy megpróbálhatnék valami összefüggést keresni közöttük, vagy magyarázatot arra, hogy miért vannak.
Ebben az új álmomban vagy egy alternatív utolsó napomat töltöm a röntgenben, vagy visszamegyek látogatóba. Az alternatív utolsó napok még érdekesek is. Majdhogynem hétköznapi álom érzetük is lehetne, ha nem fűződne a valós utolsó naphoz is megannyi kettős érzés, és annak a bizonytalansága, hogy vajon olyan volt-e ez az utolsó nap, amilyennek lennie kellett? A visszatérés, mint vendég is pont olyan az álmaimban, ahogyan valójában érezném magam. Egy megszokott helyre, egy megszokott csapathoz menni, már mint kívülálló, nehéz ezt a változást egyik pillanatról a másikra megszokni, és aszerint cselekedni.
A tegnapi álmomban ott voltam a röntgenben, hogy mi célból, azt nem tudom. Nagy volt a sürgés-forgás, egyszer csak kifogyott a nyomtatóból a papír. Mindenkinek volt más dolga, és én már nyúltam, hogy elővegyem a fiókból a papírokat, és utántöltsem a nyomtatót... De nem tudtam, hogy én ezt most tehetem-e vagy sem? Már nem tartozom oda. Vajon azért még segíthetek?
A lelkem egy darabkája ott maradt velük. Ez biztos.
Valószínűleg ott maradt mindenhol, ahová álmomban látogatok.
Jó éjszakát! Szép álmokat!
