02/12/2020
Vajon büszke lennél rám Apa? Nagyon remélem ha egyszer újra találkozunk elmondod nekem, hiszen tudom, hogy figyelsz. Vagy hát remélem. Emlékszem amikor megtudtam 5 évesen, hogy többé nem jössz haza soha, és hozol nekem pestről playstation 2 játékokat, fel sem fogtam, hogy mi az a halál. Azt tudtam hogy karamboloztál de én azt hittem, hogy korházban vagy, aztán úgyis olyan erős vagy, majd jössz. Egy kis ideig angyalka vagy aztán majd jössz. Talán szülinapomra hazaérsz. A temetőbe még vittem is a rajzokat, hogy éppen mi történt velem és a hugikkal. Hát nem jöttél, viszont egy őrangyal maradtál. Annyi jele volt már életem során annak, hogy te figyelsz és fentről segítesz, hogy azt nehéz lenne megszámolni. Nagyon sokszor általános suliba szomorú voltam, hogy nekem nincs ott x-y rendezvényen az apukám, nincs ott az első focimeccsemen, de tudom, hogy te szerveztél mellém olyan embereket, akik mindig segíteni tudták utamat. Bár nagyon pici voltam még mikor elveszítettünk, de minden közös emlékünkre tisztán emlékszem. Talán azt szerettem a legjobban amikor mögötted ülhettem a biciklin, és száguldhattunk le a mecsekről. Vagy amikor valamilyen erős szörnyet legyőztünk valami videójátékba és azt mondtad, hogy “szevasz tavasz”. Annyi mindent kérdeznék tőled, és annyi mindent mesélnék neked. Sajnálom, hogy csak ennyi időt tölthettünk együtt ezen a föld nevű bolygón, de tudom, hogy lélekben mindig itt vagy velem és ez el nem tudod képzelni mennyi erőt ad. Szóval remélem a “mennybe” van internet és látod most ezt a posztot, és kicsit el is mosolyodsz. Szerettem volna már kicsit ki írni magamból, te is tudod, hogy nem nagyon szoktam erről beszélni senkivel. Szeretlek Apa és sose felejtünk🖤
Ahogy a toystoryból buzz lightyear mondaná: “a végtelenbe és tovább”