Vesd össze Gordon Craiggel, aki különbséget tesz a festői színház és az architektonikus élményt nyújtó térszínház között. Az előbbi andalító benyomásokkal bűvöli el a közönséget, az utóbbi a teljes emberhez szól. Az előbbiben a néző belekukkant egy távoli világba, az utóbbiban a résztvevő benne van a világban, és ezért létélmény számára a színház. Az emblémánk miért csiga? Mert utazó színház lévén
hátunkon a (szín)házunk. Visszük a szcenikai hóbelevancot, és ott a színház, ahova letesszük, kivesszük, kifeszítjük, kikötjük, felállítjuk, összeszereljük és JÁTSZANI KEZDÜNK. Még mindig miért csiga? Mert a beretva élén is átmászik. Az elmúlt három évtizedben jó néhányszor kellett nekünk is. Vesd össze Aczél elvtárs három T-jét (tiltott, tűrt, támogatott), vagy vesd össze az új undokok, a globál gügyögők három P-jét (pénz, pénz, pénz). Kérdezed, hogy „hermafordítva"? Az istenek és a művészetek hímnős ábrázolása nem a másság, de a teljesség megjelenítése. A bennünk rejlő animus és anima szabadsága. Csiga, hogyhogy csiga?! Ja persze! Hogy az óvodások is megjegyezzék. Mindezek után, ha még mindig kíváncsi valaki előadásainkra, szeretettel várja őt már a Zichy-kastély kapujában, Óbuda főterén Bucz Hunor, a színház igazgató-rendezője, és ha jól érezte magát csöppnyi színházunkban, az előadás után még maradhat a fészekmelegben, és egy tea mellett diskurálhat az alkotókkal. Tisztelettel és szeretettel:
Bucz Hunor
