2B Galéria

01/09/2026

23/06/2026

Szilák Andrea munkái
Sodródó hasadék (2026.05.27.-06.26.)

SZILÁK Andrea családi hagyatékból származó tárgyak, képek és természeti maradványok – ágak és csontok – metaforáin keresztül rajzolja ki személyes térképét. A holt maradványok, akárcsak a nehezen értelmezhető örökség, néhány apró információ mentén fűződnek össze, és kísérlik meg az organikus formák segítségével rekonstruálni a valaha voltat. A csontokról az idők során leomlik mindaz, ami valójában a történetüket formálta, így válnak a letűnt múlt néma tanúivá. Egy családi örökségből származó zenedoboz éppen a hangadáson keresztül, látens módon idézi meg a Don-kanyarban eltűnt dédnagyapát. Ő a hiányzó hang: egy sokat emlegetett, de személyesen nem ismert példája annak, hogyan írják át a háborús tragédiák egy család történetét és belső viszonyait. A kiállítási anyagban megjelenik Gerócs Erzsébet és édesanyja fotóalbuma is. Ez a gyűjtemény tulajdonképpen a sérült identitású generációk hittel, elvágyódással és szabadsággal való viszonyának dokumentációja, amely a televízió médiumában sűríti össze a valóságot. A televízióból rögzített szent helyek képei adják Szilák munkáinak legfőbb összekötő kapcsát: a megszabadulás utáni vágyat, valamint az idő sodrásában való feloldódást – és egyben ennek képtelenségét. Az idő ugyanis telik, függetlenül attól, hogy mi történt a múltban.

A művész fotói.

20/06/2026

Sodródó hasadék (2026.05.27.-06.26.)

KORODI Luca a fa hangjait szólaltatja meg. Dunai uszadékfából, hangfelvételekből, rossz húrokból hozza létre a látványt. A mű inkább a „néma” anyagok és atmoszférák emlékezetének ad hangot, hidat képezve az egyéni élmény és a kollektív emlékezet között. Abból kiindulva, hogy a köveknek is van emlékezete, a tárgyak is hordozzák környezetük lecsapódásait. Fenoménekként, szellemeink anyagtalanul megtestesült foszlányokként keringenek bennünk. Az elfojtott, tabusított dolgok, félelemből születő torzót hoznak létre. A befelé menekülés megjelenítése, megkíván egy intim viszonyt a tárgy és a befogadó között. Ezért képletesen megjelenő “belső hangok” is részt vállalnak a mű komplexitásában. Korodi Luca ennek technikai megoldásait alkalmazza. Az uszadékfa agancsszerű formái közé csempészet hangszóró és húrok ventilálnak, hallatják a múlt közegéből beszűrődő atmoszféra érzeteket. Zsigerileg hozzák ki a bennünk lévő asszociációkat, amely mindenkinél más és más. Az anyag kollázsokat is tartalmaz, amik a talált uszadékfák további feldolgozásai, tovább gondolásai. A létrehozott művek a, személyes és kollektív emlékek szövedékéből táplálkozik. A konkrét, egyéni családi történetek, generációkon át hordozott traumák szomatikus tüneteinek okozói. Jelenvalóságuk (amely megtestesülése az előző kulturális társadalmi tapasztalatoknak) befolyásolja tudatunkat. Létezésünk eltérült pályákra kényszerül.

A fotókat Korodi Luca készítette.

18/06/2026

Sodródó hasadék - 2B Galéria (2026.05.27.-2026.06.26.)

BORI Om: Maria Josefin Margarete c. videóinstallációja három női családtag történetén keresztül vizsgálja a generációkon átívelő emlékezet működését. A dédanya, a nagymama és a nagynéni élettörténetei különböző történelmi korszakokon, politikai rendszereken és nemzeti határokon ívelnek át, miközben visszatérő motívumok és meghatározó események kapcsolják össze őket. A háború, a menekülés, a migráció és a női perspektíva mellett központi szerepet kap a Duna mint Közép Európa „anyafolyója”, amely egyszerre jelenik meg földrajzi helyként és emlékezeti közegként. A folyó változása és ismétlődő mozgása a munka narratív struktúráját is meghatározza. A nem lineáris szerkezet az emlékezet működését idézi meg, amelyben események, képek és történetek újra és újra visszatérnek, továbbadódnak és ismétlődnek a generációk között. A munka az emlékezet ciklikus természetét, valamint a családi történetek továbbélését vizsgálja.

A fotókat Szilák Andrea és Simon Zsuzsi készítette.

14/06/2026

Sodródó hasadék - 2B Galéria (2026.05.27.-2026.06.26.)

BORBÉLY Zita: Elmúlók és visszatérők c. kiállított munkája az egymással összefonódó létezők közös sorsára és folyamatos átalakulására reagál. Az emberi jelenlét térben hagyott nyomai lassan egybeolvadnak a rajtuk megkapaszkodó, burjánzó új életformákkal. Az egymásra rétegződő halmok immár szétválaszthatatlanok: a talaj – mint az anyag memóriájával átszőtt komposzt – sűríti magába a korábbi idők életerejét. Ebből a szilánkos közegből csápos lények emelkednek ki. Artikulálatlan visszhangjaik hordozzák már csak az egykori világok állandóságát. És bár talán maguk sem értik ezeknek a hangoknak a jelentését, lassú változásaik közepette éppúgy örökítik tovább ezt az ősi emlékezetet, mint magát a folyton kiújuló életet.

A fotókat Borbély Zita és Szilák Andrea készítette.