https://www.facebook.com/106378048172678/

Versek Minden Esetre, Budapest (2026)

24/10/2025

56

“This is Hungary calling! This is Hungary calling! The last remaining station. Forward to the United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid [...] For the sake of God and freedom, help Hungary!"*

Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.

Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem!

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Hungary...

Márkus József

19/10/2025

A tegnap itt hagyott

Bolondnak hívj, ha annak hiszel
Megszoktam már, ne félj
Szavakkal rég nem bánthatsz te sem
Semmi sem új itt, ne félj
Vállamon ül ezer év
Ha mondanám, úgysem értenéd,
Hogyan is voltam a tiéd.

Nem tudok mást, csak ezt a zenét,
És túl sokat iszom megint,
És lehet, hogy újra törékeny napok
Jönnek a jóslat szerint
Vállamon ül ezer év
Ugyanaz éget, ami rég
Hogyan is lennék a tiéd?

A tegnap itt hagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek még,
Ha végighallgatod
Tegnap itt hagyott
Elejtett kő vagyok rég

A tegnap itt hagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek még,
Ahogy csak én tudok
Tegnap itt hagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek majd,
Ha végighallgatod még

Horváth Attila

18/08/2025

Homokóra

Ülök a szobámban búsan egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok.

Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.

Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbállok én,
Mert a szívem magányos szegény.

Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!

Boros István

09/07/2025

Kell, hogy várj

Szemedben könnyek, haragszol rám.
Hogy el kell menjek, nem az én hibám.
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kiszáradt torkom és ég a szám,
utolsó csókunk, gondolj majd rám.
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
így szerezz egy kis örömöt nekem.

Nevess, hisz így szeretlek,
vidámnak és kedvesnek
lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,
de könnyebb elviselni,
ha rád majd így emlékezem.

Titokban sírhatsz egy kicsit még.
Na jól van most már, ennyi elég.
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
így szerezz egy kis örömöt.
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj, újra visszajövök.
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj, újra visszajövök hozzád.

S. Nagy István

11/03/2025

Széles, tágas a tér

Széles, tágas a tér
Hálózsákom a falig ér
Csak melegít a bűnöm
Hogy még ágyam sem az enyém

Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény

Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat

Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény

A hangosbemondó ásítva
Szólít mellém társat
Álmomban vonatok
Indulásra várnak

Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat

Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat

Trunkos András

28/02/2025

Csak úgy csinál

Nagyon szép, a haja lobog,
Végigtáncol az utcákon,
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg,
Keményen, ritmusra lépkedett.

És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

Nagyon szép, a haja lobog,
Már messziről látom,
Sötét ruhában, átbújik a kerítésen, ahol várom.
Oly régóta, mint egy kisgyerek,
Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet,

És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

Kevés a fény és hangos a zene,
Ülünk a sarki bárban,
És nem tudom, hogy miért nem vele vagyok,
Mikor úgy érzem, rögtön szétszakadok.
Ott legbelül egy villanás,
És rohanok, nem kell már senki más.

És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

Firnigel Tibor

21/10/2024

Csak egy út van

Vonyít a Föld, körülöttem nyög a Dzsungel.
A Hegy, a Völgy, vele zúgja azt, hogy fuss el!
Szakad a hús, belül egyre nő egy érzés,
Egy harapás, egy soha meg nem szűnő vérzés!
Idegenné lett, amit én otthonomnak tudtam,
Idegenné tett, akit én testvéremnek hívtam,
Idegennek nincs itt hely, nincs kegyelem, nincs mentség,
Idegennek nem jár semmi, csak az Idegenség!

Csak egy út van! A Járatlan!
Csak egy út semmi más!
Ha rálépek, vissza se nézek,
Itt már nincs maradás!

Csak egy út van! A Járatlan!
Csak egy út megy tovább!
De nem félek, mert visz a Lélek,
a vad Dzsungelen át!

Jöjjön a sors, keze pörgesse a pengét!
Pörög a kés, node féljenek a gyengék!
Hegye merre áll, én arra megyek jó lesz,
Van erőm, hogy bízzak benne, minden lépés jót tesz!
Kaparom el, nyomait hogy én itt éltem!
Marad a jel, mit a kősziklába véstem!
Ne keresd a kölyköt, mert ha visszatér is egyszer,
A Maga ura lesz, és úgy hívják majd: Ember.

Csak egy út van! A Járatlan!
Csak egy út semmi más!
Ha rálépek, vissza se nézek,
Itt már nincs maradás!

Csak egy út van! A Járatlan!
Csak egy út megy tovább!
De nem félek, mert visz a Lélek,
a vad Dzsungelen át!

Az egy, az az egy, egy, ami nem kell,
Ide nem kell, de nem, többé már nem rejt,
Farkas szíved az embertől!

Menjél csak menj, menj!
Egy is sok az Emberből!
Menjél csak, menj hát!
Nem kell, hogy emberkedj,
Hogy a pengéd fend ránk, ha
Épp úgy hozza az Emberkedv!
El kell menned, nincs mit tenned,
A Dzsungel mindig is ott lesz benned
Mááááááár!!!

Geszti Péter

10/10/2024

ESTI KÉRDÉS

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Babits Mihály

09/09/2024

Ha nem vigyázna rád

Megszoktad már, hogy melletted él,
és melletted áll, ha más nem.
Megszoktad már, ahogy átölel,
hogy bármi a baj, az múljon el.

És nem vetted észre,
hogy álmai ezer felé szóródnak szét.
Ha ránézel látod-e, érzed-e, tudod-e még, mennyire szép?
Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is,
ahogy gördül a kő,
hogy hová azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.

Volt olyan év,
volt olyan út,
amit pokolnak hívsz,
ha eszedbe jut.
Mindenki eltűnt,
aki segíthetett,
ő félt ahogy féltél,
de ott volt veled.

És nem vetted észre,
hogy álmai ezer felé hullanak szét.
Ha ránézel látod-e érzed-e tudod-e még mennyire szép?
||: Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródál most is,
ahogy gördül a kő,
hogy hová azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább. :||

Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád...

Horváth Attila

15/06/2024

Beléd szerettem. Ez van.

Ugye, ha elhagysz, veled mehetek?
Ugye, én akkor is mindig veled lehetek?
Ugye, ha elhagysz, csak játékból teszed?
Remélem, nem ment el a maradék eszed.

Ugye, ha elhagysz, mindig gondolsz ránk?
És nem lesz többé Stockholm-szindrómánk.
Remélem, nem ment el a maradék eszed.
Ugye, ha elhagysz azt csak játékból teszed?
Beléd szerettem. Ez van. Beléd szerettem.

Van úgy, hogy rosszul mérem fel.
Van úgy, hogy alig érem el.
Van úgy, hogy szétszaggat az élet.
Nélküled már semmit nem érek.

De, ha elhagysz, ugye veled mehetek?
Én akkor is mindig veled lehetek?
Ugye, ha elhagysz, csak játékból teszed?
Remélem, nem ment el a maradék eszed.
Ugye csak játékból?
Beléd szerettem. Beléd szerettem. Ez van.

Veled ugrani van kedvem, tandemben zuhanunk,
Ernyő nélkül is. Az rendben!
De sikítani? Hülyeség a sokadikon.
Kabint cserélni minek is a Titanicon?

Egyikünknek igaza van, a másik te vagy.
Csak az a para, hogy az agy máris lefagy,
Mert ha valami van, amit magamba’ még szeretek,
Az te vagy egyedül. Szinglinek se mehetek.

Hisz ideláncoltál, hogy legyek a Jabbád,
Star Wars helyett töltsd - Leia - le az Abbát!
A tüneteken, tudod-e mi visz túl?
Ma-mma, how can I resist you?
Semmi. De életbe’ lenni így tudok veled, a lényeg meg ennyi: én akarlak
Amíg jobban szeretsz, mint amennyire zavarlak!

Ugye, ha elhagysz mindig gondolsz ránk?
Te vagy az, amit magamban még szeretek.
És nem lesz többé Stockholm-szindrómánk.
Nyugi-nyugi, szinglinek se mehetek.
Remélem, nem ment el a maradék eszed
A lényeg ma ennyi: ugye, ha elhagysz azt csak játékból teszed?
Veled tudok csak életben lenni.

Beléd szerettem. Dolgozd fel. Beléd szerettem. Ez van.
Beléd szerettem. Oldozz fel. Beléd szerettem. Ez van.
Beléd szerettem. Ez van. Ez volt. Ez lesz.
Fordulj fel!

Geszti Péter

01/06/2024

Leperegnek a könnyek

Maradnék, de érzem hogy mennem kell
Mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz engedj el
Ma már nem köt ide, csak a múlt

A kezed fogom ma is ugyanúgy mint régen
A képen ott vagy te is velem és nem értem
Mért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék

Leperegnek az utolsó könnyek
Elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek
De mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés
Téged bánt és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már

Egyedül csak védtelen gyermek vagy
Ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj
Egyszer tiéd lehet a világ

Ha itt maradok összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek
Elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek
De mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés
Neked fáj és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már

Duba Gábor

31/05/2024

Magányos csónak

Semmi ágán, egyedül némán
Lent a föld, fent az ég
Menni kéne, mozdulni végre
De visszatart valami még

Magányos csónak a tengeren
Túl fog élni ezer vihart
Mert egyre hívja a végtelen
De messze még a túlsó part

Hosszú az út, az éjen át
Talán a Hold vezet tovább, repít hozzád

Magányos csónak a tengeren
A szél sodorja, de megy tovább
Az út végén, majd megpihen
Hívogat egy új világ

Duba Gábor

Versek Minden Esetre