09/06/2026
A buborékok őrzője
A Borvidékek Hétvégéjén, amikor a Strázsa-hegy lankái fölött már aranyszínűre váltott a fény, és a présházak között lassan életre keltek a beszélgetések, megérkezett hozzánk egy különleges utazó.
Nem gőzmozdonnyal érkezett, nem rézcsövekkel szőtt léghajón, mégis úgy tűnt, mintha egy másik korból lépett volna elő.
Somodi Gábor volt az.
Az ember, aki nem egyszerűen szódát készít.
Ő buborékokban őriz történelmet.
A mai világ rohan. Eldob, lecserél, újra gyárt. Gábor azonban azok közé tartozik, akik még hisznek abban, hogy a jól végzett munka túlélhet generációkat. Családja közel egy évszázada készíti ugyanazt a csodát: a kristálytiszta vizet, amely szén-dioxiddal találkozva életre kel, és amely nélkül a magyar fröccs csak fél történet lenne. A Somodi család 1928 óta része ennek a hagyománynak, amely ma már valódi hungarikumként él tovább.
Ha egy steampunk regény lapjain találkoznánk vele, bizonyára egy öreg műhelyben dolgozna. A sarokban rézórák ketyegnének, a falakon különös üvegpalackok csillognának, a műhely közepén pedig egy közel százéves szerkezet zakatolna rendületlenül. És a legszebb az egészben, hogy ez nem is áll olyan messze a valóságtól. Gábor ma is egy legendás, közel százéves Korona géppel dolgozik, amely generációk óta szolgálja a minőséget.
De a gépek önmagukban semmit sem érnek.
A valódi értéket az ember adja hozzá.
Az a fajta ember, aki pontosan tudja, hogy minden palack szóda mögött ott van a becsület, a szakmai alázat és a kitartás. Az a fajta ember, aki nem a gyors haszonért dolgozik, hanem azért, hogy amikor valaki egy pohár fröccs fölött mosolyog, abban az ő munkája is benne legyen.
A KisLugasban ezt idén újra megtapasztalhattuk.
Nemcsak egy kiváló szikvízkészítő volt a vendégünk, hanem egy olyan ember, akivel jó volt beszélgetni, nevetni, történeteket hallgatni. Olyan vendég, aki természetesen simult bele a társaságba, mintha mindig is a lugas asztalainál ült volna.
A borok mesélnek a szőlőről.
A szóda pedig mesél az emberről, aki készíti.
És amikor a kettő találkozik egy jó társaságban, abból születik az, amit a Borvidékek Hétvégéjén mindannyian átéltünk.
Kedves Gábor!
Köszönjük, hogy vendégünk voltál. Köszönjük a történeteket, a jókedvet, a szakma iránti szenvedélyt, és azt a sok munkát, amellyel életben tartasz egy olyan hagyományt, amely nélkül a magyar borvidékek világa szegényebb lenne.
A buborékok felszállnak, a poharak kiürülnek, a rendezvények véget érnek.
De az ilyen találkozások sokáig megmaradnak.
Találkozzunk újra a következő fröccs mellett, mert a KisLugas... a Te helyed - a Te világod is.
