Az előadás a legegyszerűbb eszközökkel jött létre, előtérbe helyezve az üres színpad és a nézők fantáziájának egészséges keveredését, mintegy ösztönözve a nézőket nem csak a befogadásra, hanem a saját képzelőerejük használatára. Fontos megemlítenünk az előadás humorát, mely a regény szövegéből adódóan az „angol” humor stiláris jegyeit hordozza magán, kiteljesedve a színpadi helyzetkomikummal. Még
is a humor nem a célja, hanem az eszköze előadásnak, hiszen egy olyan helyzetet vázol fel, amely primér értelemben nem történhetne meg senkivel sem, hiszen egy sci-fi-ről beszélünk űrlényekkel, és űrutazással, ugyanakkor a történések és a szereplők további viszonyai egyértelműen a környezetünk és életünk görbe tükörképe. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan az említett okok miatt. Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy küszöbön áll a Föld megsemmisítése. Számos hiábavaló erőfeszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék a veszélyre. A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencet látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!"
Douglas Adams
Szereplők (megjelenésük sorrendjében):
Arthur Dent (otthonülő típus)
Mr. Prosser (Dzsingisz Kán leszármazottja, szereti a szőrmesapkákat)
Ford Prefect (Több anyja van)
Prostatikus Vogon Jeltz (Zöld)
Trillian (Nő!)
Zaphod Beeblebrox (A galaxis elnöke, két feje van)
Marvin (Depressziós)
Szlatibartfaszt (Szereti a fjordokat)
Ámbráscet (naív)
Petúnia (1 cserép)
Bölcs Elme (Bölcs)
Foochg (Egy egér)
Loonkawl (Még egy egér)
