25/08/2020
MIÉRT ÉPP a PARTNERING?
Ooh, hát ennek több oka is van 🙂
A vezetés-követés a társastáncban - és legfőképp a versenytáncban - érdekes (bár részben jogos és érthető) módon egy sokra méltatott, mégis keveset gyakorolt terület.
És amikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy egy-egy figurát, mozdulatot, vagy akár egy teljes koreográfiát összehangolunk a párunkkal! Mert ezzel természetesen minden magasabb szinten táncoló páros foglalkozik, minél magasabb szinten áll, annál többször.
Mégis edzőként és tanárként a legritkább esetben találkozom olyan táncossal, vagy párossal, akinek tiszta elképzelése volna arra nézve, hogy ez a “partnering-dolog” hogyan is működne ideális esetben...
Végül is én is már túl voltam néhány magyar bajnoki címen, mire egyik meghatározó mesterünktől - Allan Tornsbergtől, a 90-es és 2000-es évek egyik legmeghatározóbb, világbajnok latintáncos párjának férfi tagjától - egy olyan szisztéma alapjait és rendszerét tanulhattuk meg partneremmel, ami az addigi “ne rángassuk egymást, hangoljuk össze, tökéletesítsük” felfogáshoz képest merőben új perspektívát nyitott: egy olyan közös tánc lehetőségét, amely valóban BÁRKIVEL, szinte BÁRMILYEN KOREOGRÁFIÁBAN lehetővé teszi a spontán együtt táncolást, vagy az improvizációt; egy semmi máshoz nem hasonlítható közös élmény varázsát.
Az természetes, hogy tökéletes partnering csak olyan táncosok között jöhet létre, akik önmagukban is megállják a helyüket. A partner ugyanis nem lehet mankó!
- A testtartásnak a helyén kell lennie; sokan már itt “elbuknak”
- Nagyszerűen mell működnie a testsúly továbbításának: óriási szerep jut tehát a lábaknak és a lábfejmunkának
- Ki kell tudni alakítani azt a tánctartást (táncos néven keretet), amelyen keresztül kapcsolódunk a partnerhez.
- Mindezt úgy, hogy a kontaktuson keresztül érezhessük egymást: érezzük, hogy hol van a másik, éppen mi történik a testében, mennyi időre, mennyi térre van szüksége, hogy kiteljesíthesse a mozdulatát
- Alapvető fontosságú a testritmusok összehangolásának kérdése is.
- Majd meg kell tanulnunk mesterien bánni nem csak a saját-, de a partnerünk- és a közös testsúlyunkkal is
- Továbbá képesnek kell lennünk egy olyan kettős fókusz kialakítására, amely támogatja mind a saját mozdulatok, mind pedig a közös sztori megformálását, tökéletes jelenben léttel, és óriási szabadságfokkal.
Nem hangzik egyszerűnek, és valóban nem is az. Pontosabban sok mindentől függ a partnering minősége, hiszen nem mindegy, mi az, ami már a táncos testében “benne van”: minél több a lehetősége egy egy mozdulatnak, annál változatosabb, különlegesebb előadás születhet belőle.
AZONBAN:
Bármilyen csodás szólótáncosok is fogják meg egymás kezét, attól még ők nem lesznek egy páros!
Bár az ideális partnering működésének mechanikája végtelenül egyszerű,
mégis meg kell érteni - nem csak aggyal, de a testtel is - és hát sokat kell gyakorolni. Minél később kezd el foglalkozni ezzel egy táncos, sajnos annál többet.
Többek között ezért (is) volna olyan fontos, hogy már kezdő szinten találkozzanak a táncosok ezzel az elképzeléssel.
Ráadásul a jó ég tudja, mennyi veszekedés, mennyi fölöslegesen elpazarolt vitaóra lenne megelőzhető általa... Nem beszélve a varázslatról, ami szinte az első perctől megszületik.
Bátran állítom, ez az az igazi élmény, amiért társastáncolni érdemes!
És így már talán az is érthető, hogy a zene után - az egyensúlyok részterületeként - miért a legfontosabb pontozási terület a partnering. :)))
