riad_ida

21/11/2021

Az árnyak a fènyek,
ma lágy dal a lèlek,
a mának az èle
az szálas az érdes,
bávatag élet
már ha ès mègse
az árnyak a fènyek
váltva és égve
árnyak
fények
ilyen
ez az
èlet.

21/11/2021

Èpülő bicikliút a
ködbe vesző tájban
a gép nem forog az alkotó sehol,
hideg vas áll dèr- burokban
nem fázik, a fèmnek nem árt,
néha vonzó ez a mozdulatlan
magányosság:
ez a kulccsal indítható lomha hasznosság.

22/10/2021

Ágyad mèg meleg
őrzi testünk lenyomatát,
mennem kell!

Agyam nem érti
csak testem érzi
nincs hova, tovább.

Akarom, de nem értem
s bár szívemben
fészket rak reményem
vágyom, de mi után?

A karom lendül,
szívem döndül, nincs.
Volt.
Már ne várd!

Belső parancsaim kereszt-tűzében
kínlódva szólok hozzád:
segíts!
Vágyom kegyelmed meleg fuvallatát.

lett

29/05/2021

Mikortól lesz múlttá, ami van volt?
Hol vált át?
Amikor a síkossá vált idő lecsorog jelenünk lefolyóján?
S mikortól nem barát, aki az volt?
Ha már nem beszélünk? Vagy akkor,ha száműzni akarjuk gondolatainkból,de ő makacsul visszajár?
Beengedjem-e?

#

26/05/2021

A vakrandi című versemet mondom. 🔥

25/02/2021

Versek és zene.
Istennel való kapcsolatomat kutattam, és írtam meg, majd Dávid Kiss Andris zenéjèben feloldottam és feloldódtam.

Írta és elmondja: Darida ZsófiZenei producer:Dávid Kiss AndrásA hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész al...

13/12/2020

Felsebeznek találkozásaim önmagammal
mikor túlnő bennem a szárnyalás vágya,
ami felemel, aztán megrèmít,
szédítő a magasság.

Kicsúszom magamból,
halvány képmása leszek annak kit látok
nap mint nap tükrömben
pedig akkor nevetek.

Kiradíroz biztonságom hiánya
nem merek beledőlni a sötét űrbe
még mindig tartok tőle, hogy Isten tenyere nem elég nagy, hogy puhán földet érjek.

#

02/11/2020

Vékony a határ ma élő és holt között.
Keskeny az átjáró a szivem és a fejem között:
túl sok mindent szeretnék megérteni vagy túlcsordul minden érzés.
Ma nincs egység, megszakadt áramkör bennem a hasított lét.

fény árnyéka árnyék fénye #

25/10/2020

Nincs már mi elhangolja
belső szabadságom húrjait,
szívem szívével keveredik,
világába léphetek, nem veszek el
ő is önmaga marad,
ember, Isten.

Tágul a látòhatár
belső szobámban meleg fény - remény
jelenlèt - kacatok
a végtelenben matatok.

#

09/10/2020

Szándékotok testet öltött ünnep
hűséggel átszőtt szerelem-szövedék lebben,
ujjatokon a gyűrű
megcsillan.

Ajkatokon ott rezeg még
a holtomiglan holtáiglan esküje,
lelketeket körbeölelő szövetsègetek
táncba hív.

Àtfènylik rajtatok e nap
boldogság- ragyogása
örömkönnyek, mulatság kancsal szivárványa,
valami kezdődik és valami végetèr.

#👥 #

14/09/2020

Darabokra hullott tükörképemben nézem, figyelem önmagam:most egyben vagyok- e vagy szètesve létezem?

Összetart-e hitem, bizalmam, kapcsolataim fény - emléke vagy széthasítja puha szívemet a harag, neheztelès, magány- szilánkok èle?

#💔