25/05/2024
💬Interjúztunk💬
„tudtam, ha kötetem lesz, az biztosan novelláskötet lesz, mert a történetekhez könnyebb olvasóként kapcsolódni”
Következő (2025-ig az utolsó!) eseményünk vendégével beszélgettünk:
🔔🔔🔔 Falfirka-felolvasás: Fehér Enikő | 05. 27. Bookta kávézó
🎸zene: Kiss Péter - Harmonikaművész
Ellopott fogsor, fa tetején szavalás, az élet csodálatos és bizarr dolgai, az Ezeregyéjszaka meséinek okos női karakterei és Fekete Izsák – Fehér Enikő költő, íróval ezekről és sok másról beszélgettünk.
G. Szabó Sarolta: Verseket és novellákat is olvashattunk tőled az elmúlt években. Hogyan alakult ez nálad, mitől függ, hogy versben vagy prózában szólalsz meg?
Fehér Enikő (Az analóg ember - Fehér Enikő szerzői oldala): Kezdetben novellákat publikáltam, mert a szövegműhely, ahová eleinte jártam, kevésbé volt líraközpontú, így sokáig nem is mutattam meg senkinek a verseimet. Aztán úgy voltam vele, hogy ha a Hévíz folyóirat leközli majd valamelyik versem, akkor úgy fogom érezni, hogy na, ezek már versek. Korábban Kabdebó Lórántnak mutattam meg a verseimet, ő azt mondta, dolgozzak még rajtuk, és akkor gyúrtam még őket évekig, aztán elküldtem a Hévíznek, és le is hoztak néhányat. Ekkor átlendültem a ló túloldalára, és sokáig szinte csak verseket publikáltam. Valamiért úgy éreztem, hogy a lírában kevésbé kell a terjedelemmel foglalkozni, nem kell félnem, hogy valami túl hosszú lesz. De tudtam, ha kötetem lesz, az biztosan novelláskötet lesz, mert a történetekhez könnyebb olvasóként kapcsolódni, a felolvasásokon is jobban működnek, egy próza mentén könnyebb beszélgetéseket kezdeményezni – és nem feltétlenül csak irodalmi közegben –; ezek pedig nekem mind fontos szempontok voltak. Aztán a kötetterv elindult a maga útján, ebből született meg az első kötetem, Az analóg ember.
GSzS: Nagyon megfogott a köteted borítója. ( https://hang.hu/konyveshaz/feher-eniko-novella-az-analog-ember-fekete-izsak-recenzio-164081 ) Mesélsz róla?
FE: Nagy szerencsém volt, mert beleszólhattam a borító készítésébe. Abban biztos voltam, hogy valami kéket szeretnék. Ahogy abban is, hogy egy gangos bérház szerepeljen rajta; szerintem ez jó metaforája annak a bolyongásnak, ami a kötetben is történik. Budapest gangos házai szerintem gyönyörűek és izgalmasak. Jeleztem az igényeimet a grafikusnak, Szentes Zágonnak, így amikor épp Budapesten járt, bepillantott azokba a gangos házakba, amikről korábban küldtem neki fotót. A választás végül az Ötpacsirta u. 2. alatt található épület belső udvarára esett, itt működött korábban az Építészet Háza. Olyan az egész, mint egy elvarázsolt hely. A borítón végül éjszakai hangulatot kapott a fotó, de a fények is izgalmasan játszanak rajta, szerintem nagyon el lett találva. És amit én nem vettem észre, de egy rádióinterjúban a műsorvezető felhívta rá a figyelmem, hogy a korlát rácsokra emlékeztet, ez pedig újabb izgalmas réteget visz a borító és a könyv értelmezésébe.
GSzS: Találkoztál már azzal a jelenséggel, amikor valaki azért nem olvas verseket, mert úgy érzi, nem érti őket, és inkább hülyén érzi magát tőle, mert biztos vele van a baj?
FE: Persze. Egyrészt teljesen megértem, mert valahol ott van elrontva ez az egész dolog, hogy verset az iskolai tapasztalataink miatt valamiféle megoldókulcs alapján akarunk olvasni és értelmezni, ez a kizárólagosság belénk rögzült. Biztatnék mindenkit, hogy felejtsük el, mire gondolhatott a szerző, és koncentráljunk arra, hogy nekünk mit mond a szöveg, nekünk mi jut eszünkbe róla. Minden értelmezés valid. Olyan a vers, mint egy Dixit-kártya; bármi eszünkbe juthat róla, és minden elfogadható. Nem annyira értelmet kell keresni bennük, hanem az a fontos, hogy mit érzünk egy-egy vers olvasásakor. A vers talán azért nehezebben érthető, mert valami értelmen túlit ad át, így nehezebben adja magát. De amikor felnyílik egy-egy vers számunkra, az viszont nagyon jó.
GSzS: Kinek mutatod meg egy-egy elkészült írásodat?
FE: Nagy szerencsém van, mert a párom is ír, újságíróként és szépíróként is dolgozik. Ha írunk valamit, mindig egymásnak mutatjuk meg először. Ezért nagyon hálás vagyok, mert sokszor, ha az ember ír valamit, kell valaki, aki elrántja a megistenülés felé vezető útról, hogy „Úristen, írtam valamit!”, és rávilágít a szöveg valóságára, esetleges hibáira. Szeretem elvinni a szövegeimet még műhelyekre, írótáborokba, vagy elküldeni olyanoknak, akiknek adok a véleményére. Szeretek hosszan időzni egy-egy szövegemen. Sok jegyzet vár a telefonomon arra, hogy valami legyen belőlük, tehát az idő fontos szerepet játszik a szövegeim megszületésében.
GSzS: Az analóg ember történetei külön-külön is olvashatók, de végigolvasva a kötetet, egybefüggő történetként is működnek, erős íve, tematikája van a könyvnek. Mihez köthető ez a koncepció, a történet megszületése?
FE: Nagyon megfogott az első történetek megírásakor az a szürrealitás, ami átszőtte ezeket, az, hogy milyen csodálatos és bizarr dolgok képesek megtörténni az emberrel. Van egy novella a könyvben, ami egy ellopott fogsorról szól, ennek például valós az alapja. Egy fogorvosi váróteremben, Tatabányán, egy idős hölgy elmesélte nekem, hogyan lopták el a fogát. Jó volt azzal játszani, hogy a különböző történetek szereplői hogyan kapcsolódnak össze, aztán az évek során kikristályosodott bennem, hogy jó lenne ezeket a történeteket egy ernyő alá terelni. Kb. öt éve született meg a Fekete Izsák nevű szereplőm, a kötet főszereplője, végül egyfajta napként elkezdte magához vonzani a többi történetet is.
GSzS: Olvastam, hogy az első irodalmi találkozásod a mesékhez, népmesékhez, mítoszokhoz kötődik. Van kedvenc meséd?
FE: Nagyon szeretem az Ezeregyéjszaka meséit. Karantén alatt olvastam újra, és ismét rádöbbentem, mennyire gyönyörűen van megírva. Szeretem benne, hogy nagyon okosak a női karakterei, mindig túljárnak mindenki eszén, nagyon furfangosak. Gyerekként az tetszett benne, hogy szép, és hogy egyszerre vicces és tragikus, szürreális az a világ, amelyben játszódik. A mesék iránti szeretetem gyerekkorom óta tart egyébként.
GSzS: A kulter.hu-n láttam néhány vizuális költeményedet is. ( https://www.kulter.hu/2022/12/feher-eniko-vizualis-koltemenyei/ ) Nagyon izgalmas, mégsem olyan népszerű műfaj ez. Téged mi fogott meg benne?
FE: Nálam ez a kötődés a fanzine-kkel kezdődött. Alapítótagja vagyok a Háttérzaj irodalmi-művészeti alkotócsoportnak, és van egy rendszeres kiadványunk, ami egy fanzine. Ebben a szövegek mögött kollázsok szerepelnek. Ebből inspirálódtam, és nagyon izgalmas volt úgy összevagdosni különböző képeket, hogy azok különböző értelmezési módokat ajánlottak fel, jó volt utalásokat elrejteni ezekben. Örülök, hogy sokan kvázi újra felfedezik maguknak a szöveg és kép szerintem nagyon fontos viszonyát, például Áfra János vagy Tóth Kinga kapcsán szoktak ilyenekről beszélni. Eszerint a kép nem illusztráció, hanem egyenértékű a szöveggel. Sok tervem van még a vizuális költemények kapcsán. Van egy szövegem, ami verbális bántalmazásról szól, ezt ráraktam egy fogorvosi röntgenfelvételemre. Sokáig gondolkoztam, mit kezdhetnék ezzel a felvétellel. Végül megszületett a mű, ami egyébként kinyomtatva ott lóg a tatabányai fogorvosi rendelő falán, így aki odalátogat, megcsodálhatja a fogaimat.
GSzS: A doktori témád is a magyar fanzine. Milyen fanzine-k állnak közel hozzád, hogy kerültél közel ehhez a világhoz?
FE: Érdekes felfedezés volt, hogy ilyen kiadványok már a negyvenes évek óta léteznek. Nekem nagyon tetszenek a punk és metál tematikájú fanzine-k a nyolcvanas évekből. Jövő héten lesz fanzine fesztivál Budapesten, de jártam olyan rendezvényen, ahol japán, svéd és más nemzetek fanzine-jai is ott voltak. Olvastam itt például egy német fanzine-t, ami a krumpli köré épül, egy kitalált keletkezési történetet dolgoz ki a krumpli köré, nagyon kreatívan.
GSzS: Hol találkozhatunk legközelebb a Háttérzajjal?
FE: Visszatérő vendégei vagyunk a Fekete Zaj Fesztiválnak, ami szerintem a legjobb fesztivál az országban. Itt lesz felolvasásunk és ehhez kapcsolódó műhelyünk, ahol fanzine-ket, kollázsokat készíthetnek az érdeklődők. A Szaval az erdő nevű programra pedig bárki hozhat szöveget, akár sajátot, akár másét. Ezeket felolvassuk az erdőben. Nagyon szép dolgok tudnak ilyenkor létrejönni, volt, aki egy tábortűz mellett olvasott a gyűlöletről, volt, aki egy fa tetejéről olvasott fel verset. Egészen más hangulata lesz így a szövegeknek, mint egy klasszikus felolvasóesten. Itt is lehet majd találkozni velünk, a Háttérzajjal.
GSzS: Állítólag szívesen töltenél egy évet szinte csak azzal, hogy olvasol. Melyik két-három könyv lenne most a lista elején?
FE: Tegnap voltam a Pázmány olvasókörén, ahol Esterházy Péter Harmonia caelestisét és a Javított kiadást elemeztük, nagyon izgalmas volt. Szóba kerültek az ügynökakták, hogy hogyan működött akkoriban az ügynökök beszervezése, nagyon fontos kapaszkodókat kaptunk az olvasáshoz. Nekem ez a két Esterházy-mű eddig kimaradt, sok mást olvastam tőle, de ezekre még nem került sor. Ezeket biztosan elolvasom hamarosan. Rendszeresen ránézek a könyvespolcomra is, és rádöbbenek, mennyi mindent nem olvastam még róla, ilyen például Kassák Lajos életrajzi könyve is, az Egy ember élete.
GSzS: Újságíróként is tevékenykedsz, rengeteg izgalmas emberrel készítettél már interjút. Van olyan beszélgetés, ami különösen sokat adott?
FE: Grandpierre Attilával, a Vágtázó halottkémek énekes-frontemberével beszélgettem nemrég, a napokban jelenik meg ez az interjú. Rengeteget letagadhatna a korából, fantasztikus. Olyan embert ismertem meg benne, aki nem akar megcsömörleni az életben. Reggel felkel, ír pár órát, aztán tornázik, és este tanul még egy kicsit kínaiul is.
GSzS: Egy Facebook-posztban írtad, nagyon várod a Falfirka-felolvasásod, és hogy a kezdetektől követsz minket. Ezt nagyon jó volt olvasni. Milyen más rendszeres irodalmi programot ajánlasz még? A Falfirka 2025 elejéig szabadságon lesz, nem lesznek eseményeink. Mondanál pár olyan lehetőséget, ahol szintén az irodalommal, szerzőkkel találkozhatnak az érdeklődők?
FE: A Késelés villával irodalmi beszélgetéssorozatot nagyon ajánlom, itt irodalmi és más témákat illesztenek össze, és minden esemény végén nagyon izgalmas beszélgetés alakul ki a közönségben, a hivatalos rész lezárulta után. A könyvklub műfaja is nagyon tetszik, a már említett Pázmányos olvasókör volt az első ilyen, amin részt vettem, és nagyon tetszett. A Litera - Az irodalmi portál Klub eseményeit is szeretem, itt mindig olyan kérdéseket tesznek fel a meghívott szerzőknek, amik valószínűleg nem hangzottak el korábban.
fotók: Bach Máté, CaptainDori
