irodalom
1958, július, 06-án születtem Miskolcon, szüleimnek egyetlen harmadik gyermekeként. Jó módban születtem meg.
Édesapám orvos volt.
Élete nagy részét, benne a gyermekkoromat is, a Borsod megyei, Tapolcán éltem. Két férjem volt, az első házasságomból született két gyermekem. 2004-ben Budapestre költöztem, ezt követően született meg a legtöbb versem, noha gyerekkoromtól vonzott az irodalom,
a költészet, és szívesen rímelgettem anyák napjára, vagy csak magamnak. A húszas éveimben három lap tudósítója voltam, szerettem volna újságíró lenni, de amikor megkaphattam volna az újságírói igazolványom, a magánéletem döntés elé állított és szomorú szívvel lemondtam róla. Az írás mindig késztetett, és mindig is írtam valamit.
2097 Ben Budapestte költöztem.
1974 Magazinnál és több hasonló oldalon is. Antológiá, valamint a Cinke, illetve a Litera-Túra antológiában. Saját kötetem2014-ben, jelent meg, remélem egyszer lehetőségem lesz ráhogy éljen az életem. Falusi nyugalom
Falunk nyugalma most is olyan zöld még,
madárdal ébreszti a békés határt,
napfény kandikál a diófaág közt,
s vadvirág illata a szobámba száll. Ugat egy kutya, talán macskát látott,
vagy az utcánkban idegen közelít,
hallom, hogy szemben a szomszéd kiáltott
jó reggelt, amint mellettünk kapu nyílt. Sietős dolga nincs már itt senkinek,
városba költöztek a fiatalok,
gyermekzsivajtól hangzott rég a környék,
most egyre csak fogynak a nyugdíjasok.
Árusok érkeznek hangos zenével,
a pék autója harsogja Vuk dalát,
jégkrémes, gázos, zöldséges követik,
tollszedő zárja a maszekok sorát.
Újra csend van, de a Bükk felől borul,
esőt hoz a völgyre e feketeség,
frissen vágott fű nagyokat nyújtózik,
meglocsolja végre az isteni kéz. Hajnalban most már nőhetnek a gombák,
ebédre főhet a vargánya leves,
s ha útközben szednek piros szamócát,
a vén tölgyes desszertje asztalon lehet. Kis falum csendjét őrzöm a lelkemben,
elviszem magammal bármerre megyek,
ezek a dombok mindig visszavárnak,
s én is visszavágyom, hogy otthon legyek.
1999
Amíg nézzük egymást
Belefészkelődöm lágy tekintetedbe,
biztonságot nyújtó, meleg ez a mélység,
gyengédséggel táplál, olyan sokatmondó,
mézédes szavakat rejt e néma szépség. Hangok nélkül becéz, hív a végtelenbe,
a kozmosz fényei szemünkben ragyognak,
együtt-lebegésünk olyan andalító,
megnyílnak kapui égi távlatoknak. Vágyódás és álmok egybekelnek benne,
velük lüktet a nagy, végtelen mindenség,
amíg nézzük egymást, két kicsi halandó,
eggyé válunk közben, mi és a teljesség.
2019