22/04/2023
Nem lehetett trónigénylő
Mária Valéria tíz hónappal szülei magyar királyi párrá koronázását követően, és 10 évvel legfiatalabb testvérének, Rudolf koronahercegnek, a trónörökösnek születése után, Budán látta meg a napvilágot. Édesanyja, Erzsébet királyné ragaszkodott ahhoz, hogy gyermeke Magyarországon születhessen meg. Ezt gesztusnak szánta az őt rajongva tisztelő magyarok felé. 328 év telt el azóta, hogy Mária Valéria személyében ismét magyar földön szülessen meg a hatalmon levő uralkodó gyermeke, a „magyar gyermek”. A keresztségben a Mária Matilda Amália Valéria nevet kapta, ilyen sorrendben, amelyek közül családi körben a Valériát használta.[2] Édesanyja igyekezett magyar szellemben nevelni a kislányt, akit nem titkoltan legkedvesebb gyermekének tartott. 1883-ig Rónay Jácint püspök volt a gyermek tanítója, majd oktatását Karl Ferdinand Ku**er bécsi tanár vette át, aki megismertette vele a német nyelvet, történelmet és irodalmat. Unokanővérével, Marie Louise von Larisch-Wallersee grófnővel gyakran utazott Magyarországra. Sok időt töltöttek Erzsébet királyné gödöllői kastélyában. (A grófnő később az 1889-es mayerlingi tragédiában játszott szerepe miatt kegyvesztetté vált). Az udvarban – később a lakosság körében – általánossá vált, hogy Mária Valériát a „magyar gyermeknek”, vagy „az egyetlennek” nevezték. Ez a leány számára idővel annyira nyomasztóvá vált, hogy – édesanyja szándékai ellenére – elfordult a magyaroktól. Családtagjaival, rokonaival is csak németül akart beszélni. Emellett megtanult franciául, angolul és olaszul is.
1890. július 31-ikén Mária Valéria főhercegnő Bad Ischlben feleségül ment Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez (1866–1939), Károly Szalvátor főherceg (1839–1892) és Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1844–1899) fiához. A vőlegény a Habsburgok toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően.
Édesanyja, Erzsébet királyné gondoskodott a kelengyéjéről a főhercegnő nevelőnője, Gróf Kornis Miklósné Vécsey Mária bárónő segítségével. A kelengye „egy részét Magyarországon készíttette, így például az egyik legrégebbi budapesti fehérneműáru-cégnél, az Ádám és Éberlingnél, az udvari vászonáru-szállítónál. A királyné személyesen adta le a megrendelést, figyelembe véve Valéria kívánságát, amely az övével egyetértésben az volt, hogy a legmagasabb minőségű, azonban letisztult egyszerűségű fehérneműket készítsenek. A kelengyébe az M. V. és az F. S. monogramokat hímezték attól függően, hogy Mária Valéria vagy Ferenc Szalvátor használatában állnak majd. Kornis grófné megismertette Valériával a kalotaszegi hímzést, amely annyira megtetszett a főhercegnőnek, hogy a grófnénak gondoskodnia kellett két szoba berendezéséhez való 'kalotaszegi varrottasról', például díszpárnákról, terítőkről és egyéb háztartási fehérneműkről. A menyasszony kelengyéjét – a kor szokásának megfelelően – kiállították három napra a budai várban, így bárki megcsodálhatta a gyönyörűen hímzett és csipkés ingeket, hálóingeket, alsószoknyákat, pongyolákat és csipkezsebkendőket. Amíg ezeket a fehérneműket hazánkban, úgy Mária Valéria menyasszonyi ruháját .
A házasságkötése előtt Mária Valériának le kellett mondania a trónigényéről, amit1890. június 16-án délben tett meg a bécsi Hofburgban; 1890. július 31-én tartották meg az esküvőt Bad Ischlben.[4] Tekintettel a menyasszony bátyjának, Rudolf trónörökösnek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén Anton Bruckner, az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született, akik közül az utolsó születését követően néhány órával meghalt.
A házaspár ideje nagy részét az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyban (Schloss Wallsee) töltötte, ahol Ferenc József is gyakran vendégeskedett, több karácsonyt töltött itt, de volt, hogy Mária Valéria főhercegnő utazott a családjával Schönbrunnba, hogy édesapjával töltse az ünnepeket.[5] Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket.
