03/03/2026
Adjon Isten, jó napot! 😊
A régi időkben a köszönés nem csak udvariasság volt, hanem világnézet és hitvallás is. Sok helyen a település vallásossága, közösségi rendje és erkölcsi elvárásai is „kiköszöntek” belőle.
Nagyanyáink idejében a falvak a szigorú vallási elvek szerint éltek: elvárták, hogy ne káromkodjanak, ne lopjanak, ne paráználkodjanak, ne törjenek más életére, vasárnap pedig ne dolgozzanak, hanem templomba menjenek.
A köszönések is ezt tükrözték, sokszor szinte kötelező formában, majd idővel rövidülve:
– „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Válasz: „Mindörökké, Ámen!”
Később rövidülve: „Dicsértessék!” – „Mindörökké!”
Még a meggyújtott világosságot is köszönthették így: „Dicsértessék!”
– Ha idegen érkezett: „Adjon Isten, jó napot!”
Nem a szerencsére bízták a napot, hanem Istenre: jó napot kértek az érkezőnek.
– Ha valaki messziről jött: „Hozott Isten!” / „Isten hozta!”
– Távozáskor: „Isten veled!” „Isten áldja meg!” „Isten áldjon!”
– Ha egy beszélgetést, vendégséget illedelmesen zártak le: az ember felállt, lesimította a ruháját, és ennyit mondott:
„Áldás, békesség!”
Ez azt jelentette: áldást, békességet, minden jót kértek az Úrtól a ház népére. A gazda és a gazdasszony pedig ebből értette: megjött a búcsú ideje.
