18/08/2025
Kedves Barátaim, Kedves Vendégeink!
Ahogy a Minerva Római Kori Kulturális Hét lezárult, szeretnék néhány szót szólni főszervezőként. Nem tudok mindenkinek név szerint köszönetet mondani, mert bizonyosan valakit kihagynék – így kérem, nézzék el nekem, ha most nem sorolok fel mindenkit. Szívből hálás vagyok minden apró gesztusért, minden segítségért, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a hét létrejöhessen. Köszönöm az érdeklődőknek is ,akik a hőség és a szúnyogok ellenére is minket választottak és eljöttek megtekinteni a hajót vagy meghallgatni az előadásokat!
Engedjék meg, hogy mégis kiemeljek néhány nevet: Liszka Zsazsát és népes családját, Bubu Tímár Évát, aki a római miliő megteremtésével olyan csodálatos helyszínt varázsoltak, amiért csak a kalapomat tudom emelni! Köszönöm Zsömbör Attilának a római kori konyha ízeibe tett csodálatos utazást, amely maradandó íz élményt adott mindannyiunknak! Hálás vagyok Páhi Péternek a gyönyörű mozaikért, amely emléket állít majd a Danuvina Alacrisnak és ezen a héten elhangzott előadásoknak, a gyerektábor emlékeinek. Pálinkás Mátyásnak a káprázatos drónfelvételeket köszönöm! Pádár Editnek köszönöm a tunikákat, amit az evezős programhoz készített!
Apró falunk, Kulcs számára hatalmas megtiszteltetés volt ilyen színvonalú előadókat fogadni, hallgatni és velük gondolkodni! Köszönöm az Intercisa Múzeum dolgozóinak is támogatásukat! A Hamburger Hungáriának a gyermekprogramok szponzorálását!
És végezetül szeretném megköszönni a Kulcsi Önkormányzatnak is, hogy támogatta a programot. Hiszem, hogy kultúránk fennmaradásának záloga, hogy ismerjük, kik vagyunk: honnan jöttünk, milyen erők formálták sorsunkat évszázadokon, évezredeken át. Csak így érthetjük meg igazán múltunkat, és így láthatjuk tisztán jövőnk perspektíváit. Ha erre nem fordítunk időt, akkor csak papírhajóként sodródunk a vizen, amelyet bármely szellő vagy hullám elsodorhat.
Ezzel számomra lezárul ez a projekt. Szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik valamilyen okból lemaradtak a programról, vagy esetleg csalódniuk kellett. Én magam lelkes amatőrként, a rendelkezésemre álló eszközökkel ennyit tudtam nyújtani. Legvégül pedig nem hagyhatom ki, hogy köszönetet mondjak a családomnak, amiért eltűrték ezt a „bolondságomat”, és hogy elviselték, hogy az elmúlt időszakban kevesebb időm jutott rájuk.
Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek a kalandnak!
HIC BENE VIVITUR!