12/03/2026
✨ A kör most ért össze igazán: 3 éves a Nők a kultúráért! 🎭
Vannak pillanatok, amikor a kultúra, a történelem és a sors találkozása valami maradandót alkot. Tegnap este a Nemzeti Színházban ünnepeltük civil társaságunk fennállásának 3. évfordulóját – ott, ahol minden kezdődött.
📖 Egy tudatos küldetés beteljesülése
Három évvel ezelőtt, a társaságunk megalakulásakor a beregszászi társulat vendégjátékát tűztük ki célul, mint alapításunk nulladik kulturális mérföldkövét. Bár eredetileg A helység kalapácsát szerettük volna látni, akkor tudatos döntéssel a Háztűznézőt választottuk. Ez a választás méltó koronát tett alapításunk pillanatára: a női összefogás és a művészet megtartó ereje lett az iránytűnk.
🎭 Petőfi pimasz remekműve és a jelen valósága
Most, a 3. évfordulónkon végre eljött az idő A helység kalapácsára. Különleges belegondolni, hogy ez volt Petőfi első kötete 1844-ben, amiből a tiszteletdíját azonnal szorult helyzetben lévő szüleinek küldte el. Akkoriban "pimasz" gesztusnak tűnt ez a komikus eposz, hiszen gúnyolta a kor divatját – ma viszont a humora, a groteszk képei és olyan felejthetetlen karakterek, mint Erzsók ötvenöt-, azaz huszonötéves bájai, Fejenagy, a kovács, vagy épp a lágyszívű kántor „amazontermészetű” felesége, Márta, minden nézőt magukkal ragadnak.
🧳 Színház a bőröndök felett
Az előadás azonban többről szólt, mint Petőfi zsenijéről. A darab a beregszászi társulatról is szólt: a színészekről, akik a háború miatt most a „bőröndjeiken ülnek”, és nem lehetnek otthon. A színpadon megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai soraival idézte meg a hazagondolás fájdalmas, mégis szép érzését. Ebben az előadásban a színház valódi kapaszkodó és a túlélés eszköze, egyfajta művészi sorsterápia.
🕊️ Meghitt vallomások a kulisszák mögül
Az est másik fénypontja a Fornosi D. Júlia művésznővel és Mészáros Katalinnal, a Nemzeti Színház kommunikációs vezetőjével folytatott szívközeli és mély beszélgetésünk volt. Őszintén, minden sallang nélkül meséltek nekünk a beregszászi társulat mindennapi küzdelmeiről a háború árnyékában. Megrendítő volt hallani a hivatás és a magánélet olykor szétszálazhatatlan egységéről: Júlia számára ez a kettő egy és ugyanaz – a színház és az alkotás biztonsága az a megtartó erő, amely a családja számára is védelmet és folytonosságot jelent a bizonytalanságban.
🥂 Útravaló
Hálával a szívünkben léptünk ki a színház kapuján. Ez a három év megtanított minket arra, hogy a kultúra nem csupán kikapcsolódás, hanem sorsközösség is. Köszönjük a Nemzeti Színháznak a befogadást, a művészeknek az őszinteséget, és Nektek, a Nők a kultúráért tagjainak, hogy együtt őrizzük ezt a lángot.
Ahogy három éve elindultunk, úgy megyünk tovább: egymásba kapaszkodva, a művészet erejével gazdagodva! 🥂✨
