06/01/2014
Épp csak megérkeztem Dohába, alig tértem még magamhoz az 50 fokos melegtől, de a reptér és a szálloda közötti úton megakadt a szemem egy egészen különös építményen. Nem volt alkalmam rendesen megnézni, de éreztem a villanásnyi benyomás alapján is, hogy valami rendkívüli építészeti kvalitást pillantottam meg. Nem nyugodtam addig, míg ki nem derítettem: az Iszlám Művészet Múzeuma kerített a hatalmába.
Odakerülésemig semmit nem tudtam Doha építészeti értékeiről. Mint hamarosan kiderült, Katar tele van a világ legjobb építészeinek alkotásaival, és ez a folyamat jelenleg is töretlen. A jobbnál-jobb épületek közül azóta is a MIA (Museum of Islamic Art) a legkedvesebb számomra. Egész különleges eufória fogott el minden alkalommal, amikor ott jártam, vagy körülötte, a MIA Parkban sétáltam, és persze különösen, valahányszor betettem oda a lábam a Katarban töltött másfél év alatt.
Az építész az idős kínai-amerikai mester, I.M. Pei. Ő egyértelműen a világ legjobb építészei közé tartozik, ő tervezte többek között a washingtoni Nemzeti Galéria keleti tömbjét (1978), a Bank of China felhőkarcolóját Hong Kongban (1989) és persze a párizsi Louvre üvegpiramisát 1989 és 1993 között. A dohai MIA egyfajta megkoronázása a gazdag életműnek: a most 94 éves Pei azóta nem vállalt nagyszabású megbízást.
A Múzeum létrejöttében, mint Katarban mindenben, aminek köze van a múzsákhoz, nagy szerepet játszott az akkori emír (egyik) felesége, a mostani emír anyja, Sheikha Moza. Ez a hihetetlen kisugárzású, gyönyörű, óriási műveltségű asszony (érdemes rákeresni!) hosszú évek óta szívügyének tekinti a kultúra, a felsőoktatás és a művészetek állami szintű támogatását. A MIA létrehozásával az volt a célja, hogy az iszlám műalkotásokat végre ne a nyugati civilizáció központjaiban, nyugati tudósok tálalásában gyűjtsék, restaurálják és mutassák be a világnak, hanem ott, ahol ezek keletkeztek. Persze csak átvitt értelemben, hiszen a MIA kiállítási darabjai közül semmi sem származik Katarból, de az Arab öböl környékéről valóak, és nagyrészt az emír saját gyűjteményéből kerültek a múzeumba.
A tervezésre felkért Pei azzal kezdte, hogy drasztikusan beleszólt a megbízók koncepciójába. Eredetileg a dohai öblöt szegélyező hatsávos reprezentatív főút, a Corniche egyik pontját jelölték ki a múzeum helyszínéül, Pei azonban nem fogadta ezt el: nem akarta, hogy a Corniche mellett gomba módra felmagasodó, sokszor önmagukban is jelentős építészeti értéket képviselő toronyházak elnyomják az épületét. Tudta, hogy Katarban nem okoz túl nagy gondot a tengert kicsit feltölteni, így azt kérte, hadd teremtse meg a múzeum helyét a tengeröbölben, mintegy 100m-re a parttól, úgy, hogy egy szintén mesterséges, félhold alakú félsziget ölelje körbe, megvédve az Arab öböl felől a tengeri viharoktól és egyúttal helyszínt adva egy hihetetlen parknak, amiből csodálatos látvány nyílik a múzeumra és a városra.
A MIA 2008-ban nyílt meg a látogatók előtt; a park tavaly lett kész.
Somogyi-Tóth Gábor
