13/11/2025
Adósok vagyunk egy nagyobb interjúval, melyet karvezetőnkkel készített 2025. szeptember 30-án, a zene világnapja alkalmából az Egyetem, a My Semmelweis applikációra alkalmazva:
[Semmelweis Egyetem Kórus, mint közösségi élmény
interjú Dr. Matos Lászlóval]
A Zene Világnapja alkalmából Dr. Matos Lászlóval, a Semmelweis Egyetem Kórus vezetőjével beszélgettünk a Kórus mindennapjairól: próbák, fellépések, repertoár és közösségi élmény.
Riporter: 2022-ben a vezetéseddel megalakult a Semmelweis Egyetem Kórus. Mi motivált arra, hogy életre hívd? Hogyan talált meg a feladat?
Matos: Mindenképpen fontos megemlíteni az ötletgazdákat: Feketéné dr. Szabó Éva stratégiai rektorhelyettes, illetve kollégája, Vona Zsófia marketing igazgatóhelyettes. Tudták rólam, hogy alapvetően karnagyi és zenepedagógusi végzettséggel rendelkezem, és egyszer csak elkezdtünk arról beszélgetni, hogy miért nincs egy nagy létszámú egyetemi kórusa a Semmelweis Egyetemnek. Kisebb formációk léteznek, működnek, de igazán nagy létszámú vegyes kar nincsen. A másik pedig az az élmény, amit szerintem mindannyian átéltünk a Covid alatt: a járvánnyal együtt jött a bezártság, ami sokkal jobban felerősítette azt az igényt, hogy kell a közösségi együttlét, szükség van a kulturális programokra, valamint komoly igény van a közös kikapcsolódásra. Ekkor született meg a kórus ötlete rektorhelyettes asszony részéről, engem pedig megkeresett, hogy lenne-e kedvem ebben részt venni.
Riporter: Korábban nem gondoltál rá?
Matos: A Pető András Karon, ahol több mint 30 éve tanítok, már többször nekifutottam a kórus szervezésnek, de sajnos a hallgatók és a konduktorok olyan fokon leterheltek, hogy egy idő után kútba fulladtak a kezdeményezéseim. Ezek után mondanom sem kell, mennyire megörültem ennek a lehetőségnek, de bevallom őszintén: eleinte pesszimistán álltam hozzá. Magam sem hittem el, hogy az első meghallgatásra milyen sok diák, kolléga és alumnis érkezett, akik mindannyian az éneklés örömében képzelték el a szabadidejük egy részét. Végül 2022 szeptemberében, közel 80 fő alapító taggal elkezdődött a kórusmunka a Semmelweis Szalonban. A kórus korfája, valamint a tevékenység szerinti összetétele is rendkívül színes: a 19-től a 70 éves korig mindenki előfordul a kórusban, a nyugdíjas gyógyszerésztől kezdve az adminisztratív vagy gazdasági területen dolgozó munkatársakon át a könyvtárosnőig. Immár harmadik éve, heti egy alkalommal egy nagyon intenzív, 3 órás próba keretében működünk, évente több fellépéssel.
Riporter: Hogyan zajlik egy átlagos kóruspróba?
Matos: Alapvetően egy rövidebb hangképzéssel, beénekléssel indul a munka. Mindig van valami közérdekű tudnivaló, amit elmondok a tagoknak, vagy akár olyan, ahol a véleményüket kérdezem. Egy rövid, kb. 15-20 perces beéneklés után elkezdjük a következő koncerthez kapcsolódó művek tanulását, illetve a repertoár-darabok ismétlését.
Nagyon komoly nehézség volt eleinte, hogy egy olyan színes társaság alkotja a kórust, akik között nyilván mindenki nagyon szép hanggal rendelkezik, szereti a zenét, szereti a közös éneklést, de előképzettség tekintetében mindkét véglettel találkozom. Az egyik típusú kórustag az, aki 25-30 éve foglalkozik zenével amatőr szinten, tehát tud kottát olvasni, és maga a kórusélet sem idegen számára. A másik véglet pedig az, amikor valaki életében először énekel kórusban, és a kottaolvasást is nehézkesen értelmezi. Így az első fél évben rá kellett jönnöm, hogy az a módszer, ahogyan én addig dolgoztam a kottaolvasás tekintetében, sokaknál nem működik.
Jelen pillanatban az új művek tanulásának a folyamatát azzal támogatom meg, hogy minden félév indítása előtt a vadonatúj művek hangzóanyagát szólamonként zongorán rögzítem, és elérhetővé teszem minden lelkes tag számára. Minden szemeszterben tanulunk új műveket, egyre nehezebbeket, egyre komolyabb és egyre több szólamú műveket éneklünk. Összefoglalva: óriási a fejlődés mind a hangzás tekintetében, mind pedig a hozzáállásban és kottaolvasásban. Amikor megtanulták már a műveket, a hangokat, onnantól kezdve indul az örömzenélés, a lényeg: zenével, zeneiséggel kezdjük megtölteni ezeket a remekműveket. Ilyenkor jövök rá igazán, mennyi csodálatos zenei szépséget képesek megformálni!
Riporter: Neked, karnagyként hogyan telik egy átlagos munkanapod?
Matos: Sok éven keresztül párhuzamosan több helyen dolgoztam. Volt olyan, amikor tanítottam a Zeneakadémián, ezzel párhuzamosan a Pető András Karon (akkori nevén Pető Főiskolán), emellett kórust vezettem. Az utóbbi tíz-tizenkét évből hét évet eltöltöttem a Magyar Rádió Gyermekkórusánál, mellette oktattam a PAK-on. Jelenleg egy lovat ülök meg: tanítok a Pető András Karon, illetve 2019 óta a Kar oktatási dékánhelyettese vagyok.
Jelen pillanatban a karnagyság, a vezénylés többnyire a Semmelweis Egyetem Kórusra koncentrálódik. Egy átlagos munkanapom leginkább a Pető András Kar, a konduktív pedagógia, az oktatás és oktatásirányítás körül forog. Hetente szinte 7 napon keresztül reggeltől estig a PAK tölti meg az életemet, és amikor időnként vannak lukak, természetesen komolyan készülök a kóruspróbákra, kórusmunkára és a fellépésekre.
Riporter: Hogy néz ki az idei tanév “kórusnaptára”, milyen fellépéseitek lesznek és melyiket várod a legjobban?
Matos: Idén a kórus történetében először lesz külföldi utazásunk: Erdélybe megyünk a kórus nagyobbik felével október 23. és 26. között Pannónia Ösztöndíjjal. Az ott létünk alatt 25-én este a székelyudvarhelyi Városházán adunk egy bemutatkozó, egyúttal jótékonysági koncertet. Megmutatjuk, hogy a repertoárunk hogyan épül föl a nehezebb reneszánsz művektől kezdve egészen a könnyed, populáris kortárs darabokig. November 1-jén jótékonysági hangversenyt szervezünk a Bakáts téri templomban este 8 órakor. Egy halotti misét ad elő a Semmelweis Egyetem Kórus - történetesen Fauré Requiemjét. Jelenleg intenzíven készülünk erre a fellépésre.
Riporter: Gondolom idén is felléptek majd a Bazilikában?
Matos: Most már harmadik éve hagyomány, hogy a Bazilikában tartjuk az adventi hangversenyünket, ami minden évben óriási élmény. Kérdezted, hogy melyik fellépést várom a legjobban. Mindegyiket, de tudom, hogy az adventi koncert az, ami lelkileg a leginkább megragad majd az ünnepkör jellegéből fakadóan. Harmadik éve sikerül teltházas bazilikai koncertet szerveznünk, tehát meggyőződésem, hogy a Semmelweis Polgárok jelentős részének erre komoly igénye van. Minden ilyen fellépésen 60-70 perces, meghitt hangulatú koncertet próbálunk adni, ami az egész ünnepkörre jellemző. Idén december 20-án tartjuk a bazilikai adventi koncertet.
Riporter: Téliszünetre azért mentek?
Matos: Az adventi koncertet követően jellemzően január végéig van egy rövid szünet, pihenő időszak, azt követően pedig kezdődik a kórus számára a tavaszi évad. Bár még pontos dátumot nem tudok hozzá, de valamikor június közepén, minden évben tartunk évadzáró hangversenyt is. Ezt a Kálvin téri Református Templomba szervezzük, ami szintén óriási élmény mind a tagoknak, mind a közönségnek, és természetesen nekem is. Itt, református templomról lévén szó, tudunk kicsit könnyedebb műveket is előadni, szemben a Bazilikával, ahol azért nagyon szigorúan veszik a szakrális jelleget. És ami még egyelőre formálódóban van: tervezetten közös fellépés a Debreceni Egyetem orvosi karának kórusával. Az ottani kórus vezetője keresett meg minket ezzel az ötlettel. Egyelőre ennyit látok előre. Azért az kiderült, hogy – bár heti egy próbával működik az amatőr együttes – rendkívül sűrű a programunk.
Riporter: Mi alapján választotok zeneműveket a repertoárba?
Matos: Amióta karnagyként létezem, alapvető szempont, hogy nem elsősorban a közönségnek „készítjük a zenét”, hanem leginkább a kórustagok örömére. Fontosnak tartom, hogy többféle stílusában, korszakban, tempóban, karakterben megszólaló művek szerepeljenek a repertoárban. Eddig bármilyen kórussal dolgoztam: ha nem konkrét tematikáról van szó, hanem egy átlagos koncertről, akkor egészen biztos, hogy egyházi, világi, reneszánsz, barokk, romantikus és kortárs művek, kórusműveket adunk elő. Az utóbbi időben, mivel ezzel a kórussal kifejezetten látom az igényt erre, próbálok minél könnyedebb, populárisabb műveket is repertoárra tűzni. Meggyőződésem egyébként, hogy ezt a törekvésemet a közönség is értékeli.
Riporter: Mondanál erre egy példát?
Matos: Az idei tanévnyitón és előtte a júniusi évadzáró koncerten bemutatott, Astor Piazzola által jegyzett Libertango című művet egyetemi kollégám, Somogyi Péter Informatikai Főigazgató-helyettes úr kísért tangóharmonikán. Rengeteg átirat létezik az egyébként alapvetően instrumentális műből. Ezt a kórusátiratot Péter a saját hangszertudásával, rögtönzéseivel és magas szintű muzikalitásával töltötte meg. Hatalmas sikere volt az előadásnak. Vagyis tudomásul kell vennem, hogy ebben az egyetemi közegben minél több olyan populáris művet kell keresnem és találnom, amit a kórus jól elő tud adni, élvez és a közönség is könnyedén befogad. Persze továbbra is vallom, hogy a sokszínűség is fontos. Még annyit tennék hozzá, hogy amikor egy műsorhoz kiválogatom a műveket egy szemesztert vagy egy teljes évadot megelőzően, nekem abban is előre kell gondolkozni, hogy milyen koncert vagy koncertek lesznek még, annak érdekében, hogy a választott művekből egy élvezetes koncert vagy koncertek álljanak össze.
Riporter: Mi volt szerinted az eddigi legnagyobb kihívása a Semmelweis Egyetem Kórusnak?
Matos: Nehéz erre válaszolni, mert minden szemeszterben vannak könnyebben, illetve nagyon nehezen vett akadályok. De zeneileg talán a legnagyobb kihívás volt másfél évvel ezelőtt a közös fellépés a Medikus zenekarral, amikor Verdi Requiemjét adtuk elő, Dubóczky Karnagy úr irányításával és több kórus részvételével. Őszintén mondom: rendkívül komoly teljesítmény, nagyon sok önálló munka, gyakorlás volt ez a résztvevő kórustagoktól – persze az élmény is hatalmas volt!
Riporter: Hogy látod, hogyan segíti a munkatársakat az éneklés, mint közösségi élmény?
Matos: A rövid válaszom, nagyon segíti.
Én őszintén azt gondolom, hogy a tagok is örömet kapnak a kóruspróbákon. Három év alatt minimális volt a lemorzsolódás, tulajdonképpen, akik most hetvenen itt vannak, azok közül nagyjából szerintem 55-60-an már 2022-ben is alapító tagok voltak. A kórustagok önszerveződő módon kialakítottak egy belső vezetőséget. Minden szólamból - diák és munkavállaló egyaránt - van két-két ember, akik rengeteget segítenek a munkámban, továbbá egyre több kóruspróbán kívüli közösségösszetartó programot szervezünk a segítségükkel. Két héttel ezelőtt például Várszegi Kornélia igazgató asszony jóvoltából másodszor tartottunk bográcsozással és sportolással egybekötött családi napot az Egyetemi Sportközpontban. Megértettem és teljes mértékig elfogadom az igényt, hogy a heti rendszerességű kóruspróbákon túl legyen lehetőség együttlétre: beszélgetésekre, szórakozásra. Jó példa erre, amikor egy kórustag megkér: fejezzük be előbb a próbát, mert közösségi játékokat hozott a kórusnak. Vagy amikor – szintén belső kezdeményezésre – elmegyünk egy próbát követően beszélgetni. Rendszeresen járunk a tavaszi évadzáró után az Orczy kertbe, ilyenkor a kórus jelentős része barátokkal, családtagokkal érkezik: közösen éneklünk, eszünk, iszunk, és nagyon jól érezzük magunkat. Természetesen van egy mag, akik mindig mindenhol ott vannak, és vannak, akik picit zárkózottabbak, de azért igyekszem a vezetőségi tagokkal közösen közösséget is kialakítani. Meggyőződésem, hogy jó úton járunk.
Nem ez az első Kórus az életedben: 2018-ig a Magyar Rádió Gyermekkórusát is vezetted karnagyként. Miben más számodra az egyetemi kórus, mint a gyerekkórus volt?
A Gyerekkórushoz képest nagyon más. A Gyerekkórus volt a praxisomban az egyetlen úgynevezett professzionális kórus: a kórus működése mögött volt egy nagyon komolyan szervezett stáb, akik intéztek mindent. Ami a feladatom és felelősségem volt: felkészülni egy évadra, betanítani és vezényelni a hihetetlenül széles repertoárt, zenekari karmesterek keze alá dolgozni és a többi. Rengeteg koncert volt, szinte két hetente hangversenyek. A Gyerekkarral tehát nem érdemes párhuzamot vonni.
Amivel viszont igen, az a karnagyi pályafutásom első évtizedében általam alapított, szervezett és vezetett, kezdetben ifjúsági, majd felnőtt vegyes karrá váló együttes. Az egyetlen, amiben nagyon más és unikális a Semmelweis Egyetem Kórus, összehasonlítva egyéb amatőr kórusokkal, hogy nagyon sokféle zenei képzettségű kórustagunk van, és ehhez nekem igazodnom kell. De azt kell, hogy mondjam, abszolút nincs lehetetlen a kórustagoknak. Három éve tapasztalom, hogy tulajdonképpen bármit meg tudnak oldani, tanulni. Fokozatosan, lépésről lépésre teszik ezt, bármilyen zeneiséget képesek megformálni, interpretálni.
Riporter: A Kórus karnagyi feladatai mellett a Pető András Kar oktatási dékánhelyetteseként is dolgozol, ének-zene tantárgypedagógiát tanítasz a konduktor alapszakos hallgatóknak. Volt már olyan alkalom, amikor a kórus segítette a PAK-i munkádat vagy vica versa?
Matos: A kórusban vannak a PAK-ról is diákok, illetve munkatársak. Az az optimista érzés fogalmazódott meg bennem a közelmúltban, hogy talán a jövőben egyre több kari hallgató és kolléga csatlakozna szívesen az egyetemi kórushoz. A konduktorképzés azonban igen speciális terület: bár a zene a központi idegrendszeri sérültek fejlesztésében nagyon komoly szerepet foglal el, mégis: a tantárgypedagógia, a „hogyan tanítsunk zenét” speciálisan mozgássérült gyermekeknek kérdéskör kapcsán a kóruséneklés ilyen módon nem jelenik meg. Tehát ez a fajta élményem itt az egyetemi kórussal nem jött még elő, de hát ez még csak három év, bőven van még időm megtapasztalni további lehetőségeket, úgyhogy a jövőben még előkerülhet ez a fajta szintetizálás is. A Kórus és a PAK között azért van találkozás, kapcsolódási pont. Volt, hogy a Magyar Tudomány Ünnepe kari rendezvényünket egy rövid kórusfellépés zárta. Vagy például az I. Konduktor Világtalálkozó rendezvényén több kórustagot kértem fel arra, hogy hangszerrel vagy énekesként színesítsék az esemény gálavacsoráját.
Riporter: Hogyan és mikor lehet jelentkezni a Kórusba? Mi a meghallgatás menete?
Matos: Általában a nyár végén szoktunk meghallgatást szervezni az újonnan felvettek számára, vagy azon munkatársaknak, hallgatóknak, akik újonnan szeretnének csatlakozni. Ennek a menete: egy meghatározott időpontban tartok meghallgatást, melynek keretében egyéni beénekléssel és egy önállóan elénekelt népdalon keresztül megállapítom: alkalmas-e a jelentkező énektudása, ritmusérzéke és muzikalitása a kóruséneklésre, illetve milyen hangfajban lenne érdemes énekelnie. Sikeres meghallgatást követően válik teljes jogú kórustaggá a jelentkező diák vagy munkatárs.
A következő meghallgatás a sűrű őszi évadunk miatt a szokásosnál később, 2026. január 20-án, délután lesz a Semmelweis Szalonban. A tavaszi időszakunk nem sokkal ezután, január 27-én, kedden este 6 órakor indul.
Budapest, 2025 szeptember 30.
