10/12/2025
𝟹𝟶 é𝚟𝚎𝚜 𝚓𝚞𝚋𝚒𝚕𝚎𝚞𝚖𝚒 „𝙺ó𝚛𝚞𝚜𝚙𝚒𝚔𝚗𝚒𝚔”🧺🎶
Ezúttal is megtartottuk a szokásos őszi kórustáborunkat (nov.28-30). Ám közel sem volt olyan, mint a megszokott táboraink. Hiszen nem csak a gimnázium adventi istentiszteletére készültünk, hanem kórusunk 30 éves fennállásának megünneplésére is.
Mindannyian izgatottan vártuk a hétvégét, mivel tudtuk, hogy egy igazán különleges, jubileumi esemény elé nézünk.
Már az első nap belevágtunk a darabok megtanulásába, átnézésébe. Húsz kórusmű egy hétvége alatt nem kis falat! Mivel ez a sok dal mind azt az elmúlt 30 évet tükrözi, amit a Pécsi Református Kollégium Vegyeskara maga mögött tudhat, így ennek szellemében láttunk neki a próbáknak. A nap végén természetesen nem maradhatott el az éjszakába nyúló közös játék sem.
A második nap főként a tréningről szólt: délelőtt és délután is intenzíven dolgoztunk a műveken. A szünetekben jól esett a közös teázás és egy kis beszélgetés. Délután csatlakoztak hozzánk a seniorok is, akikkel a közös próba fergetegesre sikerült, és különleges hangulatot teremtett, így hát alig vártuk a következő napot, amikor a többiekkel is találkozhattunk. Vacsora után még egy rövidet énekeltünk, de a játék és a közös öröméneklés ezúttal sem maradt el.
A harmadik nap egy hosszabb beénekléssel indult, majd a kertvárosi református templomban közös ebéddel folytatódott. Az a sok mosoly, öröm az arcokon, valamint a rég meg nem ejtett beszélgetések mindenkit nosztalgikus hangulatba hoztak. A közös próba után elérkezett a hétvége csúcspontja, a „piknik”, ami a felemelő közös emlékek felelevenítésével igazi örömzenélést jelentett minden résztvevő számára.
És hogy miként csapódott le az alkalom bennünk? Íme néhány a jelenlegi kórustagok élménybeszámolói közül:
„Számomra ez a három nap egy maradandó élmény volt, hiszen az első ilyen közös élményem volt a kórussal. Nagyon élveztem az éneklés mellett a sok beszélgetést, nevetést és éjszakába nyúló játékot. A volt refis diákokkal való közös készülés és előadás is különleges élményt nyújtott, és bár a templomban fáztunk, a gyönyörű hangulatos énekek teljesen felmelengették a szívünket. A végére ugyan elfáradtam, de lélekben teljesen feltöltődtem.”
„Az őszi kórustábor mindig egy nagyon jó alkalom arra, hogy megismerhessük egymást jobban. Mindig tanulunk valami újat a másikról és kialakíthatunk egy mélyebb kapcsolatot. A kórustalálkozó csodás volt, nagyon felemelő érzés volt a volt diákokkal, felnőttekkel énekelni. Érezhető volt a kapcsolat az aktív és volt kórusosok között még akkor is, ha nem egy generációból jöttünk. Nagyon jól éreztem magam, és remélem lesz még ilyenre alkalom.”
Öregdiákok élménybeszámolói:
„Beléptem az ismerős ajtókon kissé izgatottan, hogy mi vár rám bent. Körülnéztem; az ismerős arcok közé ismeretlenek vegyültek, de mégis, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az izgalmamat egy pillanat alatt váltotta a határtalan nyugalom, hiszen tudtam, itthon vagyok. Amikor leültünk énekelni és felcsendültek az első hangok, mintha a kórus nélküli évek meg sem történtek volna. Újra körülvett az a csodálatos érzés, amit sehol máshol nem tapasztaltam. Rengeteg kórus létezik, de olyan közösség és összhang – akár a kedvenc műveinkről van szó, akár a karnagy úr közös bosszantásáról – mint itt, nincs még egy. Felidéztük a sok-sok közös emléket: a Helikonokat, a külföldi utakat, a kórustáborokat, a szolgálatokat... Jó volt látni, mennyit változott minden, és közben mennyire ugyanaz maradt. Bár visszatértem az élet mókuskerekébe, tudom, hogy egy részem mindig ide fog tartozni.”
„Harminc éve működik az a kórus, melynek aktív tagja lehettem 4 évig, s hiszem, ha nem is aktív, de tagja maradok/maradhatok életem végéig. Én így tekintek mindig a Pécsi Refi kórusára. Mindig szívmelengető belépni a gimnázium aulájába, s ez most sem volt másképpen. A darabok egyrészét sikerült átnéznünk, s a meglepő az volt, hogy ugyan a kotta alapján nem mindig jöttem rá, hogy emlékszem-e némelyik kórusműre, de ahogy elkezdtük énekelni a műveket, hihetetlen megtapasztalás volt, hogy ezek a művek „beégtek”, s majd mindegyikre emlékszem. Vasárnapot inkább koncertnek éltem meg ugyan, mint pikniknek, de ez nem vont el semmit az értékéből. Az adventi istentisztelet visszarepített gimis éveim első adventi vasárnapjára. Nagyon szerettem akkor és most is. Ami biztos, hogy olyan közösséggé formált minket a kórus, s a karnagyok, hogy mindig örömmel találkozunk és éneklünk együtt. Lehetsz te „öreg” vagy fiatal, ugyan annak a kórusnak a tagja vagy, s maradsz mindig is. Hálás köszönet minden szervezőnek, akik megszervezték ezt az alkalmat!”
„Már harminc évvel ezelőtt is az motivált mindenkit, aki kórusra járt, hogy szeret énekelni, engem is. Most így a 30 éves kórusjubileumnál is a szeniorokat az ének szeretete és a régen megélhetett közösség hajtott vissza. Megálltunk, vénülő fejünkkel az ifjúság mögött, előszőr szégyenkezve korunk miatt, de az első hangok után eltűnt a köztünk lévő kor, és maradt a közös éneklés, a közös Isten felé fordulás. Az éneklés stressz oldó, így feltöltődhettünk a mindennapi robotolás közben. Engem külön büszkeséggel töltött el, hogy két saját gyermekemmel énekelhettem a kórusműveket, zsoltárokat. Jó volt énekközösségben velük, meg minden jelenlegi és volt diákkal. És mint tudjuk, aki énekel az rossz ember nem lehet! Jó emberek között lenni pedig jó! Tehát kóristának akkor is jó volt és most is jó lenni, hiszen jó emberek vesznek körül!”
A vasárnapot a gimnázium adventi istentiszteletén való közös szolgálattal zártuk. Ahol a közös fotó után még egy utolsót, „Az úton” -t énekeltük. Nem is lehetett volna szebb zárása ennek az alkalomnak.
Az egyik szeműnk sírt, hogy búcsúzunk a másik nevetett, hogy ilyen nagyszerű élményben lehetett részünk, de legfőképp azért, mert 2026 májusában újra szeretnénk együtt énekelni egy nagy koncerten, ahol reméljük, még többen lehetünk majd.
Nagyon hálásak vagyunk a szervezésnek és mindenkinek, aki ott tudott lenni velünk, de legfőképp az Úristennek adunk hálákat, hogy 30 éve tartja és élteti éneklő közösségünket!
𝐒𝐨𝐥𝐢 𝐃𝐞𝐨 𝐆𝐥𝐨𝐫𝐢𝐚!🕊️
📸: Gaibl Miklós; Csucsi Sándor; jelenlegi kórustagok
