05/01/2026
Fehér tollpihe
Fehér tollpihe hullott elém,
Lágyan ringott a szél ölében.
Nem szólt, csak csendben megpihent,
Mint angyal keze, ki rám nevet.
Napfény csillant rajta halkan,
Fénye szelíden érintette arcom.
Tudtam, nem véletlen jött el,
Az ég küldte, hogy ne vesszek el.
Minden nap kísérnek engem,
Láthatatlanul, mégis érzem.
Ott vannak a szélben, a fényben,
Szívem halk dobbanásában, mélyen.
Ha vihar jön, s elfeled az ég,
Egy tollpihe jelzi: nem vagyok egyedül még.
Ők emelnek, ha roskadnék,
S vigyáznak rám, amíg élni kell még.
Köszönöm, hogy itt vagytok velem,
S őriztek csendben, szelíden.
Fehér toll, az égi üzenet,
az angyalok így szólnak:
Szeretnek.