A Proscenion Színtársulat (rövidítve PSzt!) 2006-ban – először Proscenion Drámaszínpad néven –, az Eötvös Loránd Tudományegyetem vonzáskörzetében jött létre, öntevékeny színtársulatként. Manapság tagjaink nagyobb részét civil pályájukat kezdő vagy épp azt építő fiatalok teszik ki, de több korcsoport és még több foglalkozás, életszemlélet képviselői megtalálhatóak körünkben. Mondhatnánk: közös tula
jdonságunk a sokféleség – de még inkább a színház iránti lelkesedés, az, hogy ebben a formában keressünk és találjuk meg a közösségi élményt és az önkifejezés lehetőségeit. Színtársulatként elsődleges célunk, hogy előadásokat hozzunk létre. Repertoárral dolgozunk, a prózai színházon belül műfaji megkötés nélkül. Komédia és dráma egyaránt szerepelt már a műsorunkban, azonkívül érdekelnek minket a kísérletező, illetve a diákok korosztályát megszólító előadásformák. Térben is szívesen kilépünk a klasszikus színpadi keretek közül, izgalmasnak találjuk a szokatlan helyszíni sajátosságokat, melyek a rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek kreatív kihasználására ösztönöznek. Társulatunk a magyarországi amatőr színjátszó szférába illeszkedik. Ez egyszerre jelent kihívást a működtetésben és szabadságot az alkotásban. Tevékenységünkkel szeretnénk hozzájárulni az amatőr szféra ismertségéhez, elismertségéhez. Meggyőződésünk, hogy a személyességünk és elkötelezettségünk olyan erőt és hitelt ad a produkcióinknak, amely a színházi élmény intenzitásával tud hatni a nézőkre. A színház számunkra olyan közeg, amely teret ad a játék és az alkotás örömének, valamint a személyes fejlődésnek (szakmailag és önismereti téren egyaránt). Az előadás viszont nem magunk felé, hanem elsősorban a közönség felé irányul. Arra törekszünk, hogy a színházi keretek között egyfajta párbeszéd alakuljon ki: kevés közléssel és sok kérdéssel, melyek találkozhatnak és ütközhetnek a nézők gondolatvilágával, érzékenységével. Úgy véljük, az előadás akkor ér célt, ha mind a játszók, mind a nézők számára átélhetővé válik a benne feldolgozott probléma, legyen az ismerős vagy éppen idegen a mindennapi életünkben.
