01/09/2026
Iskolakezdésre szeretettel!
NE SIETTESSÉTEK, MEGÉRIK IDŐBEN :)
Ritánti: A napramorgó
Ez a mese akkor történt, amikor még kaszával, sarlóval arattak, a napraforgót késsel vágták.
Azóta a világ megváltozott, de ez a mese ma is igaz.
Messziről sárga foltnak látszott az egész nagy napraforgó föld. Vidáman hirdették a sárga sziromlevelek, itt a nyár!
Napfelkeltével mindegyik napraforgó a Nap felé fordította fejecskéjét, hisz a nagy égi vándor melengette, érlelte a magokat. Egész álló nap követték tekintetükkel a Napot.
Ám, volt egy dacos kis növényke, amelyik lehajtott fejjel nézegette inkább a hangyákat ahogy a tövénél mászkáltak.
Mindig csak forgolódtok, jó hogy el nem szédültök. – mondogatta társainak.
Én ugyan nem nézegetem – hangoztatta büszkén.
Inkább napramorgónak lehetett volna nevezni annyit morgott, zsörtölődött magában.
Telt múlt az idő. Megbarnult a többiek sziromlevele már nem harsogtak sárgán, érlelték magjaikat. Fejüket a súlyos magok lehúzták, most ők nézegették a földet. A mi kis barátunk bezzeg fönn hordta az orrát, magasba emelte a fejét, nem volt nehéz a magoktól.
Eljött az aratás ideje. Az aratók végigjárták a földeket. Késükkel levágták az érett, nehéz virágfejeket majd kosarakba rakták. - Jó termésünk lesz az idén- mondogatták. – Nagyok és nehezek, tele vannak magokkal. Amikor a mi büszke növényünkhöz érkeztek, csak a fejüket csóválták.
Hát, ez meg miért nem hizlaltatta magát a Nappal? Nem jó semmire,
le ne vágjátok, talán beérik télre a madaraknak.
Otthagyták. Egyedül volt az egész mezőn. Minden napraforgó beérett, csak ő nem. Hát, mégis kellett volna a Napot nézni, követni amerre jár. Most mit tegyek? Mi lesz így velem?
Már este volt, de eldöntötte másnaptól, le nem veszi szemét a Napról.
Szép, hosszú ősz volt. December elejére beértek a magjai. Nézegette az utakat, hátha jönnek érte már ő is érett! Nem jött senki. Csak a szél futott át a földeken egyre sűrűbben és egyre hidegebben. Fázott, de nem csak ő fázott, a madarak is fáztak, és hamar rátaláltak az otthagyott napraforgóra. Olajos magvai felmelegítették, jóllakatták Isten madárkáit.
Most már ő is örült, volt társasága. Minden nap megvendégelte az éhes madarakat.
Cinkék, verebek, még egy vörösbegy is meglátogatta az ingyen konyhát.
Mire lehullt az első hó, a mezei madársereg kicsipegetett belőle minden magot.
Boldogan adta oda, hiszen ezt akarta.
*******
Saját meséhez saját fotó. Reggel munkába menet, egy gazos közterületen fotóztam... talán beérik télre a madaraknak. :)
Szerintetek beérik?