Anno Budapest

22/08/2026

Három a magyar igazság - harmadszor is disszidálunk az Anno Budapestben vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak, Panxnotded Miklós várja a történeteiket!
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

15/08/2026

Folytatjuk előző adásunkat, melynek témája a disszidálás.
Panxnotded Miklóssal várjuk történeteiket vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

(Fotó: 1956-os magyar menekültek osztrák határőrökkel. Forrása: Fortepan / Kleyer Éva)

09/08/2026

Az Anno Budapest augusztus 9-i adása a disszidálásról szól: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

Az Anno Budapest augusztus 9-i adása a disszidálásról szól: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett.

08/08/2026

Az Anno Budapest augusztus 9-i adása a disszidálásról szól: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett. Mert visszaút nem nagyon volt, hiába sikerült néhányuknak évekkel később, más útlevéllel, más néven mégis haza. A Kádár-kori disszidálás nem utazás volt, hanem eltervezett kockázat: hetekig tartó hallgatás, sokszor a legszűkebb családdal szemben is, mert egy elszólás börtönt vagy évekig húzódó zaklatást jelenthetett annak is, aki otthon marad.
Egy bőrönd a szekrény tetején, becsomagolva, aztán visszapakolva, aztán megint becsomagolva. Volt, akinél hetekig állt így, volt, akinél egyetlen éjszaka döntött: most vagy soha. Volt, aki napokon át figyelte az őrségváltást, és volt, aki egy vasárnap délutáni kirándulásból nem jött haza – egyetlen szóval sem árulta el a tervét a családnak. Térképet bújtak petróleumlámpánál, osztrák rokonok címét memorizálták, mert papírra nem lehetett leírni. Volt, aki hónapokig gyakorolt egy határ menti erdőben, és olyan is, aki a szögesdrót előtt fordult vissza, mert a gyerek sírni kezdett.
Nem mindenkinek sikerült. Volt, akit az erdőben kaptak el a határőrök, néhány méterre a drótkerítéstől – ő nem sikertörténetet mesélt később, hanem börtönt, évekig tartó megfigyelést, munkahelyi ellehetetlenítést, egy addig sosem látott rendőrségi dossziét a nevén.
A hátrahagyottak fizették a számlát. A szülő, aki soha többé nem kapott útlevelet, mert a fia disszidált. A testvér, akit kihagytak egy előléptetésből. A kihallgatott rokon, aki a temetésre sem utazhatott ki, mert a hatóság nem engedélyezte a kiutazást annak, akinek a családjában már volt egy „disszidens”. A döntés egy emberé volt, a következmény egy egész családé – és a következmények nem álltak meg a határnál. Aki átjutott, új nyelvet tanult, új életet épített, és közben egy egész országnyi hiányt cipelt magával. Aki meg kalandvágyból itthon maradt, azzal élt együtt, hogy a szomszéd, a kolléga, a testvér egyszer csak eltűnt, és jobb volt nem is emlegetni a nevét.
A műsor nem old fel semmit, és nem old meg semmit – csak leteszi az asztalra azokat a döntéseket, amiket másnak kellett meghoznia percek alatt, egyetlen éjszaka. Ezekhez kellenek a hallgatók történetei. Talán az önök családjában is történt ilyen. Osszák meg – sajátjaikat és másokét – Panxnotded Miklóssal és a többi hallgatóval vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

01/08/2026

Cigi, szivar, p**a - három a magyar igazság. Harmadszor is rágyújtunk a népszerű témára, mert még mindig sokan kimaradtak az előző adásokból. A téma, mint az eldobott csikk, az utcán hever: az első és az utolsó cigaretta története, avagy ki hogyan szokott rá, illetve le. Ne rágják a bagót, inkább telefonáljanak vasárnap délután 3 és 5 között, hogy Panxnotded Miklós műsorvezetőnek ne kelljen egyedül tubákolnia.
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

(Fotó: 1964 - Fortepan / dr. Hegedüs Tibor)

25/07/2026

Folytatjuk a múlt héten megkezdett műsorunkat, a vasárnapi adásban délután 3-tól várja Panxnotded Miklós a hallgatóink történeteit az első és az utolsó cigarettáról.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

(Fotó: 1951, Fortepan / Magyar Rendőr)

18/07/2026

Az Anno Budapest 2026. július 19-i adása két pillanatról szól, amik ott lapulnak valahol az emlékezetünk fiókjának a mélyén: az elsőről, amit lopva szívtunk el, és az utolsóról, amit megfogadtunk, hogy tényleg az lesz. Igen, az első és az utolsó bűzrúdról.
A gyufa reccsenése hangosabb, mint az egész 12. születésnap. Valaki a garázs mögött guggol, a cigi remeg az ujjak közt, és a füst rossz helyre megy be, mert soha senki nem mutatta meg előre, hogy ezt pontosan hogyan is kell. Hiába, ez egy ilyen Románc. Az első cigi persze mindenkinél máshol történt, egy lépcsőház alján, egy focipálya melletti bokorban, egy nagymama erkélyén, amíg ő a konyhában volt; vagy éppen egy házibuliban, ahol imponálni akartunk a többieknek.
Húsz évvel később ugyanaz a kéz egy csomag felét kidobja a szemetesbe, aztán másnap visszamegy érte. Ez így megy hetekig, mire egyszer csak nem megy vissza. Vagy egy zsebben ott lapul a dohány hetekig, néha elő is kerül, aztán vissza. Nincs nagy jelenet, nincs ünnepélyes eldobás — csak egyre több nap, amikor eszébe sem jut. Az utolsó szálat sokan meg sem tudják mondani, melyik volt, mert nem az számított, hanem az, ami utána nem történt meg, a doboz pedig tényleg örökre a szemetesben maradt.
Az Anno Budapest vasárnap délután 3 és 5 között várja a történeteiket az első cigiről, amit lopva szívtunk el, és az utolsóról, meg arról a hosszú, kitartó folyamatról, ami a végén leszokáshoz vezetett. Osszák meg történeteiket műsorvezetőnkkel, az egykoron szintén dohányos Panxnotded Miklóssal, aki évekkel ezelőtt örökre letette a koporsószöget.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

04/07/2026

Van egy folyónk, amelyik nem siet, nem izgul, csak ballag, kanyarog, és időnként árad. Az Anno Budapest július 5-i adásában 590 kilométeren át, Tiszabecstől Gyálarétig tart a kalandozás, végig azon a folyón, amelyet a magyar nem véletlenül nevezett el a szívéhez a legközelebb állónak. Amíg a Duna a fővárosban villog és pózol, a Tisza szép csendben elintézi, hogy fél ország nyaralása, horgászélménye és népdalkincse köréje épüljön.
Kezdjük ott, hogy szőke. Nem divatból az – egyszerűen annyi finom homokot és iszapot cipel magával, hogy a napfényben aranybarnán csillan. A régi halászok nem véletlenül mondták: a Tisza vize önmagában is egyfajta étel, hiszen valaha annyi hal úszkált benne, hogy tréfásan kétharmad víznek, egyharmad halnak becézték. Mai szemmel túlzásnak hangzik, de a nagyapáink garantáltan nem hazudtak (legfeljebb kicsit színeztek, ahogy egy jó horgásztörténethez illik).
És ha már halászok: a Tisza mentén generációk tanulták meg, hogy a folyó szeret ajándékozni, de büntetni is tud. Amíg nyáron gyerekek pancsolnak Gergelyiugornyánál – amit sokan a Balaton szegényebb, de sokkal romantikusabb kistestvérének hívnak –, addig más években a víz simán kilép a medréből, és emlékeztet rá, hogy Petőfi nem túlzott, amikor „az őrült, ki letépte láncát” hasonlattal írta le az árvizet.
Tokajnál persze már más a hangulat: itt találkozik a Bodroggal, és mintha tudná, hogy híres borvidék szomszédságában illik egy kicsit elegánsabban viselkedni. Kiskörénél aztán megszelídül – illetve inkább megszelídítik –, és Tisza-tóvá szélesedik, ahol nyaranta annyi vitorlás és horgászcsónak ring, hogy az ember azt hinné, tengerparton van, csak épp a sirályok helyett gólyák köröznek.
Szolnoknál a folyó már magabiztosan hordozza a „megyeszékhely dísze” címet, a Tiszavirág híd fényei alatt csillogva, mielőtt továbbindulna dél felé. Csongrádnál lelassul, mintha tudná, hogy a Körös-torok környékén mindenki csak pihenni akar. Aztán jön Szeged – a Tisza fővárosa, ahogy sokan mondják –, ahol a folyó és a város története annyira összefonódott, hogy az 1879-es nagy árvíz után szó szerint újra kellett építeni egymást.
Szóval miért pont a Tisza a legszebb folyónk? Mert kanyarog, mert szeszélyes, mert szőke. És mert – Petőfi szerint is – földünk legjámborabb folyója. Amíg meg nem haragítjuk. Vagy mert annyi szép – nemcsak kérészéletű – emlék köt minket hozzá. Ezeket osszák meg vasárnap délután Panxnotded Miklós műsorvezetőnkkel és a többi hallgatóval.
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhet Viberen is: +36 30 303-0953.

27/06/2026

Kell egy hely, ahol a magunkfajta bohémek összegyűlhetnek időről időre. Ez nemcsak a vasárnaponkénti Anno Budapest, de kell egy fizikai hely is, és pont egy ilyenről emlékezünk meg június 28-i adásunkban. Ez a Fészek Művészklub.
1901 áprilisában száz művész összeült egy rendkívüli közgyűlésen, és kimondta: kell egy hely, ahol végre nyugton lehetnek — egymás közt. Tolnay Ákos festő évekkel később úgy emlékezett, hogy arról ábrándoztak, hogy jó volna egy klub, ahol zavartalanul lehetnek egyedül. A nevet Zilahy Gyula színész találta ki, mozaikszóként: festők, építészek, szobrászok, zenészek, énekesek, komédiások — Fészek. Szeptemberben már be is költöztek a Kertész utca 36-ba. Függöny nem volt, szőnyeg sem; a falakon viszont ott lógtak a tagok adományba hozott képei.
A működést évtizedeken át a kártyaszobák bevétele tartotta el — Latinovits Zoltán és Romhányi József is itt ült le egy-egy partira. Nő sokáig a tagságba nem kerülhetett be, vendégnek is csak feleség kíséretében illett betérni; aztán a Művészek rongyosbálján már Bajor Gizi járta. A két háború közt jött a fénykor: kétszintes körterasz, esti kabaré, a pályakezdő Mezey Mária francia sanzonokat énekelt, 1932-ben pedig a PEN Klub világkongresszusa itt ülésezett. A klub egyik kedvenc háztörténete szerint Aczél elvtárs egyszer beragadt a liftbe. A ház túlélt egy '45-ös bombatalálatot, amit a tagok a saját zsebükből hoztak helyre — aztán hálából államosították.
Erről a furcsa házról szól a vasárnap délutáni Anno Budapest: kik fértek meg egy fedél alatt Benczúr Gyulától Molnár Ferencig, és meddig. Mert a vége nem épp vidám — adósság, jelzálog, perek, a falról a végrehajtó elől leemelt képek; Heltai Jenő már a 25. évfordulón megjósolta, hogy a régi címke alatt egyszer ecet marad a pezsgő helyén. Aztán tavaly ősszel beköltözött az emeletre a Permanens Vakáció, megcsinálta a rég hiányzó fűtést, és a ház évek után újra kinyitott. A vadgesztenyefa még áll a sarkon, és alatta most megint le lehet ülni egy kávéra.
Meséljenek fészekes emlékeikről, élményeikről vasárnap délután 3 és 5 között Panxnotded Miklósnak, aki a kánikulában várja a hívásaikat.
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhet Viberen is: +36 30 303-0953.