05/10/2026
Miért vagy igazából beteg?
Dr. Máté Gábor híres orvos, aki 30 évet töltött rák, függőségek és autoimmun betegségek tanulmányozásával és kezelésével. Minden egyes páciensnél ugyanazt a mintát találta. Sem a génekhez, sem a táplálkozáshoz nem volt köze. Több ezer ember mellett ült élete során, és ezt az egy kérdést t***e fel nekik, amit a legtöbb orvos soha nem tesz fel: “Mi történt veled?” Nem azt, hogy mi a baj veled. Hanem azt, hogy mi történt veled. Több ezer rákos, autoimmun, krónikus fájdalomban szenvedő és függő páciensnél ugyanazt a pszichológiai profilt látta újra és újra. Ez a minta pedig a harag elfojtása volt egy életen át. Kényszeres törődés másokkal, a saját magad kárára. Mély elszakadás a saját szükségleteidtől. Képtelenség bűntudat nélkül nemet mondani. És egy test, amely mindent magába szívott, amit az elme nem volt hajlandó érezni.
Ezért Máté Gábor erre a következtetésre jutott: A test számon tart minden olyan érzelmet, amelyet az elme nem hajlandó feldolgozni. Nem metaforikusan, hanem fiziológiailag. Minden elfojtott érzelem krónikus stressz-jellé válik.
Amikor az érzelmeket elnyomjuk, az idegrendszer alacsony szintű fenyegetés-módban marad. A kortizol szintje tartósan magas marad.
Máté Gábor szerint: „A legtöbb rákos páciensem nem tudott nemet mondani.”Nem alkalmanként, hanem következetesen, évtizedeken át. Végül a test mondta ki helyettük. Ezért persze nem őket kell hibáztatni. A nemet mondás képtelensége nem gyengeségből származott. Olyan korai környezetekből jött, ahol a nemet mondás a szeretet elvesztését jelent***e. Ahol a harag kifejezése a biztonság elvesztését jelent***e. Ahol a szükségletek megléte azt jelent***e, hogy teher vagy. A test megtanulta elnyelni azt, amit a gyermek soha nem fejezhetett ki. És tovább szívta magába, egész felnőttkorában, a kapcsolataiban, a munkahelyén. Mert mindenhol adni kellett, miközben csendben eltűntél. Egészen addig, amíg a testnek már nem volt kapacitása tartani azt, amit az elme továbbra is elutasított.
A gyógyulás ebben a keretben nem csupán biológiai értelemben kell, hogy bekövetkezzen. Az önmagunknak adott engedély visszaszerzése. Engedély a harag érzésére. Engedély a szükségletekre. Engedély a nemet mondásra anélkül, hogy ez azt jelentené, hogy rossz ember vagy. A test akkor lazít, amikor abbahagyod, hogy elhagyd magad.
Egy kérdés, amivel el lehet kezdeni: Mit érzek, amit ma még nem engedtem magamnak érezni? Nem azt, hogy mit kellene éreznem. Nem azt, hogy mi a megfelelő érzés. Hanem azt, ami valójában ott van a menedzselés, a szerepjátszás és a „csak csináljuk tovább” alatt. Nem kell mindent egyszerre megjavítanod. Csak abba kell hagynod, hogy úgy tegyél, mintha az érzés nem létezne. Már a puszta elismerés is elkezdi elmozdítani az idegrendszert. A testnek nincs szüksége tökéletességre. Őszinteségre van szüksége. A gyógyulás legradikálisabb lépése nem egy étrend-kiegészítő vagy egy protokoll, hanem az, hogy megtanulod érezni azt, aminek az elfojtására megtanítottak. És megbízol abban, hogy a tested soha nem volt az ellenséged. Mindig csak a figyelmedet próbálta felkelteni.
Kép: Vladislava Pidlubna 🎨
