12/07/2026
A női lét szerintem részben abból áll, hogy próbáljuk eldönteni, mikor vagyunk túl sokak, és mikor csak valaki más túl kevés. Ő nem ír vissza, te pedig nekilátsz elemezni az utolsó randit, a ruhádat, a nevetésedet, a testedet, azt a mondatot, amit talán nem kellett volna kimondani.
Mintha valahol biztos lenne egy apró rendszerhiba, amit ha megtalálsz, legközelebb majd senki nem tűnik el. Ez persze teljesen logikus, ha az ember kontrollmániás és enyhén romantikus idióta.
A ghosting azért fáj, mert nem ad kapaszkodót. Nincs egy mondat, amire haragudhatsz, csak a csend, amit aztán megtöltesz magaddal. A szégyeneiddel, a félelmeiddel, azzal, hogy megint túl sokat akartál. Vagy egyszerűen túl sok voltál. Pedig lehet, hogy csak ő volt képtelen normálisan elköszönni.
És igen, ezt könnyű leírni. Nehezebb elhinni, amikor még mindig összerándul a gyomrod minden értesítésnél.
