Bukovenszki-Nagy Eszter

09/06/2026

Ha a budapesti Ünnepi Könyvhéten jártok, és még nincs Hínárrevütök, a Parnasszus standjánál beszerezhetitek, last minute. 😉😎

03/06/2026

Mostanában kicsit eltűntem, de képzeljétek, nagyon izgalmas időszak van a hátam mögött, és még előttem is. 😊 Saját lakásba költöztünk! 🤩🏡 Úgyhogy a felújítás és a hurcolkodás, szépítgetés mellett az alkotásra most nem sok időm és erőm maradt. 😅

Addig is szeretném figyelmetekbe ajánlani kedves költőtársaim könyvhétre megjelenő csodás köteteit. Menjetek, találkozzatok velük, dedikáltassatok, olvassatok, beszélgessetek! Hamarosan én is csatlakozom, és jövök új írásokkal. 😉😚

10/05/2026

Van egy játékunk. Úgy írunk közös verset, hogy az előzetesen kisorsolt sorrend alapján mindenki ír négy sort, de a következő ember csak az utolsó sort kapja meg, azt kell folytatni, gyakorlatilag vakon íródik a vers. Legutóbb nagyon összeálltak a csillagok, és ez született belőle. 😊

Makó Ágnes, Lesitóth Csaba, Tibély Orsolya, Bukovenszki-Nagy Eszter:
ÁTALAKULÁS

Elmondtunk párat,
de maradt még gondolatunk.
Most nem bírunk magunkkal,
rohanunk fejjel a tavasznak.

Barackvirágzáson csattan a homlok.
A görgeteg hóbálvány elolvadt,
csak az a koszos folt maradt utána,
és pontosan tudja a szél a dolgát.

Egymásba fúj minket egy hideg tavaszi napon
Mikor már azt hittük itt a jó idő,
Mikor kabát helyett
Egymással védtük védtelen testünk

Levedlett szerepeink a szekrénybe akasztva.
Fogason lóg a molyszagú múlt,
csak a csupasz bőr és a jelenlét zizeg.
Védtelenségben is végtelen derű a jövő.

Budapest, Vörös Neon, 2026.05.05.
Fotó: Tóth Orsolya

06/05/2026

Csúcs volt a tegnapi Izmos-est, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! 😍 Kabaréhangulat, izgalmas párbeszéd és lehengerlő versek egy káprázatos helyen. 😊 Köszönjük! ❤️‍🔥

11/04/2026

Boldog költők kívánnak boldog költészet napját! 😊 Írd meg kommentben, melyik a kedvenc versed, olvassunk ma verseket! 🥰

07/04/2026

Pénteken várok szeretettel mindenkit a Parnasszus lapszámbemutatójára, én is felolvasok! 🥰

30/03/2026

Rettenetes hétfői hír. 🥺 Ég önnel, drága Nádasdy Ádám! Én így emlékszem rá. 🤍

Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

08/03/2026

Azóta is a hatása alatt állok, mennyire fergetegesen jó volt a tegnapi, Chimpaoval közös estünk a Nyitott Műhelyben! 🤩 Köszönjük Finta Lacinak, a Chimpaonak és a mindig csodás közönségnek! 🫶🏻
Hamarosan újra találkozunk! 😉

Feketén-fehéren megmondjuk: fergetegesen jó volt a tegnapi, Chimpaoval közös estünk a Nyitott Műhelyben! 🤩 Köszönjük Finta Lacinak, a Chimpaonak és a mindig csodás közönségnek! 🫶🏻
Hamarosan újra találkozunk! 😉

05/02/2026

Micsoda boldogság! Újra esti szép lett a versem. 😊❤️

esti szép

Bukovenszki-Nagy Eszter: Porig

Földeletlen.
Ezt mondja a villanyszerelő
– mindig villanyszeretőnek hívom –,
azért újra a rövidzárlat, a szikra.
Régi vezeték, könnyedén törik, szakad,
kész csoda, hogy nem égett porig
az egész kóceráj.

Földeletlen.
Ezt mondja az okkult telepata
– tevepatának értettem először, bocsánat –,
szóval földeletlen, vagyis
hantolatlan
– a hántolatlan szotyi jut eszembe,
makuka, mi így mondjuk Borsodban –.
Eltemetetlenség
lebeg az életében, folytatta, az kísérti,
látom az aurájában az idegen izzást,
a múlt foltja, le kéne zárni,
és nem be,
elgyászolni, majd eltemetni,
ne legyen föld feletti
– mint én voltam fél méterrel,
mikor fehér ruha,
fejemen őszi tündérkoszorú –,
különben porig égeti
– és itt körbemutat rajtam –
az egész kócerájt.