Károlyi Zsigmond művészetében az 1970-es évek közepén meghatározó a (poszt)konceptuális gondolkodás és a festészeti alkotás alapjait (képi és valós tér, jelek és tükröződések) megteremtő vizuális folyamatok kutatása, amelyet Bódy Gábor, Erdély Miklós és Czimra Gyula inspirált. Károlyi festészeti tanulmányait és a művész-továbbképzőt Sarkantyu Simon osztályában, 1971 – 1976 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Visszaemlékezései szerint, 1976-ban az évzáró kiállításon, a Czimra tematikába illeszkedő festményei mellett, először került bemutatásra, a Műterem kipakolás című alkotása. A Bogdány Dénes által dokumentált akció 24 képkockáján Károlyi egy főiskolai műtermet „tisztította” meg a hagyományos alkotás minden eszközétől. E történet a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 14 évvel később tovább folytatódott. A rendszerváltás idején a művészeti oktatásban bekövetkezett változások hatására újító művésztanárok (Beke László, Maurer Dóra, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly Peternák Miklós, Sugár János) kerültek a budapesti főiskolára. A művészetpedagógiát fontosnak tartó Károlyi felismerte a magyar művészeti felsőoktatás korszerűtlenségét. században kialakult oktatási elvekkel ellentétben a monokróm / radikális festészetet tekintette az új akadémiai gondolkodás alapjának. Pedagógiai munkáját összekapcsolva - a saját magát és régi tanítványát, Ősz Gábort foglalkoztató művészeti kérdésekből kiindulva - monokróm festészeti kurzust indított. 1990 szeptemberében növedékei új mesterük kérésére, először a festőállványokat távolították el a műteremből, majd beszélgetni kezdtek a kortárs művészetről. A Tabula Rasa című kiállítás a monokróm festőosztály történetét, az osztály tanárainak, Károlyi Zsigmond, Bernát András, Gál András és a kurzusokat látogató hallgatók, Braun András, Erdélyi Gábor, Gàlik Andràs, Havas Bàlint, Kis Varsò, Káldi Kata, Szabó Dezső, és Uglár Csaba alkotásaiból álló válogatáson keresztül mutatja be.
