19/06/2026
2016-ban láttam egy filmet. Magamtól talán akkor még meg sem néztem volna.
A Lovasíjászt. Aztán másnap leutaztam Kaposmérőre és vettem egy íjat.Teljesen vakon csak beléptem az íjkészítő műhelybe és a több száz íj között csak álltam mint egy elsőbálozó, de nem éreztem egyiket sem magaménak. Majd ki tudja miért lehajoltam és alulról a harmadik sor leg utolsó íját megláttam. "Az! Az ott."
A boltban az eladó kedves volt és napvilágra segítette az íjamat.Dióból készült,mohazöld intarziafestéssel,ugyan ilyen színű bandázsolással.
"Na mondom ez az enyém!"
Egy Kassai "Sólyom" volt.
Mit ád az ég. Tíz esztendő elteltével ugyan úgy június elején Kaposmérőre vitt a sors,a helyi általános iskolában tartottunk solymászbemutatót a párommal. Mint solymász jártam újra ott, ahol az első sólymomat vettem.
Kora délután a Solymászmesteremmel Lóki Györggyel és kedves párjával Kele Erikával találkoztunk a Kassai fogadóban. Majd megjelent a fogadóban Kassai Lajos és családja.Az öröm őszinte és leírhatatlan volt.
Együtt ebédeltünk mindannyian. Hosszú idő után eljött az a pillanat amikor nem akartam sietni és nem gondolkodtam sehova. Jelen voltam.Két olyan kivételes emberrel ülhettem egy aszatalnál akik a világot adták nekem amiben most élek.A közösséget, a hovatartozást!
