A még mindig igen fiatal PanoDráma profilja az eredeti elképzeléshez képest az utóbbi két és fél évben valamelyest módosult. Megmaradt ugyan tevékenységének nemzetközi jellege, ám ugyanakkor a 2010-es év legelejétől kezdve az a fajta társadalmi-politikai színház került fókuszába, melyet meghatározó történelmi korszakokban épp olyan megkerülhetetlennek érzett a német 68-as nemzedék (Peter Weiss Viz
sgálat című, a frankfurti Auschwitz-perből írt dokumentumdrámáját egyszerre 14 német színpadon mutatták be az 1965-ös ősbemutatón), mint a Haider-vezette Szabadságpárt Ausztriájában a Nobel-díjas Elfriede Jelinek (akinek első hazai bemutatóját a PanoDráma produkciójában láthatta a Trafó közönsége 2010-ben az ausztriai rasszista cigánygyilkosságokról Kézimunka címen, és akinek három napos teltházas fesztivált is szenteltünk ugyanabban az évben "Jelinikkel a rasszizmus ellen" tematikával) vagy ma többek között a moszkvai dokumentarista teatr.doc, a nálunk is gyakran látható Gianina Carbonariu, vagy a "hétköznapok szakértőivel" színpadra lépő, világhírű Rimini Protokoll. Jelenleg a PanoDráma, melynek alapítója és vezetője Lengyel Anna dramaturg, fordító és kreatív producer, harmadik dokumentumszínházi előadásán dolgozik. A 2011-ben bemutatott, több nemzetközi fesztiválra is meghívott Szóról szóra a magyarországi 2008-2009-es romák elleni támadássorozat tényeiből kiindulva vizsgálja a magyarországi többségi társadalom reakciót és felelősségét a mai hazai légkör kialakításában. Mert két állítás igaz egyszerre: A gyilkosságokat egyértelműen elítéli a magyarországi fehér lakosság 90%-a. Ugyanakkor több mutató szerint is ugyanezen csoport 95%-a kisebb-nagyobb mértékben rasszista, ha a cigányokról van szó. Ezzel az utóbbi adattal próbáljuk meg szembesíteni magunkat és közönségünket. Az előadásban elhangzó szövegek a verbatim munka elveinek megfelelően eredeti anyagok, melyek hosszát és sorrendjét az alkotók határozzák meg anélkül, hogy e szövegeket a legcsekélyebb mértékben is stilizálnák vagy átírnák. Interjúztunk túlélőkkel, hozzátartozókkal, ügyészekkel, rendőrökkel, a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőivel, polgármesterekkel Galgagyörkön, Piricsén, Tarnabodon, Tatárszentgyörgyön, Nyíradony-Tamásipusztán, Lakon, Sajóbábonyban, Debrecenben, de nagyban támaszkodunk a közszereplők publikus megnyilvánulásaira és a médiavisszhangra is, és megkérdeztük az utca emberét. A Tanulni, tanulni, tanulni, a PanoDráma második verbatimszínházi előadása nem egy eseménysorozatot, hanem egy jelenséget vett górcső alá. Kevés dolog határozza meg oly mértékben egy társadalom és egy ország jövőjét mint az elkövetkező nemzedékek oktatása. Hogy ez a téma ma hazánkban mennyire aktuális, azt aligha kell bizonygatni. A produkciót megelőző kutatás legváratlanabb tanulsága azonban az volt, hogy már az új köznevelési törvény bevezetése előtt is milyen sokféle és milyen súlyos sebekből vérzett a hazai oktatás. S bár ezúttal is súlyos kérdéseket igyekeztünk feszegetni, a Szóról szórához képest kissé könnyedebb kézzel nyúltunk a témához, ami a tervezett tantermi színházi változatnak elképzelésünk szerint előnyére válik majd.
2012. november 22-én mutatjuk be új előadásunkat a 174/B - Az igazság szolgái c. darabot. Az eredeti interjúk fókuszában ezúttal vádlottak és a sértettek, valamint rajtuk kívül az igazság szolgái állnak: ügyvédek, ügyészek, bírók, rendőrök. Ők már a hazai igazságszolgáltatási rendszer átalakítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének felborítása előtt is tanulságos szereplői voltak a magyar közéletnek. A verbatim módszerrel, profi színészekkel készült előadás mellett párhuzamosan próbál két drámapedagógus Augusto Boal fórumszínházi módszereivel hétvégénként három intenzív napon Galgagyörkön, Bagon, Budapesten, Hidasnémetiben, illetve Pécs és Miskolc környéki roma és nem roma civilekkel. Belőlük áll majd össze a 12 fős esküdtszék, mely minden este megtárgyalja a bemutatott eseteket és egyetértés esetén ítéletet hoz róluk.
