A mesterem Wessely Tibor festő-restaurátor volt. Komárom, ahol élek, egy kis város a Duna partján, én egy – a mai viszonyok között – nagynak számító birtokon élek, ahol a lovakon, kutyákon és a madarakon kívül nem sok élőlény fordul meg. Szeretem a természetet festeni, vissza-visszatérő témám az ártéri erdők világa, a gyökerek közül kimosott homok, félig elszáradt öreg fák. Műveim realisztikusak,
visszafogott színvilágúak. Lehet, hogy sokan borúsnak látják egy-egy képemet, de én magam vidám ember vagyok, szeretek nevetni és a jó értelemben vett hedonista felfogás jellemző rám. Nem tartom szomorúnak sem az öreg emberek arcán levő ezer ráncot, sem a téli erdőt. Több mint 20 éve vagyok festő, az évek során számtalan egyéni és csoportos kiállításon vettem részt, a képeim bejárták Magyarországot, de volt sok külföldi kiállításom is. Két évig szerződés kötött egy londoni galériához, az ő szervezésükben volt módom bemutatkozni a Park Lane Hotelben, a „The Russian Eastern and Oriental Fine Art Fair” elnevezésű rendezvényen. Kiállítottam Budapesten a Duna Palotában, a Novotelben és a Stefánia villában, Győrben, Pécsen, Tatán, Tatabányán, Komáromban és még számtalan helyen.
2011 decemberében Innsbruckba kaptam kedves meghívást, 3 hétig a Magyar Házban láthatták az ottani magyarok a képeimet. Vallom, hogy a mai zaklatott, rohanó, ideges világban olyan képeket kell festeni, amelyek előtt meg lehet állni pihenni, gyönyörködni – ha csak egy percre is - .
