28/08/2026
145 év - 145 kép - 145 tény
MEDGYESSY MINDEN HÉTEN
145 éve született Debrecenben a kétszeres Kossuth-díjas Medgyessy Ferenc szobrászművész. Itt élt családja, itt kezdte tanulmányait a híres Református Kollégiumban. 18 éves korában ugyan elhagyta Debrecent, de élete végéig aktívan részt vett a város kulturális életében. Bár Budapesten telt életének jelentős része, mégis mindig büszkén vallotta debreceninek magát. Számos köztéri szobra határozta meg egykor és ma is a cívisváros arculatát. Emlékét e művek mellett a Déri Múzeum gondozásában lévő kiállítás őrzi. Ebben az évben 145 év, 145 kép, 145 tény címmel közlünk heti rendszerességgel képeket és érdekes tényeket a művész életéből.
Nehéz időkben a barátság és a közös emlékek segítenek
A Tanácsköztársaság után jó ideig mellőzték Medgyessyt. A Magyar Képzőművészek Egyesülete nyilvánosan elmarasztalta a proletárdiktatúra idején tanúsított magatartása miatt. Medgyessyhez hasonlóan a falusi élet nehézségeit jól ismerő Móricz is jobbító szándékkal csatlakozott a diktatúra azon tagozatához, mely a kultúrát igyekezett közkinccsé tenni. A tevékenységük miatt elszenvedett kirekesztettség még erősebbé t***e kettőjük gyermekkoruk óta fennálló kapcsolatát. 1919 karácsonyára így emlékezik az író leánya, Móricz Virág: (az író) „félret***e Dózsa György történetét, s elővette a magáét. Megállt tizenkétéves korában a debreceni kollégiumban. Így született a Légy jó mindhalálig. Ez a könyv nemcsak egy kisgyermek meséje, ez annak a kornak a fájdalmas következménye … Karácsony után a pesti lakásba vendégek jöttek. A nagy fekete férfiak között csak kettőt ismertünk mi gyerekek: Medgyessy Feri bácsit és Csathó Kálmánt, de tudtuk, hogy mind osztálytársai voltak valamikor régen Debrecenben, s azért hívta el őket, mert regényt akart írni, gyerekregényt. Azért hívta el őket, hogy mire emlékeznek a régi időből.” Medgyessynek bizonyára nagy szerepe volt a kollégium épületének és a debreceni utcák hangulatának felidézésében. A szobrász nem ír visszaemlékezésében erről az időszakról, Móricz azonban így emlékezik róla több, mint egy évtized elteltével: „A Nyilas Misi tragédiájában valóban nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg, hanem a kommün alatt s után elszenvedett dolgokat... Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv s gyermekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám az egész világ elfogadta s a gyermek sorsát látták benne... ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött...” (1930).
Karczaghy Béla: Medgyessy Ferenc, 1920 első fele, fénykép, Déri Múzeum
Székely Aladár: Móricz Zsigmond az 1920 körül, fotó (Wikipédia)
Ismeretlen: Csathó Kálmán, é. n. (Wikipédia)