04/08/2026
Köszönjük Gabnai Katalin értő, érző méltatását!
Itt olvasható:
“DOWN SZÍNDRÓMÁVAL A FÉNYBEN - A BALTAZÁR SZÍNHÁZ kapja a Színházi Kritikusok Céhének JÖVŐ DÍJÁT - 2026-ban! Lénárt Gábor kollégám laudációja lentebb olvasható, én pedig hadd köszöntsem őket egy 2023 márciusi előadásukra emlékezve:
"Vörös István: SEGÍTSÉG, SEGÍTEK! című kortársi és költői egyfelvonásosát láttam. Nem először találkoztam a BALTAZÁR SZÍNHÁZ Down szindrómás színészeinek produkciójával, de az alkalmazott színházművészet olyan meggyőző órája volt ez, hogy még ma is fogva tart. Ékes példája ez a játék annak, hogy IGAZ SZÍNHÁZAT milyen nagyon eltérő anyagú, változó minőségű és olykor kiszámíthatatlan erejű mozzanatokból lehetséges összegyúrni. A szerző, Vörös István, a Baltazár Színház háziszerzője írt egy darabot arról, hogy van egy békében élő család, akiktől az ukrajnai háború idején menedéket kér a férj hajdani – ifjúkori és egy éjszakás emlékű – kapcsolata. Az asszony, Tánya, a kijevi kutatóorvos (KERESZTES ANNA) hozza magával jelent és jövőt érzékelő, érzékeny, vak kamaszfiát, a 17 éves Boriszkát (KLABACSEK DÁNIEL) akivel együtt retteg orosz fogságban hagyott férjéért. A befogadó család élete nem kis mértékben változik meg. Szóné, Joó Gizi, ügyvéd (KOVÁCS PANKA) és tudós, biológus férje, Szó Pál (MEDETZ ATTILA), valamint Joó-Szó Sára, a 16 éves lányuk (KOCSI ZSÓFIA - belső énekhangja: KOVÁTS KRISZTA) – sokakkal együtt – most értik meg az elképzelhetetlen borzalmat, a megsemmisült otthonokat, a harcok miatt elhunyt hozzátartozókat, a menekültek riadalmát, s a szörnyű jövőt, hogy esetleg „hóként olvad el egy ország”.
KOVÁTS KRISZTA finom és empatikus, s mindeközben radikális eszközökkel élő rendezése olyan gyógyító mestermunka, ami nem csupán a benne közreműködőket gondolkodtatja el, de bennünket, nézőket is próbára tesz. Kováts Kriszta hosszú évek óta dolgozik ezzel a csapattal. Rég felismerte, hogy a játszók kommunikációs képességei személyenként különböző fokú és formájú stilizációval teszik csak lehetővé egy-egy előadás létrehozását, de ezt a mindig más formában előálló helyzetet nem megoldandó problémaként, hanem kifejezőeszközként alkalmazza. Ettől aztán némelyik felnőtti jelenet olyan erővel bír, mint a gyerekek valóságfeltáró, s így a hallgatózó fülnek sokszor döbbenetes papás-mamás szertartása. A klasszikus szerzők némelyikében meg tudnak támaszkodni kezdő vagy kevésbé elszánt színjátszók is, s emlékszem, a klasszikusunkká lett Örkény István szövegek is nagy segítséget nyújtottak egy hajdani Baltazár-produkció szereplőinek. Most az a különleges helyzet áll elő, hogy a Downos, vagy más fogyatékkal élő játékosok élet- és emberismerete, fájdalomérzékenysége és humora támasztja meg a – hol költői, hol nagyon is gyalogjáró –mondatokat. A vak fiú pedig – figyelemre méltó éneklése mellett – nyilalló pillanattal ajándékoz meg bennünket, amikor kék melegítőfölsője cipzárját egy gondosan bemért, milliméter pontosságú gesztussal lehúzza kissé, hogy alatta láthatóvá váljék napsárga pólójának keskeny sávja, az ukrán mezők emlékezete.
Nem könnyű nézni, s nem lehet megrendülés nélkül átélni ezt a játékot. Van benne valami a „gyerekszájak” bátorságából, s abból a csak elképzelni próbált egyszerűségből, ami a népballadáink első pár elmesélését jellemezhette, évszázadokkal ezelőtt. Szívmelengető viszont látni a minden pillanatban ugrásra és segítésre kész, s közben ütőhangszereken közreműködő PERGER ISTVÁN GUSZTYnak, a Kováts Kriszta Kvintett tagjának a tevékenységét, és jó hallani SZIRTES EDINA MÓKUS Kováts Kriszta által énekelt dalait. ... Nézzétek őket, hogy lássátok a művészi szolgálatnak azt a fajtáját, amivel Kováts Kriszta és alkotótársai ismertetnek meg bennünket..."
A Színházi Kritikusok Céhe 2022-ben alapította meg a Jövő díjat, amelyet a társadalmi folyamatok alakításán innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgozó alkotók kaphatnak meg. 2026-ban a Baltazár Színház / Baltazar Theatre-é az elismerés.
Elek Dóra a Baltazár Színház 1998-as megalapításával nem terápiás csoportot, szabadidős foglalkozást vagy jótékonysági kezdeményezést indított útjára, hanem színházat alapított. Olyan színházat, amelyben a fogyatékossággal élő résztvevők alkotóművészként lépnek színpadra. Ezt a hitvallást közel három évtized kitartó munkája t***e nemcsak a Baltazár Színház, hanem a magyar színházi élet egyik legcéltudatosabb művészi vállalásává.
Lénárt Gábor laudációja teljes terjedelmében itt olvasható: https://kritikusceh.hu/a-baltazar-szinhaz-kapja-a-szinhazi-kritikusok-cehenek-jovo-dijat/
📷 Dusa Gábor
