Kult-kár

Kult-kár Kult-kár, avagy hogyan magyarázzuk a kiállításokat egy döglött varjúnak

ELCSENDESEDETT A MINIVIHAR❓ Gondolatok az idei MUNKÁCSY-DÍJ után... 🏆💬 Az úgynevezett szakma részéről két hozzászólást h...
25/07/2025

ELCSENDESEDETT A MINIVIHAR❓ Gondolatok az idei MUNKÁCSY-DÍJ után... 🏆

💬 Az úgynevezett szakma részéről két hozzászólást hallhattunk:
Bordács Andrea és Nagy T. Katalin

Mit mondanak ők?
🔘 Bordács azt mondja, hogy annak ellenére, hogy Vészabó nem érdemli meg a díjat és hogy nem is volt a jelöltek között, nem szabad visszavonni a kitüntetését. Miért? Mert esetleg ez precedenst teremtene; amikor a „szakértői” döntéssel nem ért egyet a művészvilág vagy a közönség, akkor erre hivatkozva máskor is követelhetnék a díj visszavonást.
Azt állítja, hogy a kitüntetettek 98-99 százaléka vitán felül áll, tehát ez azt jelenti, hogy 100 kitüntetettből maximum 2 tévedés lehet. Kérdés? Honnan veszi ezt a számot? Mire alapozza ezt az adatot? Átnézte visszamenőleg az összes Munkácsy-díjas művészetét? És persze azt is, hogy kik voltak még jelölve mellettük, akik nem kapták meg? Összehasonlította művészetüket, majd kijött neki az, hogy 98-99 százalék? 🤔
Aligha!!!
Kapásból fel lehetne sorolni jó pár Munkácsy-díjast, akiknél nem indokolt az elismerés és ha idevesszük azokat, akik nem kapták meg, pedig jogos lett volna és idevesszük azokat is, akik bár jelöltek voltak, de a náluk gyengébb alkotó kapták meg, akkor tuti, hogy nem 98-99 százalék jönne ki.

🔘 Mit mond Nagy T. Katalin?
Ő az, aki a szakmára, a szakmaiságra hivatkozik. Nevezetesen, hogy a díj nem tetszik-nem-tetszik kérdés, hanem szigorú szakmai döntés eredménye.
Ezzel egyet érthetünk.
De óvatosan ezzel a szakmaisággal! ☝️
Először is tisztázni kéne, hogy mitől lesz valaki/valami „szakmai”, hogy kik tartozhatnak a szakmai elithez?
A szakma, ha van, akkor az megosztott. Nem Vészabó ügyében, hanem más alkotók megítélésében. És akkor kinek van igaza? Annak, aki hangadó tud lenni.
Tudjuk, hogy a másként vélekedők eleve nem kerülnek döntéspozícióba, se a bal, se a jobb oldalon. Tehát, ha valaki kritizálja mondjuk a Művészeti Akadémia egynémely kitüntetett és ösztöndíjban részesített alkotóját, azt a jobb oldal nem látja szívesen és ha emellett kritizálni meri a baloldali szellemiségű művészek egynémely megnyilvánulását, munkáját, alkotóját, pozícióját, elismerését, akkor aztán végleg elvágta magát, mert többé senki sem áll vele szóba. Egyik oldalon elhallgatják, a másik oldalon meg szakmaiatlannak nyilvánítják. 🤷‍♀️
Feltűnő, hogy miközben Nagy T. a szakmára apellál, aközben ő is csak Vészabót meri kritizálni!
Persze, mert az jogos és mert BIZTONSÁGOS!
Hát, ha már szakmaiságról beszél, akkor ennél egy lépéssel tovább kéne menni és rá kéne mutatni a többi tévedésre is!

➡️ Mára sikerült ezt a szerencsétlen helyzetet úgy leegyszerűsíteni és úgy beállítani, hogy van Vészabó, aki nem is volt jelölve, de a korrupt rendszer kitüntette, megkerülve a „szakmát”, de amúgy minden más rendben van.
Holott nincs rendben‼️ És itt kéne a dolgot megragadni‼️
De nem itt akarják megragadni, mert akkor világossá válna, hogy a szakmával baj van, hogy a jelenkori magyar képzőművészet teljességgel zavaros és korrupt.

Két dolog feltűnő a történetben!
1️⃣: hogy a kezdő pillanatban az indokolatlan díjazottak között Vészabó mellett még mások neve is felmerült. Pl. Törley, Albrecht.
2️⃣: a „szakma” azonnal úgy forgatta ki, hogy csak Vészabóval van baj, a többi indokolatlan, hibás döntés szóba se került.
➡️Hát micsoda következetlenség ez?? Amikor csak azt a hibás döntést akarják kritizálni, ami politikai mutogatásra is alkalmat ad. Hogy a díjazottak közül más sem érdemli meg? Kit érdekel! 🤷‍♀️
Világosan látszik, hogy rájöttek, hogy ha túlságosan nagy teret kap a Munkácsy-díj odaítélésének vizsgálata, netán visszamenőleg is, és általában a képzőművészeti díjak, lehetőségek, ösztöndíjak és pozíciók osztogatása, (ideértve a Barcsay-, a Derkovits-, az Esterházy-, stb díjakat, valamint a kiállításokon elnyerhető kitüntetéseket) akkor bizony sok visszás „szakmai” döntés kerülne napvilágra.

➡️ A "bizottság" lemondott! De mikor??
Amikor már nem tudott tovább lapulni!
Amikor kb. egy hete ment a hangos polémia arról, hogy vajon kik voltak a bizottságban és mi volt a szerepük? Amikor javában ment az aláírásgyűjtés.
A javaslattevő szakértői bizottság (hogy mennyi szakértő van a képzőművészetben!) azért sunyi és etikátlan, mert nem azonnal mondott le. Remélték, hogy majd csak elcsitul a lárma. Nem akkor mondtak le tehát, amikor megjelent a hír Vészabó Munkácsy-díjáról! Ha nincs ez a felháborodás-hullám, akkor nem mondtak volna le! Kivártak, lapítottak, majd a kormányra mutogatva távoztak. „Mi mossuk kezeinket, mi nem tehetünk semmiről!”
Hát, nehogy már hőst csináljunk belőlük‼️
(Érdekes kérdés, hogy jövőre kik lesznek ebben a bizottságban, netán visszaszivárognak néhányan a régiek közül? És az újak jobb, vagy rosszabb javaslattevők lesznek, mint az ideiek, vagy pont ugyan olyanok? Majd kiderül?) 🤔

Nem a „bizottság” indította a petíciót, egyáltalán nem tettek semmit. Hallgattak!

🔘 Verebes György, az egyik bizottsági tag a következőt mondta:
„Morális okok miatt hoztuk meg ezt a döntést. A minisztériumnak és a miniszternek megvan a joga, hogy más jelölteket is támogassanak, mert ez egy miniszteri díj. És soha nem volt olyan, hogy teljes mértékben elfogadta volna a minisztérium a javaslatainkat. Ám a bizottság tagjaiként mi is csak a díjátadó napján értesültünk, hogy milyen mértékben más emberek részesültek az elismerésben. Ma megkerestük Hankó Balázs minisztert, és közöltük vele, hogy Munkácsy-díj Bizottsága szakmailag nem tud egyetérteni ezzel az összetétellel. A nevünket nem akarjuk hozzáadni. Ez a döntés nem politikai, nem személyes, pusztán szakmai döntés volt.”
➡️ Vegyük észre, hogy surran ki a felelősség alól! ☝️
Mikor mondta ezt? Akkor, amikor már muszáj volt valamit mondani és valahogy meg kellett oldani, hogy ne égjenek be, hogy hősként távozzanak. Ezt egyébként a különféle hírportálok, a maguk leegyszerűsítő kommentárjaikkal elő is segítették. A 444 március 27-ei írása, már kizárólag a kormánypárti Vészabó és Hankó Balázs és a hős zsűri konfrontációjaként tálalja a történteket, holott nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem csak Vészabó „művészetével” van baj, hanem jó pár más kitüntetett, futtatott, elismert, támogatott (khm) alkotóéval is, akiket a mindenféle kontroll nélkül működő „szakma” támogat‼️
Ezeket a „szakmai” döntéseket soha senki sem vizsgálta felül, holott indokolt lenne!

Ja és az a baj, hogy mindez cseppet sem meglepő, és valljuk be, ma már senkit nem is érdekel ez a történet! A „szakmát” se. A minivihar elcsendesedett, a Munkácsy-díj megvan, hát akkor meg...? Minden marad a régiben! 😶

‼️ Ja és még valami...
Idén nem rendezték meg a Hegyvidék Galériaban a díjazottak kiállítását. Miért?? 🤔
2017. óta minden évben erre sor került. Most miért nem?
Hm... pedig garantáltan sokan megnézték volna! 😊

KESERŰ... 😐A Q Contemporary Kortárs Művészeti Központ arra vállalkozott, hogy Keserü Ilona Munkácsy- és Kossuth-díjas fe...
25/07/2023

KESERŰ... 😐
A Q Contemporary Kortárs Művészeti Központ arra vállalkozott, hogy Keserü Ilona Munkácsy- és Kossuth-díjas festő terjedelmes életművéből bemutat egy kis áttekintést, a korai művektől egészen a mostanában készült alkotásokig. A tárlatot fejezetekre bontották, amiket magyarázó szövegek vezetnek be. És ez így rendben is van.

Tagadhatatlan, hogy nagy érdeklődéssel és várakozással léptem be a galériába, viszont mire végig néztem a kiállítást megcsappant kezdeti lelkesedésem. De miért? Talán csak nem volt szerencsés a válogatás és ezért tűnt úgy, hogy nem stimmel valami?
Szögezzük le, Keserü Ilonának valóban vannak nagyszerű képei, de, ha megfeledkezünk arról, hogy ő hazánk egyik kanonizált nagy festője, (akit hangsúlyozom szeretünk és tisztelünk) és csak az itt kiállított alkotások alapján, idegenként tanulmányozzuk pont ezeket a munkáit, akkor annak alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a kiállító művész – mint oly sok más festő – saját munkáit nem látja igazán jól, az elgondolásait nem mindig sikerül festménnyé változtatnia, inkább csak esetleges magyarázóábrák kerültek ki a keze alól. De a színes ábra és a festmény között különbség van. Keserü pont ezt a különbséget téveszti szem elől.

Néhány korai, még a főiskolás időszakból származó, unalmas festményének bemutatása azért nem volt szerencsés ötlet, mert ezek egy különösebben nem tehetséges főiskolásról tanúskodnak. Biztosan vannak Keserünek olyan alkotásai ebből az időszakból, amelyek sokkal meggyőzőbbek lettek volna.

Aztán jönnek a nagy fejezetek: Utóképek, Cangiante, Möbius.
A cangiante kapcsán említsük meg, hogy ami a reneszánsz figurális képi elbeszélésnél működött, az esetében csupán egymás melletti színek variációja lesz, hiába öntik nyakon a XV. századi színelméletekre történő hivatkozással. Persze ettől még lehetnek ragyogó színűek a festményei, de a rá-, mellé erőltetett szövegektől óhatatlanul erőltetetté válnak, mert nyilvánvaló lesz, hogy a kiemelten fontosnak tartott gondolat-elmélet és annak képi megvalósítása-kifejezése nem találkozik. Szöveg nélkül ezt a megfeleltetést nem is keresnénk. És így van ez az Utóképek sorozattal is!
A Möbius „fejezet” pedig kifejezetten laposra és fárasztóra sikerült.
Keserü a következőt írta: „Egyes festményeimen bonyolult összefüggések között a szivárványszínek együttese, vagy szelete nyelvi összetevője, résztvevője a sokféle festészeti eszközt felvonultató kompozíciós együtthangzásnak.” 😳
És ezt még fokozni is lehet: „Felfedezésem a végtelen szín-sor és térforma összekapcsolása volt [❓] 1987-ben, amelynek lényege, hogy az egyes színárnyalatok folyamatos egymásba kapcsolódással határok és zökkenő nélkül, végtelen áramlással haladnak örökké a megfejthetetlen térbe.”
Ahá, hát itt a bökkenő! 😅

MAGYAR SAJTÓFOTÓ(Ernst Múzeum, azaz Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 04.13.- 05-27.)Az utóbbi időben rendszeresen...
18/05/2023

MAGYAR SAJTÓFOTÓ
(Ernst Múzeum, azaz Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 04.13.- 05-27.)
Az utóbbi időben rendszeresen letiltották a kortárs képzőművészeti eseményeket kritizáló írásainkat. Most ismét megpróbáljuk, hátha sikerül a Magyra Sajtófotó című kiállításról pár gondolatot megosztani.

Egyáltalán van még sajtófotó?
Hát persze, hogy van, mert amíg képeket közlő sajtó van, addig sajtófotó is van, jóllehet a nyomtatott sajtó státusza nem pont ugyan az, mint mondjuk 30-50-120 évvel ezelőtt volt, ebből következik, hogy a sajtófotó státusza is változott, már csak azért is, mert tulajdonképpen a sajtófotók jelentős része nem is nyomtatásban, hanem a neten jelenik meg és, mondani sem kell, másként hat és más a recepciója mondjuk egy fekete-fehér
címlapfotónak a rikkancs kezében, mint egy pici színes képnek scrollozó hüvelykujjunk alatt.
Na és persze mindenki sajtófotósnak tarthatja magát, aki ott van-jelen van és felemeli telefonját, hogy aztán hosszabb-rövidebb kommenttel kiegészítve megossza a saját felvételét valamely közösségi oldalon.
A kiállítás anyaga azt sugallja, hogy idén (sem) kizárólag a szakmai szempontok alapján válogatták össze a műveket, hanem ideológiai-világnézeti-pártpolitikai szempontok is nagyban közrejátszottak. Amúgy az külön téma lehetne, hogy mik is azok a sajtófotót értékelő szakmai szempontok-kritériumok?
Mindemellett természetesen akad pár kiváló, néhány egész jó és több tűrhető munka, viszont meglepően sok a rendkívül gyenge produkció, amelyeknél nyilvánvaló, hogy a fotós nem tudta, mit hogyan kéne sajtófotósként fényképeznie, (és még a szerencse, vagy a véletlen sem sietett a segítségére) a közönség pedig nem érti, hogy miértek került beválogatásra és bemutatásra.

A másik teremben André Kertész fényképei láthatók.
Ezek nem sajtófotók, illetve nem azzal a céllal készültek, hogy sajtófotóként beszéljenek róluk, mint mondjuk Robert Capa (ha már Capa Központban vagyunk) nevezetes felvételeiről.
Kertész bárhol, bármiről, a nagyon kevésről is tudott fényképet készíteni, igazából, pont akkor volt a legjobb, amikor nem a nyüzsgő világra irányította kameráját. Csendes (művészi
dokumentarista) képeiben sokkal több tartalom halmozódik fel, mint a szomszédteremben kiállító néhány sajtófotós direkt-dámai alkotásában.

És végül…
Kissé értelmetlenül és ügyetlenül az első terembe a LET’S PET! című erőltetettre és szánalmasra sikerült kiállítás került. „A… kiállítás, valamint az azokat előkészítő, fél éven át zajló workshopok központi témái az állat, az állati és az emberi érzékelés, az ember és az állat együttélésének formái, változatos viszonyai, illetve azok fotografikus bemutatása voltak. A workshopok során a résztvevők és az előadók különböző tudományterületek eszközeivel
vizsgálták e témákat, az állat-ember barátságtól kezdve a haszonállatok sorsán át az internetet felrobbantó cicukás-kutyulis képekig” -olvashatjuk a bevezetőben, de ebből a sok
munkából és előkészítő worksopingolásból semmi sem látszik. Csupán néhány érdektelen, közhelyes, erőltetett fényképfelvétel.

Láttátok már LIFE CSABA és BOOK ANTAL közös kiállítását a Műcsarnokban? 🤓🤣
19/03/2023

Láttátok már LIFE CSABA és BOOK ANTAL közös kiállítását a Műcsarnokban? 🤓🤣

Ráér jövőre elolvasni! 🤓😁https://amu.hvg.hu/2022/11/30/a-kozteri-giccs-otven-arnyalata-kolodko-mihaly-szobrairol/https:/...
31/12/2022

Ráér jövőre elolvasni! 🤓😁
https://amu.hvg.hu/2022/11/30/a-kozteri-giccs-otven-arnyalata-kolodko-mihaly-szobrairol/

https://24.hu/kultura/2022/12/30/ismeretlen-magyarorszag-budapest-kolodko-szoke-gabor-miklos-munkacsy-kozlekedesi-baleset-csodaszarvas-szoke-gabor-miklos/

BÚÉK!! 🥂🎉

Kolodko Mihály, miniatűr szobraival berobbant a köztudatba és a köztérre. Budapest szó szerint tele van a plasztikáival, fokozva a vizuális zűrzavart az esztétikai katasztrófa sújtotta övezetnek tűnő fővárosi emlékmű-térképen. A siker töretlen, pedig meg kellene beszélnünk, ...

KITÜNTETVE 🏆 || 5. részMég egy kitüntetett kiállító van. A szentendrei Márkus Péter, aki „2001-ben járt először Indiában...
05/11/2022

KITÜNTETVE 🏆 || 5. rész
Még egy kitüntetett kiállító van. A szentendrei Márkus Péter, aki „2001-ben járt először Indiában”-írja a Wikipédia 🤓 Sajnálatos, hogy csehszlovák, NDK, esetleg ausztriai útjainak időpontját (ha voltak ilyenek) nem tudjuk meg életrajzából. 🙂
Márkus Péternek, csakúgy, mint kollégáinak, szintén vannak figurális köztéri szobrai (Szent László, Szent Imre Vargha Károly), de az külön téma.
Most, nonfiguratív műveket mutat be, de így kissé pontatlan a megfogalmazás. Azt írja: „hosszú ideje foglalkozom az indiai kultúrával, ezen belül a devanagarai, valamint a tamil és a bengáli kalligráfiával. Az írásjelek formavilágából kiindulva hoztam/hozom létre az utóbbi időben szobraimat… A kisplasztika-sorozat motívum-variációit a hinduizmus ősi gondolkozása alapján készítettem.”
Vagyis van itt modell, minta, előkép!
A leírást csak azután olvastam el, miután élvezettel végigtekintettem festett hungarocell plasztikáit. Csak úgy peregnek keze alól a jobbnál-jobb variációk, gondoltam. Aztán lehűtötte lelkesedésemet az írott információ, hogy hát ez mégse annyira magától (azaz művész saját formakultúrájából 🙂) ered. Hogy sokáig tanulmányozta, a maga képességei, lehetőségei szerint a távol-keleti írást és kultúrát, az a szobor lényegét tekintve másodlagos, hisz nem kalligráfiákat festett, hanem szobrokat faragott, amit ugyan inspirálhatott a keleti kultúra és írás, de kortárs magyar szobrászati alkotás a végtermék, amit a szobrászat általános fogalmirendszere felől kell tanulmányozni, értékelni és más művekkel összevetni. (Márkus műmagyarázata alapján arra kell gondolnunk, hogy a szobor mibenlétével nincs tisztában. Írásában a szobor mibenlétét és a szobrászatot hibásan kapcsolja össze személyes kultúrhobbyjával. Hosszú téma…)

Mindemellett még így is a tárlat legjobb alkotásainak számítanak, amelyek kiemelkednek a körülötte lévő (középszerű, túlgondolt, vagy alulfogalmazott) művek közül!

(A szöveg előző részei a korábbi bejegyzésekben olvashatók.)

KITÜNTETVE 🏆 || 4. részKolozsi Tibor és Sánta Csaba mindketten erdélyi szobrászok és mindketten az Ion Andreescu Képzőmű...
05/11/2022

KITÜNTETVE 🏆 || 4. rész
Kolozsi Tibor és Sánta Csaba mindketten erdélyi szobrászok és mindketten az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végeztek.
(Mi van veled magyar szobrászképzés?)
A Kolozsit bemutató szöveg végén ezt olvashatjuk: „A groteszkhez is közelálló arc és kéztöredékei monumentális hatású művek.” Hát ezt meg kiírta? 😳 Tudniillik kisplasztikákat láthatunk. Ezek szerint vannak kisplasztika hatású monumentális szobrok is? 🙂
Lehet, hogy a művész „kedveli az archaizáló témákat, a sumér kultúrkör, a Biblia és a magyar őstörténet [micsoda hármas!] motívumait”, ám ezekkel nem tud mit kezdeni. Ilyesmi művekkel annakidején nem lehetett bekerülni se a Fiatal Művészek Klubjába se a konzervatívabb felfogású szobrászkörökbe. Restaurátornak biztosan jobb, de a kolozsvári Mátyás-emlékmű nem fért be a Vigadóba. Bemutatott plasztikái túlnyomórészt erőltetett okoskodások.

Sánta Csaba a párhuzam. Néhány alkotásának megtekintése után még reménykedik a néző, aztán világos lesz, hogy gyenge ötletek variálgatása a kínálat.
Nem lehet megállni, hogy ne idézzük ide Vécsi Nagy Zoltán méltató sorait!

„Ez az anyaghasználat szerencsésen párosul nála az ősi közösségi kultúrák által ihletettséggel és emelkedett szakralitással, [hú, nem is átlagos, hanem emelkedett szakralitással ☝️] valamint időnként népi ihletettségű díszítésekkel finoman palástolt, termékenységkultuszt is idéző erotikával! [Ez már döfi! Pl.: a klopfoló lekonyult, dundi nyéllel. Lásd fotók] … Sánta Csaba birtokában van egy olyanfajta szellemi emelkedettségről eredő könnyedségnek, [mineeek?] amely a divatos nagy ideákat történelmi, művészeti, és esztétikai trendeket, valamint az örökké újraéledő, mert túlélésre berendezkedett, úgynevezett nagy narratívákat tisztes távolságból szemléli, szívére bölcs óvatossággal veszi.”

Kérem szépen, ha ez igaz, akkor nincs Sántához fogható szobrász, de olvassuk tovább, mert a szakmai alázat még nem hangzott el!
„Mindeközben, szinte önkéntelenül, [!] ezeket a divatos kuturális-művészeti törekvéseket is a kortárs művész élénk kíváncsiságával és a szakmai alázat [itt van, hál’ Istennek! 😅] kellő tiszteletével követi, sőt néha ő maga is gazdagítja azokat!”

Ööööö, nehéz megszólalni. Van, aki ezt elhiszi? A szöveg és a szobrok együtt vitathatatlanul meghökkentő (abszurd) installációt alkotnak.

(Folytatás a következő bejegyzésben! A szöveg előző részei a korábbi bejegyzésekben olvashatók.)

KITÜNTETVE 🏆 || 3. részMuzsnay Ákos is grafikákat mutat be, amik méretük és megjelenésük miatt első pillantásra festmény...
05/11/2022

KITÜNTETVE 🏆 || 3. rész
Muzsnay Ákos is grafikákat mutat be, amik méretük és megjelenésük miatt első pillantásra festményeknek tűnhetnek.
Ahogy Szepessy, úgy ő is, valami nagyot akar mondani, nagyot akar mutatni, de az erőfeszítés során nem volt képes reálisan (kívülről) rátekinteni saját műveire.
Muzsnay beleesik abba a csapdába, amibe sokan, hogy a személyes vallásos hitnek, ami lehet mégoly tiszta és emelkedett, nem következménye, hogy azt ki is tudja ábrázolni. A másik pedig, hogy a vallásos tematika miatt nem válik automatikusan abszolútum közvetítő remekművé az alkotása. Hiába a sok aranyozás, vagy a figurák ikonokról ismerős kéztartása, na meg a sejtelmes hangulat!
Szellemi mesterének Kőrösi Csoma Sándort és Kondor Bélát tartja! Nem piskóta páros!
De a legerősebb mondatok az életrajzi ismertető végén olvashatók. Ha valakiben megfogalmazódott némi kritika, az most tuti elhallgat! Figyelem! ☝️
„Életművének csaknem egésze a Golgota közelben áll »a módszer alapján, amit kidolgoztam – olvasni, figyelni és az égiek áldását várni – eljuthat az ember egy olyan ponthoz, ahonnan az út már csak fölfelé vezet« -írja önvallomásában.” Hát, ja. Eljuthat. Jogos a feltételes mód! Van, aki eljut, van, aki meg nem. 😑

Szotyory László festő, régi ismerős. Esetében nem látszik semmiféle erőfeszítés. 🙂 Az MMA ösztöndíjas évek alatt is repülőket festett. Vajon mindössze ezt a hármat-négyet? Mondom, hogy tőle távol áll az erőfeszítés! 😀
„A nagy repülőgépekről leginkább a bálnák jutnak eszembe…. félelmetesen tornyosulnak fölénk... de ez a félelmetességük engem nem taszít… de az is érdekel, amikor apró lényekként repülnek…" -olvashatjuk Szotyory ösztöndíjas beszámolójában.
Még arra tér ki, hogy egyébként a tájképeket is nagyon szereti, s ha a tájképen felbukkan egy repcsi, akkor az attól izgalmas lesz, kapnak egy „érdekes idegenszerűséget egy metafizikus, kissé sci-fi árnyalatot,” mármint a tájak. Komoly megfigyelés! Le a kalappal! 😂 Ciprus és utasszállító repülőgép egy csomagban valóban kicsit idegenszerűnek hat, tényleg jól megfigyelte. 😀

Kvízkérdés: 🤓

Mi a különbség egy amatőr repülős festménye és a Magyar Művészeti Akadémiai tag és akadémiai ösztöndíjas Szotyory repülős festményei között?

a.) Az, hogy az utóbbié sokkal profibbak technikai kivitelezés tekintetében.
b.) Sokkal tartalmasabbak, sokkal mélyebb gondolatokat feszegetnek.
c.) Forma és tartalom tökéletesebb összhangot alkot, emellett innovatívabbak is.
d.) Nincs különbség.
🙂

Olvassuk el újra a művész saját műveihez írt magyarázatát, hátha megtudjuk a választ! „Repül a bálna…”

(Folytatás a következő bejegyzésben. A szöveg előző részei a korábbi bejegyzésekben olvashatók.)

KITÜNTETVE 🏆 || 2. részNovotnyi tablói mellett nem időzik a látogató sokáig, mert csalogatja a fényesen kivilágított bel...
05/11/2022

KITÜNTETVE 🏆 || 2. rész
Novotnyi tablói mellett nem időzik a látogató sokáig, mert csalogatja a fényesen kivilágított belső tér. 🙂
Mezei Erzsébet bemutatása így kezdődik: „Székelykevén született bukovinai székelyek leszármazottjaiként. Bár Zentán él…”
Hú, hát ez ütős nyitás!
Egy Szerbiába-Vajdaságba szakadt bukovinai, székely nőművész, aki „… bár Zentán él, de ő maga is őrzi életszemléletüket, melyet alkotásai által igyekszik bemutatni és megismertetni.” (❓)
És most pillantsunk az alkotásaira!
Az életrajz mellett egy hidegtű sorozat látható, ami sem nem bukovinai, sem nem székely, sem nem zentai. Igazából semmilyen. Olyan, amelyen az látszik, hogy a nyomólemez ellenállása vezette a művész kezét, és nem az ereiben csörgedező bukovinai, székely művészvér. Nincs az a hidegtűvel dolgozó valamire való grafikus, aki ne látná a tétovaságot, az esetlegességet, a gyakorlatlanságot. Mondom mindezt a hidegtűvel remekül bánó magyar és nem magyar grafikusok védelmében.

Vele szemben egy másik grafikus: habil, doktor Szepessy Béla, a magyar kultúra lovagjának ösztöndíjas munkái lógnak.
Szepessy elismert grafikusnak számít (nem beszélve fölhalmozott címeiről) és amúgy valóban jó képességű grafikus, bizonyos határok között! Viszont ezekkel a műszálas anyagokra nyomtatott képekkel dekonstruálta saját eddigi munkásságát.
Íme a példa arra, amikor suszterként tökéletesen megállja valaki a helyét, de, ha kinevezik a Valentino cipő-dizájnerének, nem tudja mihez kezdjen. Megkísérel valami nagyot és bonyolultat csinálni, hátha… Hát nem! 😐
Talán még most is „rendes” grafikákat készíthetne a nyíregyházi tanárképzőn, viszont karriervágya túlvitte saját tehetségének határain. A beszerzett tudományos címeket (doktor-habil) és kitüntetéseket nem tudja visszaigazolni.
Szepessy halmoz és kever, és újra halmoz. Táncoló absztrakt-amorf figurákra emlékeztető formákba gyűrt nonfiguratív részletek és a képes történelem sorozatból kiemelt városképmetszetek keverednek, naná, hogy Szűz Máriával, hogy azért „szakrális” is legyen! A kézi metszés és a számítógépes grafika erőletetett és ügyefogyott keresztezése. (Nem mintha nem lehetne keresztezni a kettőt, de Szepessy hibridjei kifejezetten torzra sikerültek.) Ebben az esetben semmi jelentősége annak, hogy kézi metszés és kompjútergrafika kettősei, mert a végtermékek gépi-nyomott textíliák, amik előrajzolt hímzésmintákra emlékeztetnek, de azoknál sokkal zavarosabbak. A műselyemre printelt, kékesszürkés rajzolatot látva az az érzésünk, hogy fordítva rakták fel a kelméket és nem a színüket, hanem a visszájukat látjuk.
(Folytatás a következő bejegyzésben! A szöveg 1. része az előző bejegyzésben olvasható)

KITÜNTETVE 🏆 || 1. rész2022. szeptember 9 és november 13 között tekinthető meg a Vigadóban Az MMA képzőművészeti tagozat...
05/11/2022

KITÜNTETVE 🏆 || 1. rész
2022. szeptember 9 és november 13 között tekinthető meg a Vigadóban Az MMA képzőművészeti tagozatának díjazottjai című kiállítás, amelyen hét képzőművész munkáit láthatjuk, a nyolcadik díjazott, Novotny Tihamér főként kortárs képzőművészettel foglalkozó író, elméleti szakember. Többféle díj került kiosztásra, két életút-díj, négy tagozati ösztöndíj és két tagozati díj.
Az MMA, mint tudjuk, a jelenkori kortárs magyar művészet előkelő művészeti szervezete, ahová felkérés útján lehet bekerülni. Hogy mi alapján kérik fel a művészeket? Khm… vélhetően a művészeti teljesítményük alapján, de nem lehetetlen, hogy más szempontok is közrejátszanak.
A kiválasztás és ezzel összefüggésben a kitüntetés kérdése azért indokolt, mert, ahogy erre már utaltam, kiemelt jelentőségű, „felsőkategóriás” művészeti szervezetről van szó, amely bizonyos szemlélet szerint a magyar művészeti élet csúcsa. És ez alkalommal itt a csúcson (annak képzőművészeti tagozatán) osztottak díjakat, ebből következik, hogy a kitüntetetteknek az eliten belül is kiemelkedőnek kell lenniük.
Vagy nem? 🤔
A kiállítást kétféle módon tekinthetjük meg.
Az egyik lehetőség, hogy folyamatosan szem előtt tartjuk az esemény rangját, mármint, hogy ezek a kiállítók bizonyos szempontból a legjobbak között is a legjobbak, és ebből adódóan elfogadjuk, hogy a művek is valamiféle csúcsteljesítmények.
A másik lehetőség, hogy nem veszünk tudomást minderről és csak a műveket és a kiállítás egészét nézzük és értékeljük más alkotók és alkotások viszonylatában. Maradjunk ez utóbbinál!
A kiállítás koncepciója és berendezésének elmélete a kurátor egyik fő feladata.
Azt tudjuk, hogy ki volt a kurátor, el se téveszthetjük, ugyanis az ő nevével kezdődik a tárlat, ez fogadja a belépőt, ez az első impulzus! Azt is megtudhatjuk, hogy mellette dolgozott egy kiállítás-arculatért és grafikai munkákért felelős szakember, továbbá egy kivitelező, egy kiállításszervező, egy műtárgyszállító és részt vett a rendezésben a Pesti Vigadó Kiállításszervezési Csoportja. Komolyan, ennyien adták bele szaktudásukat ebbe a kiállításba? 😳
A kurátor azt mondta egy interjúban, hogy a kiállításra úgy kell tekinteni, mint egy műegészre és ez volt számára is a fő szempont a rendezés során. De ezzel a mondatával azt is elárulta, hogy nincs műérzéke. És azt is, hogy fogalma sincs arról, mitől válhat egy kiállítás szervezett műcsoporttá! Ezen a rendezésen legfőként a gyakorlatlanság látszik.
Itt említsük meg, hogy a név-cím feliratok rendre a posztamensek oldalán vannak elhelyezve, két helyen azonban teljesen indokolatlanul a posztamens felső lapjára kerültek. Először azt gondoltam, hogy talán leeshettek és feltették oda ideiglenesen, de le voltak ragasztva (direkt megpöcköltem 😀). Érthetetlen baki, figyelmetlenség, mint ahogy az is, hogy egy helyen a mű kiírt keletkezési dátuma nem azonos a képen feltüntetett dátummal! Ezek apróságok... ha egy kultúrházban fordulnak elő, oda se neki, de itt ciki, mert arról árulkodik, hogy a kiállításnak tulajdonított fontosság nincs összhangban a tálalás minőségével.

Lépjünk túl ezen, nézzük az alkotásokat és alkotókat, jobbról balra haladva. (folytatás a következő bejegyzésben!)

Kedves Követőim! 🤐A facebook továbbra sem engedi előző írásom közzétételét, bármely módon próbálkozom. De nem adom ám fe...
25/10/2022

Kedves Követőim! 🤐
A facebook továbbra sem engedi előző írásom közzétételét, bármely módon próbálkozom. De nem adom ám fel! 🙂
🆕 Addig is itt a következő írás egy Műcsarnokbéli aktuális kiállításról… JELENSÉGEK/PHENOMENA

Hallgatjuk a rendkívül magabiztosnak tűnő művészt, olvassuk a kiállított művekről informáló szöveget és közben nézzük a műveit. Megpróbáljuk megérteni, hogy miért jók ezek az alkotások, miért olyan nagy és magabiztos művész S. I.? 🤔
Két lehetőség van. S. I. játszott, firkált és a Műcsarnok hajlandó volt érdemei elismeréseként – hiszen kb. 10 évig ő vezette a Műcsarnok múzeumpedagógiai csoportját is – ezeket a bagatell játékokat bemutatni.
Ha erről van szó, akkor 🆗 Van ilyen, megszoktuk.
Gyanítom, azonban, hogy más a helyzet.
Azt a címet adta legfrissebb műcsoportjának, hogy: jelenségek, amit valószínűleg kevésnek, netán sekélyesnek érzett, ezért – hogy a filozofikus tartalmi utalás se maradjon el –hozzáfűzte még, hogy phenomena. Így lett a cím: Jelenségek Phenomena.

Kiállítását nézve nekem az a szitu jutott eszembe, amikor meglett korú ismerősöm felfedezett egy kevésbé nyilvánvaló funkciót a mobiltelefonján, majd egy telefonszakértő magabiztosságával, oktatólag előadta unokájának „felfedezését”, aki miután végig hallgatta visszakérdezett: aha, na és? Ez most miért mondod, ez már a régi készülékeknél is megvolt. 🙄😒
Valahogy így. Miért érdekes ez? S. I., amit bemutat már 30 évvel ezelőtt sem volt igazán érdekes, most meg aztán végképp nem az.
Röviden a következőt láthatjuk:
A művész többnyire saját készítésű fotókat használt, amik túlnyomórészt elmosódott fény-szín foltokat ábrázolnak. A fotókba fehér filccel belerajzolt, aztán kinyomtatta A4-es méretbe, bekeretezte és kész is a kiállítás. Illetve nem egészen, mert most jön a bravúr, ugyanis ugyanezeket a képeket felnagyítva, vászonra is kinyomtatta, kissé azokba is belefirkált-belesprézett, a kurátort idézve: „feltette a végső gesztusokat”, és azokat keretezetlenül állította ki. Na, így mindjárt más! 😅
Mindehhez pedig olvashatunk egy magyarázó szöveget, ami megkísérli elmélyült festészetnek feltüntetni ezeket a sok szempontból közhelyes és igen-igen csak erőtlen (vagy erőltetett?) munkákat.
„Az új sorozatnál a látogató nagyobb szabadságot kap a befogadásban, az alkotó nem ad intellektuális megfejtést.”-írja a kiállítás kurátora, mentegetve-magyarázva a menthetetlent. Ha a néző mozgósítja vizuális műveltségét, akkor a képek végső megfejése nem lehet más, mint, hogy ezek ötlettelen, unalmas megkésett kísérletezgetések. Munkái utánérzések utánérzésének végletekig legyengült utánérzései.
A fotóba történő belerajzolás, illetve az a munkamódszer, amit a leírásban olvashatunk, kissé lerágott csontnak számít. S. I. semmi újat nem tud mondani. Sebaj, ettől még lehetne érdekesen, „másként” ismételni, érdekesebben előadni ugyan azt, amit már ezerszer ezer alakban előadtak. De ilyesmiről szó sincs.

(fotók: Bárka online)

Kedves Követőim!Ne gondoljátok, hogy ennyi volt... Kulturális károsodásaimnak se szeri, se száma!!Többek között a jelenl...
16/10/2022

Kedves Követőim!

Ne gondoljátok, hogy ennyi volt... Kulturális károsodásaimnak se szeri, se száma!!
Többek között a jelenlegi helyzet is ide tartozik, ugyanis a facebook nem engedi megjelentetni az MMA kiállításáról (Vigadó) írt véleményemet. Csupán ezért hallgatok. 😶
Dolgozom az ügyön, de folyton törli a bejegyzést, ami véleményem szerint semmilyen szabályt, közösségi alapelvet nem sért meg.
Van közöttetek, akivel messenger üzenetet is váltottunk, jelenleg arra sem enged válaszolni a rendszer.
Úgy tűnik, hogy rendkívül veszélyes a tevékenységem🙂
Amint megtalálom a módját az írás közzétételének, jelentkezem!

Cím

110 Andrassy Avenue
Budapest
1062

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Kult-kár új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Kategória