Anno Budapest

26/09/2026

Egy allegro ebéd és egy andante szunyóka után folytatódnak kalandozásaink a zongora körül vasárnap délután 3 és 5 között az Anno Budapestben.
Várjuk történeteiket a húrok katedráisáról, bárzongoristákról, otthoni zenélésről, zongorahangolókról, zeneiskolai klimpírozásról. Hívják Panxnotded Miklóst. Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

(Fotó: 1957 - Budapest VI., Nagymező utca 17. Budapest Táncpalota (Moulin Rouge). Forrása: Fortepan / Bauer Sándor)

19/09/2026

Feketén-fehéren állíthatjuk, hogy bizony muzikális lesz az Anno Budapest szeptember 20-i adása, amikor zongoRÁN KIsér Panxnotdead Miklós, akinek egyik kezében a kottatartó, másikban a mikrofon, a harmadikban pedig a telefon lesz, amin keresztül a betelefonálókkal beszélget. Legyen az egyik pont Ön!
Volt idő, amikor a jó családban nem az volt a kérdés, van-e zongorájuk, hanem hogy hányat nem használnak. Mert zongora kellett. Státusz volt, na meg zeneiskolai kényszer, és persze a legjobb bútordarab karácsonyfa alá.
Önöknél is állt egy szoba sarkában egy néma óriás? Örökölték vagy vásárolták? Pianínó volt, vagy egyenesen egy Bösendorfer, amire a szomszédok is felnéztek. És hogy került egyáltalán a lakásba? Mert az a történet, ahogy egy zongora nyolcadik emeleti lakásba feljut, önmagában megérne egy külön adást – ablakon át, csigán, vagy éppen izzadó teherhordók hátán, akik életük végéig megjegyezték az utcát, ahol ez történt, majd messziről elkerülték.
És ha már ott volt a vágyott hangszer, akkor azt használták is rendeltetésszerűen, vagy inkább berendezési tárgy volt, amin az egyetlen dallam az volt, amit a hangoló játszott el? Mert a zongora híre gyorsan terjedt, ha pedig szerelő érkezett valamit megjavítani, úgy nézett körbe, mintha szalonba lépett volna, nem pedig egy panellakásba. Polgári miliő, gondolta, ezért kicsit jobban megfejte a páncéltőkés családot és a villanykapcsoló-cserénél hirtelen megjelent a „zongorafelár”. A különbséget a számlán aztán tényleg lehetett zongorázni.
Csak a gyerek klimpírozott rajta zeneiskolás kötelességből, vagy néha összeült körülötte a család, és lett belőle igazi közös muzsikálás? És a szomszéd hogy viselte, amikor a gyerekük - aki tehetségileg messze nem volt sem Chopin, sem Rachmaninov, Antal Imre vagy Kocsis Zoltán - este tízkor nyolcvannyolcadjára próbálta eljátszani a Für Elisét, és a partvisnyéle kopogása adta hozzá az ütemet a radiátorcsöveken?
Meséljék el nekünk – mi ezen a héten pont ezt a hangot keressük, hogy milyen volt az élet a hangszerek királyával. Hívják Miklóst vasárnap délután 3 és 5 között. Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

12/09/2026

Vasárnap délután folytatjuk kalandozásainkat a Magyar Televízió történetében – természetesen a hallgatók segítségével. Osszák meg délután 3 és 5 között emlékeiket, történeteiket műsorvezetőnkkel, Panxnotded Miklóssal!
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

05/09/2026

Hogy milyen lesz az új közszolgálati televízió, azt majd meglátjuk, mindenesetre az 1957 óta működő Magyar Televízióról mindenkinek van valami emléke, története; legyen szó adásokról, műsorvezetőkről, bemondókról, vagy éppen a hétfői adásszünetről. Ezeket elevenítjük fel az Anno Budapest 2026. szeptember 6-i adásában, vasárnap délután 3 és 5 között. Hívják Panxnotded Miklóst!
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

29/08/2026

Augusztus 30-án az Anno Budapestben randevúra invitáljuk önöket. Műsorvezetőnknek nem is akármilyen vendége lesz az adásban, Kukorelly Endre író mesél a randevúra alkalmas lokációkról.
Fél 7 van, a Blaha órája alatt egy fiú harmadszor nézi meg a saját karóráját, mintha az segítene. A lány nincs sehol. Ez itt nem magányos ácsorgás – ezen a téren senki sem csak simán áll, mindenki vár valakire, és mindenki tudja, meddig illik: 20 percig még hűség, 30 után már naivitás. Volt egy megíratlan illemtan hozzá, amit soha senki nem tanított meg, mégis mindenki ismerte. A Nyugatival szembeni óránál is ez ment, ahogy a Moszkva térinél is.
Aztán jött a második felvonás: hova tovább. A Gerbeaud túl drága volt egy első randihoz, inkább az Angelika következett, sétával a Duna-parton, ahol a beszélgetés fele arról szólt, ki fizet, a másik fele pedig arról, ki hazudik a koráról. Vagy a Fészek, ahol az ember azt hitte, művészkörökbe csöppent, pedig csak egy pincér volt éppen rossz kedvében. A cukrászdákban egy Dobos-torta fölött dőlt el, lesz-e második randi. A Gellért-hegyre azok kaptattak fel, akik a kilátással akartak hatni, és lent a lépcsőn cipősarok kopogott a kövön, miközben valaki azt magyarázta, hogy innen a legszebb a naplemente – mintha ez bárkinek is új infó lenne. A Vurstliban ugyanez ment: körhinta, céllövölde, és a fiú, aki lőtt egy plüssmacit vagy egy mézeskalácsos szívet a lánynak, aki az ő szívét kenegette mézzel. A Műjégpályára a bátrabbak és korcsolyázni tudók szerveztek első találkát. A mozi szent hely volt, csak ott fordítva működött a szabály: nem beszélgetni kellett, hanem hallgatni, és a sötétben véletlenül egymáshoz érő könyök jelentette az egész este tétjét. Mindegyik filmszínháznak megvolt a maga híre, hogy melyik a jobb az első csóknak.
A lényeg, hogy a randi kockázat volt, mert nem lehetett visszavonulót fújni egy üzenettel. Ha valaki nem jött el a randinak megbeszélt helyre, azt csak úgy tudta meg a pórul járt várakozó, hogy csak várt, és a tér lassan kiürült körülötte. Ma egy elküldött üzenettel el lehet intézni ugyanezt három másodperc alatt, együttérzés és óramutatók nélkül.
Az meg, hogy szabad-e csókkal záruljon az első randi – nos, erről a kérdésről sosem alakult ki konszenzus, csak generációnként új városi legenda arról, ki és hol rontotta el. Melyek voltak a legszebb, a legtutibban működő, a legtitkosabb és a legromantikusabb helyek randevúhoz? Meséljenek nekünk erről, osszák meg személyes történeteiket Panxnotded Miklóssal vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

22/08/2026

Három a magyar igazság - harmadszor is disszidálunk az Anno Budapestben vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak, Panxnotded Miklós várja a történeteiket!
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

15/08/2026

Folytatjuk előző adásunkat, melynek témája a disszidálás.
Panxnotded Miklóssal várjuk történeteiket vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

(Fotó: 1956-os magyar menekültek osztrák határőrökkel. Forrása: Fortepan / Kleyer Éva)

09/08/2026

Az Anno Budapest augusztus 9-i adása a disszidálásról szól: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

Az Anno Budapest augusztus 9-i adása a disszidálásról szól: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett.

08/08/2026

Az Anno Budapest augusztus 9-i adása a disszidálásról szól: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett. Mert visszaút nem nagyon volt, hiába sikerült néhányuknak évekkel később, más útlevéllel, más néven mégis haza. A Kádár-kori disszidálás nem utazás volt, hanem eltervezett kockázat: hetekig tartó hallgatás, sokszor a legszűkebb családdal szemben is, mert egy elszólás börtönt vagy évekig húzódó zaklatást jelenthetett annak is, aki otthon marad.
Egy bőrönd a szekrény tetején, becsomagolva, aztán visszapakolva, aztán megint becsomagolva. Volt, akinél hetekig állt így, volt, akinél egyetlen éjszaka döntött: most vagy soha. Volt, aki napokon át figyelte az őrségváltást, és volt, aki egy vasárnap délutáni kirándulásból nem jött haza – egyetlen szóval sem árulta el a tervét a családnak. Térképet bújtak petróleumlámpánál, osztrák rokonok címét memorizálták, mert papírra nem lehetett leírni. Volt, aki hónapokig gyakorolt egy határ menti erdőben, és olyan is, aki a szögesdrót előtt fordult vissza, mert a gyerek sírni kezdett.
Nem mindenkinek sikerült. Volt, akit az erdőben kaptak el a határőrök, néhány méterre a drótkerítéstől – ő nem sikertörténetet mesélt később, hanem börtönt, évekig tartó megfigyelést, munkahelyi ellehetetlenítést, egy addig sosem látott rendőrségi dossziét a nevén.
A hátrahagyottak fizették a számlát. A szülő, aki soha többé nem kapott útlevelet, mert a fia disszidált. A testvér, akit kihagytak egy előléptetésből. A kihallgatott rokon, aki a temetésre sem utazhatott ki, mert a hatóság nem engedélyezte a kiutazást annak, akinek a családjában már volt egy „disszidens”. A döntés egy emberé volt, a következmény egy egész családé – és a következmények nem álltak meg a határnál. Aki átjutott, új nyelvet tanult, új életet épített, és közben egy egész országnyi hiányt cipelt magával. Aki meg kalandvágyból itthon maradt, azzal élt együtt, hogy a szomszéd, a kolléga, a testvér egyszer csak eltűnt, és jobb volt nem is emlegetni a nevét.
A műsor nem old fel semmit, és nem old meg semmit – csak leteszi az asztalra azokat a döntéseket, amiket másnak kellett meghoznia percek alatt, egyetlen éjszaka. Ezekhez kellenek a hallgatók történetei. Talán az önök családjában is történt ilyen. Osszák meg – sajátjaikat és másokét – Panxnotded Miklóssal és a többi hallgatóval vasárnap délután 3 és 5 között.
Hívjanak, írjanak! Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

01/08/2026

Cigi, szivar, p**a - három a magyar igazság. Harmadszor is rágyújtunk a népszerű témára, mert még mindig sokan kimaradtak az előző adásokból. A téma, mint az eldobott csikk, az utcán hever: az első és az utolsó cigaretta története, avagy ki hogyan szokott rá, illetve le. Ne rágják a bagót, inkább telefonáljanak vasárnap délután 3 és 5 között, hogy Panxnotded Miklós műsorvezetőnek ne kelljen egyedül tubákolnia.
Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhetnek Viberen is: +36 30 303-0953.

(Fotó: 1964 - Fortepan / dr. Hegedüs Tibor)