14/06/2018
-Isten halott? -teszi fel a kérdést a népszerű Time magazin borítója 1966-ban. A BADBADNOTGOOD újdonsült alkotása az I don't know videoklipje ebben a kétségbe esett kérdés jegyében dolgozza fel az elmúlást 21.század agyonfrusztrált emberének nézőpontjából. Ahogy, az űrből érkező folyamatos csend bizonytalanná teszi az elménkre rátelepedő médiumok által, amúgy is szarrátorzított önképünket, annál inkább válik a halál a létünket agyonbaszó, félelmetes ürességé az emberi gondolkodásban.
A BADBADNOTGOOD túlszárnyalja a sok tehetségtelen starbucksjazz zenekar nyálrohamát és új koncepcióba helyezi a jazz nehezen megfogható szellemét. Csodálatosan rugaszkodnak el a konzervatív elemektől, unortodox hangzást elérve reformálják meg a jazzt. Ők azok a srácok, akik anyukádnak a kedvencei a barátaid közül, de mégis velük szívsz esténként egy Coffee Shopban.
Az I don't know videója példát statuáló mű.
A külsőséges, önkielégítős és pénzdobálós videók idejét élve az ilyen zenei videók mindig rávilágítanak, hogy mi a track-ekhez készített vizuális produktum tényleges funkciója. A 21. század sikeres mainstream videójában semmi mást nem kell csinálnod, csak eladnod magad és kijátszani minden cukiság és menőségfaktort. A music video sokszor marketinggé fajul, ahol megpróbálják az el(ő)adók rád sózni a szellemi zsákutcába tévedt, aranyfuxba öltöztetett szarjukat, mint egy ingatlanközvetítő, vagy mint a Pepsi. Az I don't know videoklip kiegészíti a zenei élményt. Hozzáad, nem pedig elad. A minőséget több ízben megtapasztalva nézhetjük a vágóképek időben és térben való ugrálását, és nem a yacht hajóról a sportautóba.
A most megjelent videó Samuel T.Herring lélek orientált szövegével, és a BBNG-os srácok lágyan csúszó témáival karöltve ábrázolja a gyász és a bizonytalanság fájdalmasan hosszú menetét. Valaki, vagy saját magad elvesztésének folyamatát járja körbe a produktum, elképesztő asszociációkkal. A fuldoklás, a sodródás, a tűz, mind az elmúlás feldolgozásának az érzelmi fázisai, mondhatni a feldolgozás feldolgozása. A gyász kilátástalan helyzetbe kényszeríti az elménket, fojtogat és csapdában tart végtelen időkig, amíg az utolsó levegővétellel be nem következik az, amit végig eltaszítunk magunktól, az elfogadás.
Az elfogadás tüze ott lobog mindvégig a parton.
A BBNG élmény érezteti velünk, hogy lehet Isten meghalt, de a jazz nem.
-Grounded talk!
Hey friends, just wanted to say many thanks to all the lovely people involved with the creation of this visual. Hope you enjoy and stay based. BBNG :):):):) ...