Ritánti Kavicsai

01/06/2026

Kis csokor levendula?
rajongók nálatok is beindult a virágzás?
A mostani házszámra pár szál levendula került. Katicabogarakkal.
Ajándéknak kérték, a teljes tábla átadás után.

.

31/05/2026

Boldog gyermeknapot, macit, csokit, vidámságot, szeretetet kicsi és nagy gyerekeknek!
Szeretettel, Ritánti 😍

31/05/2026

Boldogságos gyermeknapot, kicsiknek és nagyoknak. Megint nagyon igaz Rea írása😘😘😘

Nem tartozol nekem semmivel, mert az én döntésem voltál, én akartalak. Én szültelek, de nem vagy az enyém. A világhoz tartozol, az élethez és a döntéseidhez.
Azt szeretném, hogy Te boldog legyél és tanuld meg, hogy a világon a változáson kívül semmi nem állandó.

Nem azért vagy gyermek, hogy az én akaratom teljesítsd vagy, hogy valóra váltsd az én álmaimat, hanem azért, hogy megtaláld a sajátod.
Mondj nekem bátran ellent, és higgy abban, hogy ezer nézőpont létezik, ígérem, hogy figyelni fogok a Tiédre.

Mert gyermeknek lenni áldás, és tudd, a gyermek lélek örökre benned marad majd. Most növesztesz gyökeret, hiszem, hogy megingathatatlant. Most kell, hogy minden erőmmel talajt adjak Neked, hogy abban úgy nőhess, hogy később jöjjön vihar, ár vagy apály, Te mindig tudd, erős vagy és jó ember.

Mert majd milliószor lesz olyan pillanat, amikor az ellenkezőjét próbálják elhitetni veled. De hiszem, hogy akkor majd eszedbe jut mit tanultál, egyetlen mondat, egyetlen szó, egyetlen érintés vagy mosoly és ismét tudni fogod a jó irányt.

Mert minden nap a Te napod, a Te életed és álmod napja és bár talán nem mondom el minden pillanatban, de nincs nálam büszkébb ember a világon. Mert általad vált valóra a legszebb álmom.

Boldog gyereknapot Nekik és nekünk, akikben ott a gyermek, a félénk, a botladozó, a boldogságra vágyó. Szeresd. Nagyon. (Todorovits Rea)

30/05/2026

Ez az igazi fűszerespolc, a falból is curry és paprika jön😁😆🤣

29/05/2026

Ha egyedit szeretnél, vagy, ha átszámozták az uzcát😁😅🤣

28/05/2026

Dóri szeret biciklizni!
Ajtóra való névtábláimat vékony aranykerettel adom.
rajongók
Nem kell az ajtóra fúrni, szögezni ragaszthatod is!
Jól tartja a 3M duplexszalag.
Kérhető a név kezdőbetűjével vagy teljes névvel is. A5 méret, akvarell.

27/05/2026

Van reményem, hogy a régi lesz.
Nagyon sokára tért magához, de él.
A tiétek, ami kint telelt , hogy van?
A miénk 6 éve már kint volt. 3 m magasra nőtt, az idei telet nem bírta...a virágos szép fotó a régi.

26/05/2026

Nem mindig festek, néha mást is csinálok😄 ma virágoztam... a videóból is látszik, többet kellene virágozni... az eredmény fotóját hozzászólom😆

25/05/2026

Stílusosan Pünkösdkor...
A5 méret akvarell a füzetemből 🙂
rajongók
Remélem pihentetek, alkottatok valamit ebben a három napban?

24/05/2026

Igen, erre kellene változnii az oktatásnak, de ehhez nagyon felülről kezdődik a változás. A pedagógusoktól sem egy előírt általános rendet szabad elvárni
Igen minden gyermek más és más...😘

Van valami különösen szomorú abban a pillanatban, amikor egy gyermek először kezdi el azt hinni magáról, hogy ő „kevés”.
Nem azért, mert valóban kevés lenne.
Hanem mert túl sokáig csak azt figyelték benne, ami még nem nyílt ki.
Az iskola sokszor olyan, mint egy türelmetlen kertész.
Méri a növényt.
Hasonlítgatja a többihez.
Aggódva nézi, miért nem nő ugyanolyan gyorsan.
És közben elfelejti a legfontosabbat:
a virág nem attól nyílik ki, hogy sürgetik.
Hanem attól, hogy van elég fénye.
Van elég vize.
Van elég tere.
És biztonságban vannak a gyökerei.
Talán ezért olyan rideg szó az, hogy „osztályozás”.
Mintha egy gyermek lelke is számozható lenne.
Mintha egy piros toll valóban képes lenne megmérni egy ember értékét.
Pedig a gyerekek nem dolgozatlapként ülnek előttünk.
Hanem belső világokként.
Van, aki harsány, mint egy nyári rét.
Van, aki lassan bontja ki magát, mint a mandulafa tavasszal.
És van olyan gyermek is, aki kívül tüskésnek látszik, miközben belül régen szomjazik egy kis melegségre.
Az igazi pedagógia talán ott kezdődik, amikor már nem azt kérdezzük:
„Mi a baj ezzel a gyerekkel?”
Hanem inkább azt:
„Mi történt vele?”
„Mire lenne szüksége?”
„Milyen fény hiányzik az életéből?”
Mert az értékelés nem a hibák számolása.
Nem a hiány keresése.
Hanem annak észrevétele, hogy hol rekedt meg a növekedés.
Egy jó tanár valójában nem bíró.
Hanem kertész.
Figyel.
Vár.
Jelen van.
Tudja, hogy nem lehet minden magból egyszerre virág.
És azt is tudja, hogy a gyökereket nem lehet ordítással növeszteni.
Mégis milyen sok gyermek ül ma úgy az iskolapadban, mint egy cserépbe szorított fa.
Próbál nőni.
Próbál levegőhöz jutni.
Próbál megfelelni.
De közben lassan elhiszi, hogy azért nem virágzik, mert vele van a baj.
Pedig lehet, hogy csak túl kevés fényt kapott.
Vagy túl sok hideget.
És talán ez a 21. századi iskola egyik legfontosabb kérdése:
nem az, hogyan mérjük gyorsabban a gyerekeket.
Hanem az, hogyan teremtsünk végre olyan közeget, ahol a gyökereik lélegezni tudnak.
Mert ahol a gyermek biztonságban érzi magát, ott lassan megjelenik a kíváncsiság.
A kíváncsiságból figyelem születik.
A figyelemből pedig valódi tanulás.
És lehet, hogy a jövő legjobb pedagógusai nem azok lesznek, akik a leggyorsabban „leadnak” egy tananyagot.
Hanem azok, akik mellett a gyermek nem fél önmaga lenni.

/Pinto Renato/