Számomra a művészet olyan megnyilatkozás, kinyilatkoztatás, mely egyrészt az ideákból, érzelmi töltésből, ösztönből, másrészt a racionalitásból, a tudatos megformálásból táplálkozik. Fotográfiával aktívabban 2005-től foglalkozom, mint alkotó. Az elmúlt időszakban számos fotográfiai műfajt és technikát próbáltam ki, egészen a kemográfiától a lyukkamerás felvételekig. Érdekelnek a régi korok (analóg
fekete-fehér) technológiái, eszközei. Gyűjtöm a régi filmes fényképező gépeket. Számos fotóm, fotókollázsom jelent meg könyvek illusztrációjaként vagy könyvborítóként, falinaptárként. Az utóbbi négy -öt évben fordultam a portré műfajához, azon belül is elsősorban a lírikus dokumentarista, illetve az elvontabb, geometrikus absztrakció (ekvivalens) felé hajló fotográfiák készítéséhez. Egy jó fotográfia a szemlélőt azonnal megragadja, a kép és a befogadó között egyfajta társalgás kezdődik és a szemlélődés folyamán a néző egyre több réteget, összefüggést és mondanivalót tár föl, fejt le az alkotásról. Tehát amit közvetlenül látunk, a képmezőben az a mögöttes dolgokra utal, amit a néző, értelmez, majd befogad. Képeimet én is ezen vezérfonalak alapján próbálom létrehozni. Paul Klee egyik fő alaptézise: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.” A fotóművészet tehát nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is.
