15/07/2019
A beszéd apostola volt ő. Kisgyerekként lágerbe szánták, de a szüleivel megszöktek a halálvonatról. Túlélte a kitelepítést is, s mikor végre mindenki megismerhette a helyes beszéd Paganinijét, egy tragikus baleset - a saját autója zuhant rá - elvette tőlünk azt az embert, akinek még ezreket, tízezreket kellett volna megtanítania a helyes beszédre, a viselkedésre, az illemre.
Nehéz elfogadni, de Montágh Imre lassan 33 éve nincs közöttünk.
Még 1935-ben született, nemesi családban. Kisgyerekként a család nagybánhegyesi kúriájában élt. Imádott lovagolni és úgy tűnt, az önfeledt gyerekkor sosem ér véget. Aztán közbe szólt a történelem.
Mivel zsidó származású volt, 1944-ben a család az orosházi gettóba került, innen pedig az egyik haláltáborba tartó vagonra terelték a famíliát. A kis Imre nem sokat értett abból, ami történik, hiszen kilenc éves volt.
Aztán a szövetségesek bombázásai miatt a vonat Bécsújhelynél nem tudott tovább menni. A meggyötört embereket ekkor romeltakarításra és a halottak összegyűjtésére használták. A kis Montágh Imre a többiekkel együtt talicskán tolta a halottakat. Soha nem tudta feldolgozni ezeket a napokat.
Egy újabb véletlen kellett aztán ahhoz, hogy ne egy koncentrációs táborban végezze a család. Egy osztrák katonatiszt beszédbe elegyedett a németül tökéletesen beszélő családdal. Ő adott tippet nekik a szökéshez. Azt mondta, hajnalban, amikor még sötét van, akkor fussanak szerteszét és ha megúszták, három-négy napig bujkáljanak a környéken, majd keressék meg őt a lakásán. Így is tettek. Az osztrák katona pedig tartotta a szavát, így megmenekültek.
A II. világháborút túlélték, de a család nemesi származása miatt megint a történelem játékszerei lettek. Tarnazsadányba telepítették ki őket, két és fél évig dolgoztak ínséges körülmények között a mezőgazdaságban.
Aztán Sztálin halála után visszatérhettek a fővárosba. Montágh Imre színésznek készült, ám a főiskolai felvételin Básti Lajos némi hezitálás után eltanácsolta, így indult el egy másik úton, amely aztán mégis meghozta számára az ismertséget.
A gyógypedagógiai főiskolára jelentkezett, ahol hamar kiderült, a mosolygós, empatikus és a borzalmas gyermekkor ellenére életigenlő fiatalembert az Isten is tanárnak teremtette. A főiskola elvégzése után logopédusként dolgozott. Tanított kicsiket, felnőtteket, idővel pedig színészeket is a helyes beszédre.
Eperjes Károly például mindig büszkén mesélte, hogy Montágh Imre miatt lett színész. Egy amatőr színjátszó találkozón futottak össze, Montágh meg arra biztatta, mindenképpen jelentkezzen a főiskolára. Eperjes viszont félreértette a beszélgetést és jelentkezett a gyógypedagógiai főiskolára. Nem vették fel, majd utóbb kiderült, Montágh természetesen a színművészetire gondolt (lásd még XXI. század című tévéműsor).
Több száz beszédhibás kisgyerek köszönhette neki, hogy megtanult helyesen beszélni, ami önbizalmat is adott a kicsiknek. Számtalan színésznek mutatta meg, hogy a helyes artikulálás mennyire része a színjátszásnak. Idővel pedig már az egész ország megismerte a nevét, hiszen Antal Imre 1981-ben a Randevú című műsorába meghívta Montághot.
Az ország pedig rácsodálkozott, hogy van egy ember, aki szenvedélyesen imádja, amit csinál, igazi lángelme, mellette viszont empatikus, a szavai pedig már-már gyógyítanak.
Saját műsora lett a televízióban, könyveket írt, idővel pedig már nem csak a beszédet, a viselkedéskultúrát is tanította.
Boldog volt, hogy segíthetett és boldog volt otthon is, a feleségével, Nellivel és a gyerekükkel, Balázzsal. Rangot és presztízst adott a gyógypedagógiának, a tévében azok is tátott szájjal hallgatták, akiket amúgy nem különösebben érdekelt a beszédtechnika.
Aztán elérkezett 1986 nyara. Montághék külföldi pihenésre készültek, de előtte még elmentek Kismarosra a felesége szüleihez. A közkedvelt beszédtanár leparkolt az autóval, a felesége már bement a kapun, amikor a 9 éves Lada meglódult. Valószínűleg nem húzta be jól a kéziféket. Montágh Imre az autó elejéhez ugrott, megpróbálta feltartóztatni a kocsit, mivel egy majd három méteres szakadék felé gurult. Nem sikerült neki, előbb ő esett a mélységbe, majd az autója is rázuhant.
A felesége egyből tudta, hogy nagy a baj, hiszen már leemelték az autót a férjéről, mégis azt súgta az asszony fülébe, hogy vedd le rólam a kocsit, Nellikém.
Súlyos sérülésekkel került kórházba, sokáig küzdöttek érte az orvosok - ha túléli, akkor sem tudott volna többé járni - ám végül augusztus 14-én örökre elaludt az az ember, akit én személyesen nem ismerhettem, de édesanyám (aki szintén gyógypedagógus) igen, és bármikor is beszél Montágh Imréről, minden szaván érezni, hogy egy kivételes embert vett el a sors csupán 51 éves korában.
Montágh Imrének volt egy mondása: a magánhangzó a beszéd lelke, a mássalhangzó pedig a teste.
Tévedett.
Ő volt a beszéd lelke…
Nyugodj békében, Montágh Imre!
