Pótszékfoglaló

14/08/2026

"Mert ez a megkeseredésre hajlamosság az, ami Widder Kristóf Haragossziget-olvasatában újra és újra felbugyog, szétgurul. mint felborult doboz tartalma, hogy szembesíthessen: nem minden érzelmi reakciónk, nem minden végzetesre és végletesre elszánt cselekedetünk vagyunk mi magunk automatikus láncreakcióként. Widder Kristóf rendezésében hol a zene, hol egy hirtelen jött, teljesen szokatlan, nem remélt nézőpont billent ki, borít fel, talán pont azért, hogy semmit se gondoljunk magától érthetődőnek, avagy determinált automatizmusnak."

…mennyire korlátoz vagy oldoz fel minket? Mennyire és mikor leszünk, lehetünk általuk igazán önmagunk, avagy épp csupán mintákat “lemásoló gépek” vagyunk?

05/08/2026

"Mert hisz Lewis Carrollhoz méltó, olyan önismereti, saját magunkkal szembeni őszinteséget megkívánó kérdéseket szegez nekünk két látványos gegg, mozzanat között, amely igazi, igényes, köntörfalazást el nem viselő magas filozófia, melyet Goethe is méltán megirigyelne ma. Nagy Viktort viszont én nem irigylem, hisz az arányok, a helyes, aztán az egymást kölcsönösen erősítő arányok meg- és eltalálása ebben a Wonderlandban abszolút nem gyerekjáték."

…ha csupán a mesékben keressük, lehet, hogy máris elvétjük, beszűkítjük az irányt. Pedig sokkal könnyebb megtalálni, mintsem gondolnánk, csak egy kis

29/07/2026

"Mert itt, ebben a rendezésben, miként a díszlet karéjosan magasodó falai is, a zene gazdag változatoságával áradó érzelmek vesznek maguknak igazi erőt, fenségesen, evidens magabiztossággal, kerülve – hisz Verdi maga támadna tán fel, és jönne leinteni akkor e rendezést – minden hatásvadász melodramatikusságot. Az elfojtott, meg nem vallott, vagy épp teljes mellszélességgel vállalt vagy épp vállalni nem igazán mert érzelmek vívnak itt várakat bevevő csatákat – minden egyéb, látszólagos és objektíve csaták ellenére."

…úgy tűnhet, mintha ez egy stratégiailag valós dilemma lenne manapság, amikor mindig, mindent könnyebb leuralni, birtokba venni, még akkor is, ha efféle

22/07/2026

"Azucena nem őrült abban az értelemben, hogy teljesen elvesztette volna a valóságérzékét. Sok helyzetben számító és céltudatos. Évtizedeken át őrzi a bosszútervét, titkokat tart meg, és pontosan tudja, kit és miért gyűlöl. Ez nagyfokú önuralomra is utal. Ugyanakkor van egy pont, ahol a józansága megbicsaklik: édesanyja máglyahalálának emléke. Ez a trauma újra és újra elárasztja. Híres elbeszélő áriájában felidézi, hogy a bosszúvágytól és a kétségbeeséstől szinte önkívületi állapotban tévedésből a saját gyermekét dobta a tűzbe."

Július 23-án láthatjuk először Verdi A trubadúr című operáját Bán Teodóra rendezésében a Margitszigeten. Az Azucenát alakító Kutasi Judittal beszélgettünk

09/07/2026

"Mózes Anita Anna Kareninája is pont ilyen belülről tüzelt lendülettel jön-megy, van jelen, mintha keresné azt a helyet, személyt, viszonyt, ahol, amiben ezt a belső energiát be tudná csatornázni, ki tudná teljesíteni. Kareninájában a finom, gyengéd, romantikus vágyódás és az izzó szenvedély váltakozva tűnik fel, kölcsönösen olvad egymásba, és nehéz is elsőre, de még másodjára is megmondani, hogy Kareninája e két minőség közül melyikre is vágyik, áhítozik inkább."

01/07/2026

"És pont ez az önmaga részévé tevés az, ami Barabás Zsuzsa Santuzzájának esengő, állhatatos, reményét elveszteni sem nem tudó, sem nem akaró mezzószopránjával szép lassan egészen képes rabul ejteni minket, anélkül, hogy különösebben tudatosulna mindez bennünk. Fehér ruhájában, fehér kendőjével nem egyszerűen a húsvéti megújulás tisztasága, hanem a szerelemmel ragaszkodni tudásé is. Azé, amely bár nagyon könnyen képes erejét, lendületét veszteni, valamiképp mégis kikezdhetetlen, legyűrhetetlen elevenség, az értelmes, célját megtalált szenvedély maga."

...ami nélkül nem jó élni, és amellyel együtt élni nem könnyű, mert hol egekbe, hol a legmélyebbre képes hajtani minket. Mascagni/Leoncavallo

23/06/2026

22/06/2026

"Mert itt a megidézés és az abszolút jelenidejűség, a Monarchia végnapjainak “idillje” és a huszonegyedik század sajátos, néha egészen pervertálódott élvezethajhászása adja oda és vissza egymásnak a stafétabotot Ivanics Tamás Hermelinjében. Azt a stafétát, amely időtlen és kortalan: a szenvedélyesen, őszintén szeretni tudás stafétáját, amely a felszínesség önmagunkat kábítani képes áradataival néz mindig farkasszemet. Az Ivanics Tamás rendezte Hermelin egy kortársivá tett Szomorytól való ajándék, a frivolságok mélyén is mindig ott lappangó, a letagadhatatlan érzelmek vállalásának az ajándéka."

…ez az, amit kívülről sose tudni igazán. Könnyű becsapni, becsapva lenni ennek okán, ám önmagunkat csak igen rövid ideig, igen esetlegesen tudjuk

10/06/2026

“És ha már tükröztetés és annak a többi szereplőre gyakorolt hatása: A fekete nővért, Mr. Lies-t játszó Lestyán Attila valami egészen sajátos, zsigeri autenticitással közénk hozott ápolójának intelligens, szellemességektől sziporkázó szókimondása oly verhetetlen erővel ránt itt le mindenféle szépelgő vagy épp finomkodó, áldiplomatikus, mesterkélten udvariaskodó leplet, hogy az egészen elemi, revelatív erőket képes felszabadítani.”

…avagy csak azt hisszük, hogy változunk, ám közben minden marad a régiben. Korunk legnagyobb kísértése és önbecsapása talán pont ebben rejlik. Tony Kushner

02/06/2026

“Tegyi Kornél Miklósa maga is ilyen könnyedén erőteljes, bármelyik percben hatalmas iramot venni kész legény, aki a csendes, kötelességtudó szótlanságot képes hátamögött hagyva valami tőle eddig teljesen szokatlanba kezdeni, mindezt úgy, olyan természetes könnyedséggel, magától érthetőséggel, hogy megérezni: Toldija nem hőssé akar válni, hanem akkor is az, ha épp azt nem kell valamilyen helyzet, próbatétel kapcsán megmutatni, felfedni.”

…avagy mitől lesz az valaki? Vagy leginkább csupán egy címke, amivel a másikat távol tartjuk magunktól? Arany János Toldiját Kozma Attila rendezte a Miskolci