02/09/2026
Képről képre – Aki pert nyert az akadémia igazgatójával szemben
Kevés olyan művésztörténetet ismerünk, melyben egy akadémiai növendék perre megy az igazgatójával és meg is nyeri azt. No, nem művészeti kérdéseken kaptak össze, mert azokban még a leggyakorlottabb bíró sem tudna igazságot tenni. Ez sima becsületsértési ügy volt. 1872-ben a bécsi akadémia igazgatója, Christian Ruben nem vette észre növendékének köszönését, s ezért durva és sértő szavakkal hordta le a tizenkilenc esztendős ifjút. A fiatalember úgy érezte, a hiú és goromba professzora a becsületébe gázolt. A tanúk vallomása alapján a bíróság a fiúnak adott igazat; elmarasztalta az igazgatót, akinek csekély kártérítést is kellett fizetnie. Az ifjú festőnövendék ezek után elhagyta Bécset és ősztől Münchenben folytatta tanulmányait.
A fenti történet hőse, Tölgyessy Artúr (1853–1920) Szegeden született. Nagyapja, Eichholz János 1838-ban kapott nemességet, s így nyomban Tölgyessyre magyarosította nevét, majd 1841-ben már ilyen néven lett Pest város polgármestere és bírája. Az ifjú Artúr egyébként nem volt könnyű eset. Iskoláit Szegeden kezdte, majd szülei a kalocsai jezsuitákhoz adták. Innen kétszer is megpróbált megszökni – elmondása szerint azért, mert nem volt jó a koszt és mert nem bírta a falakon függő csúnya képek látványát. Második szökése után Szegedre került, ahol egy részeges cégérfestőnél kezdte meg tanulmányait, melyek olykor mértéktelen borozásba torkollottak. Szintén egy tanárával történő incidens miatt hagyta ott szülővárosát és a budai reáliskolában folytatta (volna) tanulmányait, ám ehelyett inkább a Nemzeti Múzeumba járt másolni. Ekkor már Ligeti Antal is fölfigyelt a tehetséges ifjúra, aki hamarosan a bécsi akadémia növendéke lett.
A már említett okok miatt Tölgyessy 1872-ben Münchenbe költözött, és itt egy időben Feszty Árpáddal lakott együtt. 1875 nyarán látogatott először Szolnokra, ahol akkoriban már egykori bécsi növendéktársa, Aggházy Gyula is dolgozott. A szolnoki táj Tölgyessyt a szülőföldjére, Szegedre emlékeztette, s később is visszajárt ide festeni. 1879-ben Párizsba utazott, ahol jó barátságba keveredett Zichy Mihállyal, Munkácsy Mihállyal, Deák-Ébner Lajossal és a többi magyar művésszel. Ekkoriban alakult ki Tölgyessy fő témavilága. A magyar Alföldet, a délibábos pusztát elsősorban az ő tájképeiről ismerte meg a párizsi és a müncheni közönség. Népszerű lett, díjakat nyert, Ferenc József is vásárolt tőle művet a királyi gyűjteménybe.
Tölgyessy nem volt modern művész, sőt, ahogyan egy 1910-es cikkben idézett interjúban mondta: „A művészetben nem ismerek el modernitást. Jót, szépet, annál inkább. […] Ami ma rossz, az holnap és azután is rossz lesz; viszont a jó és szép soha el nem évül senki tiszteletére sem.” Akármit vallott is a festő a modernitásról, nem egy festményén a megszokottól bátrabb színkezeléssel, frissebb szemlélettel találkozunk. Ilyen üde kis képe az 1883. július 10-én szignált munkája Dieppe-ből. Ez a normandiai partszakasz az impresszionisták egyik kedvelt helye volt, a közelben olyan látványos helyszínekkel, mint Étretat, vagy Le Havre. Tölgyessy kellett hogy ismerje az impresszionisták eredményeit, és ha nem is becsülte őket nagyra, a hely szelleme őt is rabul ejtette. A tiszta kék ég, a színes sátrak, a homokra fektetett pallók, a fürdőző emberek kavalkádja csupa olyan motívum, melyeket nem lehet úgy lefesteni, mint az Alföld nagy, mozdulatlan sík vidékeit. Tölgyessy akaratlanul is megérezte, hogy itt, az atlanti partokon másképp süt a nap és másképp kék az ég. Impresszionisztikusan kellett megjelenítenie a látványt, s ehhez nem véletlenül választott leginkább kis színvázlatoknak illő méretet. Kicsi képet festett, amit eleve nem is lehetett másképp, csak impresszionista módon előadni.
Ahogyan az élete is tele volt ütközésekkel, konfliktusokkal, a halála sem volt természetes. 1920 februárjában a Kelenhegyi úti műteremházban bezárkózott lakásába s magára nyitotta a gázcsapot. Már hat napja halott volt, amikor a szomszédok is észlelték, hogy nagy a baj. Végső útjára a művésztársak mellett Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója is elkísérte.
kép:
Tölgyessy Artúr: Dieppe-i tengerpart, 1883
olaj, karton, 12,8 × 22 cm
Magyar Nemzeti Galéria
szöveg: Bellák Gábor
