23/06/2026
Mától három kiállítással várjuk Önöket!
Zöld formák - A Kisképző szobrászszakosainak vizsgamunkái
Áthatás - Baráth Fábián Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása a BABPincében
Fragmentumok - Budaházi Tibor Munkácsy Mihály – díjas festőművész kiállítása a BABGalériában
Legfrissebb tárlatunk pénteken nyílt, az itt elhangzott megnyitó szöveget olvashatják Sinkó István tollából, Budaházi Tibor Fragmentumok kiállításáról.
Utazás Itáliába
Óh mily lelkesüléssel tölt el e klasszikus ország! Mily jól értem a Múlt és Jelen szavait!( Goethe : Római elégiák)
Budaházi Tibor Fragmentum sorozata a Római ösztöndíjas időszakának emlékképeiből áll össze. Nem útiképeket, nem városi tájakat és nem római romantikus élmény műveket látunk a sorozat egyes festményein, s magán az egész képtörténeten. valójában egyfajta sajátos, az alkotó képzeletében összeálló Róma esszenciát. Kis formátumú alkotások során keresztül vezet végig az alkotó minket a saját Róma értelmezésén.
Ez a fajta feldolgozás nem idegen a 20.-21. század képzőművészetében. Gondoljunk csak-épp a jelenleg is álló Dolce Vita kiállításon látható Köves Éva, vagy Lakner László, esetleg épp a korábbi Országh Lili művekre.
Az esszenciális megközelítés alkalmat ad Budaházinak, hogy saját stílusjegyeit, saját képi nyelvének bástyáit alkalmazza a látott élményekre. Nyilván készültek római tartózkodása alatt vázlatok, skiccek, de igazából nem erre fókuszálnakaz itt látható alkotások. Budaházi egész festészeti gondolkodása a motívumkeresés és feldolgozás. Mivel absztrakt-geometrikus festő, így elsősorban a formai jegyek, az alakzatok, a síkba fordítható térélmények izgatják.
Ennek a sorozatnak is az a legkülönösebb, ugyanakkor rá oly jellemző sajátja, hogy a képek, mint példamondatok mutatják az egyes megtalált motívumelemet-fragmentumot-és annak feldolgozási lehetőségeit. Legfőképpen az idősíkok tolulnak egymásra e képeken. A klasszikus ókori és a középkori alakzatok találkoznak a kortárs építészeti elemekkel. Ezek pedig faktúrális, a felületet alaposan megdolgozó rétegekben kerülnek egymás mellé. Tehát egyrészt az idő jelennek meg, mint fontos részlete e város sorozatnak. Georg Simmel erről így ír Rómáról szóló esszéjében: „Róma szemléleti képében tehát, térbelileg, a lehető legkülönbözőbb dolgok olvadnak egymásba, s ez a folyamat az idő formájában is valóságosan hat. Egészen sajátos, nehezen leírható módon úgy érezzük, hogy az egymástól elkülönült idők egymásba és egymáshoz nőnek. „
A simmeli összeolvadás jól érzékelhető Budaházi művein is.
Boltív és vakolat. Érdes, betonszerű falréteg és román, reneszánsz ablakformák. faszád elemek és töredezett vakolatrétegek. Az idő rétegei. Az idő nyomai. Az egymásra torlódott idő síkjai. Ez a sorozat ikonikus darabján a római ikonosztázon figyelhető meg leginkább, mert itt a teljes készlet, azaz a feldolgozás-és feldolgozhatóság- Budaházi által kialakított rendszere tetten érhető.
Izgalmas képi élményt adnak a tökéletesen letisztult geometriai formákká redukált „emlékképek” és az azokkal párbeszédet folytató már-már pontosan leképezett ablak, ajtó, homlokzat motívumok, díszek. Hol a malevicsi redukció, hol az érzelmes, lírai absztrakció jelenik meg, de mindkét megjelenési forma saját hangon, összetéveszthetetlenül érvényesül a kiállításon.
Fontos megjegyezni, hogy a technikai készlet-a képek elkészítésének módjai-is milyen gazdagon szerepelnek a műveken. A vakolás, az inpasto felületek, a felületekre kerülő finom, lazúros színfoltok, a néha síkplasztikai megoldások adják a kiállítási anyag technikai sokszínűségét.
Budaházi szikár festészete azonban nem csak egyfajta fej-munka. Erős érzelmi kötöttségei vannak témáihoz, itt például a római töredékeken is érzékelhető a lenyűgözöttség.
Hittel vallja, hogy munkái nem csupán elszánások, elhatározások eredményei. Van munkásságában egy lelki elköteleződés, egyfajta spiritualitás mely jól megfér az absztrakt festészet sacra geometria gondolkodásmódjával.
Gondolkodásmódja nem áll távol Rudolf Steiner megfogalmazásától: „…amikor objektív módon beszélünk a szépről, mint szépségről, már eleve szellemiként fogjuk fel a művészi szépet, ami a művészet által él, nyilatkozik meg a világon. A művészet feladata, hogy felfogja a fénylőt, annak kisugárzását, megnyilatkozását, ami szellemiként szövi át a világot és él benne. „
Budaházi Tibor kiállítása ezt a fénylőt is képviseli, a szellemit mely átsugárzik mostani kiállításának művein. Budaházi áhitattal és tisztelettel találkozott és alkotott meg olyan korokon átívelő képeket-bár töredéknek nevezi őket- melyek az antik Rómát kötik össze a keresztény világ kulturális emlékezetével. Időrétegeket, korrajzokat épített össze, s ezek az áthallások adják e sorozat legfontosabb üzenetét. Hallgassák, nézzék, érzékeljék e műveket nagy figyelemmel!
Fragmentumok
Kiállítás időtartama: 2026.06.19. - 2026.09.04.
Nyitvatartás:
kedd – péntek: 12.00-18.00
szombat, vasárnap, hétfő: zárva
Fotók: Kőmíves András
